AZ EGYENSÚLY MŰFAJA
A Müpa zongoratrió-estje csillagos órának ígérkezik. Egyetlen szerző műveit halljuk, de ő a triókomponálás egyik legnagyobb mestere, Johannes Brahms. Bár pályája során írt egy klarinéttriót is (klarinét– zongora–cselló hangszerösszeállítással), és van egy igen nevezetes (Ligeti Györgyöt is inspiráló) kürttriója, melyben kürt, hegedű és zon gora a három hangszer, a hegedűt, zongorát és csellót foglalkoztató klasszikus zongoratrió műfajában összesen három művet alkotott: a korai H-dúr triót, melynek 1854-es első változatát 1889-ben átdol gozta, valamint az 1880-82-ben keletkezett C-dúr és az 1886-os c-moll triót. Ezen az estén ez a három mű szólal meg, a koncert közönsége tehát hangzó összkiadást hallhat, Brahms valamennyi zongoratriójával egymás után találkozva. Az esemény jelentőségét 24
KLASSZIKUS 2022. január—február
Fotó: Mary Slepkova
A zongoratrió a tökéletes kiegyenlítettség műfaja: sokszínű, mégis homogén, változatos, mégis egységes. Három hangszer: fent egy éneklő, magas vonós, lent annak biztos támasztékot adó, de dallam játékra is éppúgy képes, mély hangú testvére, s köztük egy mozgé kony és gyors átlényegülésekre kész, sziporkázó billentyűs hangszer, amely a két másikkal ellentétben nem egyszólamú dallamot játszik, hanem egy egész zenekart képes megjeleníteni. A zongoratriót a zene történet „találta ki”: fokozatosan fejlődött, hogy néhány évtized után teljes pompájában álljon a zenehallgató előtt. A műfaj, amelyből oldal hajtásként kivált, a kamaraszonáta volt. A korai triók kétféleképpen is emlékeztetnek erre, részben azzal, hogy a közönség valójában vonós kíséretes zongoraszonátát hall, részben pedig azzal, hogy a korai zon goratriókban a cselló még nem igazán önálló szólam, inkább a zongo ra basszusát erősíti. Természetesen Haydn, Mozart és Beethoven volt a zongoratrió első három nagy mestere, és – megint csak természe tesen – a nagy forradalmár és innovátor, Beethoven triói hoztak két határozott újítást: a négytételes forma megszilárdulását (s ezzel el mozdulást a szonátaszerű formakoncepciótól a szimfóniaszerű formai logika felé) és a csellószólam teljes önállósulását. Utóbbi aligha csoda: a csellórepertoár legnagyszerűbb szonátáit komponáló Beethoven az emberi orgánumhoz közeli tónusú mélyvonós hangszer elszánt „polgárjogi harcosa” volt.
Szergej Krilov
A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremnek csak egyik tulajdonsága a népes közönséget befogadó tágas tér, amelyben olyan mamutapparátusú művek is jól érzik magukat, mint Mahler 8. szimfóniája. Ugyanez a helyszín – kezdettől tapasztaljuk – megindítóan bensőséges is tud lenni. Ezért tartozik a Müpa koncepciójához a kamarazenei műfajok ápolása. Most is erre számíthatunk, felsőfokon: remekművek – világklasszis előadókkal.
