23 -
Alvás és ébrenlét: Zenei álmok
Mint a legtöbb ember, időnként én is álmodom zenéről. Néha rémál maimban olyan zenét kell nyilvánosan előadnom, amit még soha nem játszottam, de általában álmomban inkább jól ismert zenéket hallgatok és játszom. És bár álmomban nagyon mélyen megérint a zene, amikor felébredek, csak az érzésekre emlékszem, és arra a tényre, hogy zenéről álmodtam, de képtelen vagyok megmondani, mi volt az. 1974-ben ez két alkalommal is másként alakult. Súlyos álmatlanság ban szenvedtem, és nagy adagban szedtem klorál-hidrátot (triklóracetaldehid-monohidrátot), egy régimódi altatószert. Ettől szélsőségesen élénk álmaim lettek, melyek ébredés után egyfajta kvázihallucinációkként foly tatódtak. Egy ilyen alkalommal a Mozart kürtkvintettjéről álmodtam, ami azután is vidáman folytatódott, hogy felkeltem. Minden hangszert tisztán hallottam (ez a normális zenei képzeletben sosincs így). A darab minden sietség nélkül, a megfelelő tempóban bontakozott ki a fejemben. Majd hirtelen, egy csésze tea iszogatása közben, abbamaradt, eltűnt, aho gyan egy buborék szétpattan.1 1 Sok más gyógyszer képes az embert furcsa álomszerű állapotba taszítani. Egyik le vélíróm, Stan Gould, arról írt, hogy amikor úgy negyven éves kora körül gabapentint írtak fel neki súlyos migrénjére, az az életét „Szó szerint megváltoztatta; a migrén szinte teljesen megszűnt, gyakorlatilag egyik napról a másikra.” Volt azonban egy fura mellékhatás: Miután elkezdtem szedni a gabapentint, nagyon intenzív, hangos, drámai szimfo nikus zenék jelentek meg álmomban, melyekből nehéz volt felébredni; még késlel tettem is az ébredést, csak hogy befejezzem ezeket a zenekari műveket. Az ébren
263
