Krisztusba gyökereződni
aLAPgondolat BAKÓ László
Tegyük fel magunknak a kérdést: mire gondolunk, amikor meghalljuk azt a szót: karácsony? – Valószínűleg a legtöbben nem Jézusra gondolnak azonnal, hanem inkább plasztikus dolgokra, mint például egy karácsonyfa. Karácsonyfákat látunk mindenütt, a városban, a templomban és otthon is. Nem túlzás azt állítani, hogy a karácsonyfa lassan mindannyiunk számára a karácsony szimbólumává vált. És alapvetően ez nem is rossz. A karácsonyfa gondolkodásra késztethet bennünket. Gondoljunk csak arra, mi történik egy karácsonyfával... Kivágunk egy fát, tehát elvágjuk a gyökereitől, beállítjukvalahova, feldíszítjük és esetleg néhány hétig mégmesterségesen, vízzel zölden tartjuk. De végül a tűlevelek lehullnak, a fa kopasz marad és a kukába kerül. Valami hiányzik ebből a fából... A gyökerek! Igen, a karácsonyfa könnyen gyökerek nélkül marad, de vajon nem ugyanez történik a karácsonnyal is? Ünneplünk, koccintunk, mindent feldíszítünk (már néha mesterkéltre túlozva), de az egész rövid életű. Pont, mint a karácsonyfa, vagy bármi más, gyökerek nélkül. Gyökerek nélkül minden nagyon rövid életű, ezért kell újra megtalálnunk a karácsony gyökereit. Miért is ünnepeljük egyáltalán a karácsonyt? Mert Krisztus megszületett, mert Isten emberré lett. Ő az éltető gyökér! És mi a gyökér feladata? A gyökerek életet visznek- a fába. Ha a fát levágják a gyökereiről, előbb-utóbb elszárad, meghal. Jézus, mint a karácsony gyökere, éppúgy működik a mi életünkben, mint egy fa gyökere: életet ad. Krisztus az életerő az életünkben, megtestesülése révén maga Isten jött el közénk. A vallások arra törekszenek, hogy új utakat mutassanak Isten felé az embereknek. Karácsony ma is arra emlékeztet, hogy Isten új utat nyitott a világ és az emberek felé. Maga Isten született meg, aki értünk emberi arcot kapott, kezet és lábat, de legfőképpen emberi szívet. Ez a szív lüktet a mi világunkban. És bármi is történjék ezen a világon, az életünkben, azzal szemben Ő nem marad közömbös, igenis szívre veszi. Mivel Isten szegény gyermekké lett, olyan közel került hozzánk, mint még soha. Nem fentről néz le ránk, hanem szemmagasságban találkozik a tekintete a miénkkel. Isten részt akar venni az életünkben, társként, a mi szintünkön. Istennek ez a térdhajtása jelenti azt az életerőt, amelyet Jézus gyökérként juttat el hozzánk. Karácsonykor mindenütt karácsonyfákat látunk. És ez nem rossz, ez már a feeling része. Soha ne felejtsük el, hogy gyökerek nélkül egyetlen karácsonyfa sem lehetne itt. Mindennek, ami él, gyökere van, így nekünk is. És a mi gyökerünk nem akármilyen, hanem maga Jézus Krisztus. VITA CATHOLICA BANATUS
I
Nr. 6 - 2019
11
