17- V É L E T L E N D A V EN O LÁ S: D iS Z K ÍN É Z IA ÉS K Á N T Ál. ÁS
Dávid: „Tojást kérek.” Én: „Hogyan kéri?” Dávid: „Hogy lehet?” Én: „Rántotta vagy tükörtojás.” Dávid: „Rántottát kérek szépen.” Én: „Pirítóst kér hozzá?” Dávid: „Igen.” Én: „Milyet?” Dávid: „Milyen van?” Én: „Fehér vagy rozs.” Dávid: „Fehéret kérek szépen.” Én: „Kávét vagy teát?” Dávid: „Kávét kérek.” Én: „Tejszínnel vagy anélkül?” Dávid: „Tejszín nélkül.” Én: „Cukrot kér bele?” Dávid: „Köszönöm, nem.” Én: „Akkor jó, mindjárt jövök.” És már menteni is a reggelijéért, miközben magamban azt gondoltam: „Dávid meggyógyult!” Győzedelmesen visszatértem a reggelijével és bejelen tettem: „Dávid, itt a reggelije.” Mire azt felelte: „Oj vé. Oj vé, vé...”
217
