27 -
Elfojthatatlan: Zene és a halántéklebeny
1984-ben találkoztam Vera B.-vel, egy idősödő hölggyel, akit akkor vet tek fel a gondozóházba egészségi problémái (súlyos ízületi gyulladás és légszomja) miatt, melyek az önálló életet egyre inkább megnehezítették számára. Neurológiai zavart nem találtam nála, de meglepett, hogy Vera mennyire emelkedett hangulatban van - beszédes volt, viccelődő és egy cseppet kacér. Akkoriban nem hittem, hogy mindez neurológiai eredetű lenne, inkább csak jellemének megnyilvánulásaként könyveltem el. Amikor négy évvel később újra találkoztam vele, ezt jegyeztem fel a noteszomba: „Régi jiddis dalok törnek föl belőle, és időnként valami el nyomhatatlan pimaszság. Ügy tűnik, kezdi elveszíteni gátlásait.” 1992-re a gátlástalanodás még élénkebbre rajzolódott: „A klinika előtt üldögélve Vera az „A Bicycle Built fór Two”-t énekelte fennhangon, saját kitalált szövegét szőve az eredetibe. A rendelőben tovább énekelt: angol, jiddis, spanyol, olasz és többnyelvű keveréknyelven, ami gyanúm szerint az összes előbbit tartalmazta, egy kis anyanyelvi litván beütéssel. Amikor felhívtam Connie Tomainót, zeneterapeutánkat, elmondta nekem, hogy Vera egész nap, megállás nélkül énekel. Korábban nem volt túlzottan mu zikális, „most viszont igen'' Nem volt könnyű feladat beszélgetni Verával. Türelmetlenül fogadta a kérdéseket, és gyakran a válasz felénél éneklésre váltott. Amennyire lehe tett, megvizsgáltam a szellemi képességeit, amiből nyilvánvaló volt, hogy Vera alapvetően éber és tisztában van környezetével. Tudta, hogy ő egy idős hölgy, aki kórházban van; ismerte Connie-t („egy fiatal menyecske - elfelejtettem a nevét”); tudott írni és ismerte az órát. 291
