28 .
Egy hipermuzikális faj: Williams-szindróma
1995-ben Lenoxban, Massachusetts államban, egy speciális nyári tábor ba látogattam el, hogy néhány napot együtt töltsék egy csoportnyi kü lönleges emberrel. Valamennyien a Williams-szindróma néven ismert genetikai rendellenességgel születtek, mely intellektuális erősségek és hiányosságok (többségük IQ-ja nem éri el a 60-at) furcsa keverékével jár együtt. Mindannyian rendkívül barátkozóak és érdeklődők voltak, és bár soha azelőtt nem találkoztam még velük, azonnal barátságosan és ben sőségesen üdvözöltek - inkább tűnhettem volna egy régi barátnak vagy nagybácsinak, mint idegennek. Lehengerlően csacsogtak, kérdezgettek, hogy utaztam, van-e családom, melyik a kedvenc színem, és milyen ze nét szeretek. Egyikük sem volt hallgatag - még a fiatalok sem, akik abban a korban voltak, amikor a legtöbb gyerek idegenekkel szemben félénk és tartózkodó szokott lenni. Nyugodtan odajöttek hozzám, kézen fogtak, mélyen a szemembe néztek és korukat meghazudtoló jártassággal társa logtak velem. Legtöbbjük tízen- vagy huszonéves volt, bár volt köztük néhány fia talabb gyerek, illetve egy 46 éves hölgy is. Megjelenésükben azonban a kor vagy nem viszonylag kevéssé ütközött ki - mindannyiuknak széles szájuk és fölfelé álló orruk, kicsi álluk és kerek, kíváncsi csillagszemük volt. Egyediségük ellenére úgy tűnt, mintha mindannyian egyetlen törzs tagjai lettek volna, akiket rendkívüli beszédességükről, pezsgésükről, mesélési szeretetükről, mások felé való nyitottságukról, az idegenekkel szembeni félelem hiányáról és mindenekelőtt zeneszeretetükről lehet megismerni. 302
