25 .
Siralmak: Zene, őrület és melankólia
A The Anatomy of Melancholy (A melankólia anatómiája) című köny vében Róbert Burton hosszasan ír a zene hatalmáról. John Stuart Mill pedig úgy találta, hogy fiatalemberként, amikor a melankólia vagy örömtelenség állapotába zuhant, csak a zenének volt ereje ahhoz, hogy ezen áthatolva az öröm és élet érzését legalább átmenetileg felkeltse benne. Azt tartják, hogy Mill depressziójának gyökere apja felette gyakorolt szívtelen uralmában keresendő, aki hároméves korától fogva szüntelen intellektuális munkát és teljesítményt követelt John Stuarttól, miközben nagyon keveset tett azért, hogy fia érzelmi szükségleteit kielégítse. Ezek után nem meglepő, hogy az ifjú csodagyerek felnőttkorára mély válság ba jutott, és olyan állapotba került, amiből a zene kivételével semmi nem tudta kimozdítani. Mill nem volt válogatós a zenében; Mozart, Haydn és Rossini egyformán kedvesek voltak számára. Egyetlen félelme az volt, hogy egyszer kimeríti zenei repertoárját, és nem lesz hová fordulnia. A Mill által leírt folytonos és általános zeneszükséglet nem azonos az zal a kritikus hatással, amit bizonyos zenedarabok bizonyos időpontokban kiválthatnak. William Styron Látható Sötétség1 című emlékiratában leír egy ilyen élményt, amelynek során már közel volt az öngyilkossághoz: A feleségem lefeküdt, és én kényszerítettem magam, hogy megnézzem egy film videóváltozatát, mert egy fiatal színésznőnek, aki játszott egy darabom ban, kis szerep jutott benne. A tizenkilencedik század végi Bostonban játszó dó filmben a szereplők valamikor végigvonulnak egy konzervatórium elő1 Styron 1993,85-86. Kiss Zsuzsa fordítása.
280
