MINDIG TÖBBET
KEDVES KÖZÖNSÉG!
Bevallom, diákkoromban bosszantott az akkori slágerek ostoba szövege. Azt gondoltam: mennyivel jobb lenne József Attila néhány dalszerű versét énekkel és gitárkísérettel elmondani! Ezzel valami olyasmibe nyúltam, ami már rég ki volt találva, csak nem tudtam róla. A költészet legősibb megnyilatkozására, az énekelt versre találtam rá. Ma is ez a „sebőzés” lényege. Azóta, hogy ötven esztendővel ezelőtt megjelent Halmos Bélá val közös első, József Attila-lemezünk, illetve két évvel később megalakult a Sebő Együttes, sok-sok lemez, táncház és koncert segítségével próbáltunk minél szélesebb közönséget megfer tőzni szenvedélyünkkel e gyönyörű műfaj, illetve a magyar nép zene iránt. Hogy ezt mivel sikerült elérni, annak keresztmetsze tét, sűrítményét kínáljuk most Önöknek. A Müpa megnyitása óta kedves otthonunk, évfordulós koncertjeink fontos helyszíne. Jó érezni, hogy az Önök érdeklődése, szeretete nem lankad.
De örömmel térünk ide vissza már csak azért is is, mert hálásak vagyunk mindazért, amit a kultúrának ez a fellegvára az évek során tett és ma is tesz azért a műfajért, amelynek mi is művelői vagyunk. Novemberben és decemberben is több izgalmas nép zenei és világzenei koncert várja Önöket – köztük a miénk. Remélem, együtt „sebőzünk” december elején!
Sebő Ferenc énekes, gitáros, zenetörténész, a Sebő Együttes alapító-vezetője
Müpa Magazin
A MÜPA INGYENES KIADVÁNYA
Alapító: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Káel Csaba vezérigazgató Főszerkesztő: Csengery Kristóf
Szerkesztőség: Papageno Consulting Kft. 1398 Budapest, Pf. 600. E-mail: magazin@papageno.hu
Felelős kiadó: a Papageno Consulting Kft. ügyvezetője
Nyomda: Pátria Nyomda Zrt.
HU ISSN 1788-439X
Müpa: 1095 Budapest, Komor Marcell utca 1. Telefon: (+36-1) 555-3000 E-mail: info@mupa.hu
A szerkesztés lezárult: 2022. október 13.
Címlap: Nina Stemme Címlapfotó: Neda Navaee
A
Stratégiai
Jacob CollierVASHEGYI GYÖRGY
A NEMZETI FILHARMONIKUSOK ÚJ FŐZENEIGAZGATÓJA
Kocsis Zoltán halála óta a Nemzeti Filharmonikusoknak nem volt főzene igazgatójuk: Hamar Zsolt 2017 márciusától 2020 augusztusáig zeneigazgató ként vezette a Nemzeti Filharmonikus Zenekart. Október 1-jétől Vashegyi György a teljes vokális és hangszeres együttes főzeneigazgatója, aki többek közt Somos Csabával, a Nemzeti Énekkar karigazgatójával és Herboly Domonkos főigazgatóval működik együtt. Megbízatása öt évre szól. A rendkívül sikeres és sokoldalú karmester, zenetudós és zenepedagógus a magyar korhű régi zenejáték meghatározó szereplőjeként három évtizede vezeti az általa alapí tott Purcell Kórust és Orfeo Zenekart, de a 19. és a 20. századi repertoár, vala mint az operaműfaj területén is otthonos. Munkába állásának feltételeként ragaszkodott ahhoz, hogy a kórus és a zenekar titkos szavazáson nyilvánítson véleményt személyéről. Az énekkartól 96, a zenekartól 98 százalékos támo gatást kapott.
A FESZTIVÁLZENEKAR
AZ ÉV ZENEKARA
A Gramophone komolyzenei szaklap versenyén a nemzetközi közönség szava zatai alapján a Budapesti Fesztiválzenekar – a szavazatok több mint harmada alapján – Az Év Zenekara díjat kapta. Fischer Iván együttese a szakmai zsűri által kiválasztott tíz legjobb együttes között versenyzett az elismerésért, olyan vetélytársakkal, mint a Bécsi Filharmonikusok és a Bajor Állami Zenekar. A díjat Erdődy Orsolya menedzser-igazgató és Simor András kuratóriumi elnök vette át Londonban. „Ez a legnagyobb siker, amit magyar zenekar valaha elért, és ez muzsikusaink, munkatársaink, hazai közönségünk és nagylelkű támoga tóink, fenntartóink sikere is” – mondta Fischer Iván. Angol nyelvű internetes köszönőbeszédében a karmester hangsúlyozta, hogy a zenekar nem versenyez más együttesekkel: nem jobb, hanem más szeretne lenni. Kiemelte az innováció, a zene örömének megosztása, a közösség szolgálata fontosságát is.
NEMZETKÖZI ELISMERÉS A MÜPA TERVEZŐJÉNEK
Rangos szakmai díjat vehetett át szeptember 14-én Zoboki Gábor a prágai vár ban Miloš Zeman cseh köztársasági elnöktől. A Kossuth- és Ybl-díjas építész nek a Magyar Állami Operaház rekonstrukciójáért ítélték oda a közép-európai országok kiemelkedő építészeinek munkáját elismerő Jože Plečnik — 2022 Közép-európai építészeti díjat. A prágai vár helyreállítását vezető szlovén építészről elnevezett, 2018-ban alapított díjat idén — a Nemzetközi Építész szövetséggel (UIA) és az UNESCO-val együttműködve — a Közép-európai építé szeti díj címmel egészítették ki, amelyet ennek köszönhetően első ízben kapha tott meg Csehországon kívüli szakember. Az Operaház ötéves rekonstrukciót követően nyitotta meg újból kapuit márciusban. A felújítás tervezői koncepciója azt célozta, hogy Ybl Miklós eredeti elképzeléseihez nyúljanak vissza, a modern színháztechnológiai és nézői igények figyelembevételével. Az évtized egyik leg nagyobb építészeti rekonstrukciója több száz szakértő és restaurátor közre működésével valósult meg.
Komorság és pompa
Hector Berlioz 1837-ben komponált Requiemje lenyűgöző hatást keltő, hatalmas hangzású, monumentális mű seregnyi előadóval, amely a megszólaltatás rendhagyó igényeinek megfelelően igen ritkán hallható. Méltó tolmácsolásához eszményi feltételeket kínál a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterme a maga tágas színpadával, nézőterének nagy befogadóképességével és a hang tömeg számára megfelelő teret biztosító jelentős belmagasságá val. A Grande Messe des Morts komor és fenséges zene, amely büszke katonai pompát sugároz, ám ugyanakkor a kopár aszkézis egy fajtája sem idegen tőle, műfaji tulajdonságai között pedig
keverednek a szertartás és a színház jellegzetességei. Néhány archaikus vonása ellenére is velejéig romantikus darab, amelynek egyik fontos hatáseleme a tudatosan vállalt megalománia, ugyan akkor a gregorián tisztaságából és fegyelméből is inspirációt merít. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar muzsikusgárdája méltó irányítóra számíthat a zenekarral régi kapcsolatot ápoló, nagy kultúrájú brit karmester, Howard Williams személyében. A kiváló brit tenor, Andrew Staples a darab tapasztalt előadója. A Nemzeti Énekkar hoz a Magyar Rádió Énekkara és a Honvéd Férfikar csatlakozik. Az előadás Minden szentek ünnepéről emlékezik meg.
2022. november 1.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
MINDENSZENTEK
BE R LIOZ: REQUIEM
Közreműködik: Andrew Staples — tenor
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba) Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Honvéd Férfikar (karigazgató: Riederauer Richárd)
Nemzeti Filharmonikus Zenekar Vezényel: Howard Williams
Szutrély Katalin
Béke és remény
Mindenszentek táján nem csupán egyetlen együttes válogat a zeneirodalom ama művei közül, amelyek a távozás misztériumát idézik: minden zenekar és kórus vezetői tudják, hogy ilyenkor a leg illőbb megszólaltatni néhány kivételes gondolatvilágú alkotást, hiszen ezek az elmúlás tudatával terhes novemberi hetekben gyakorolnak legmélyebb hatást a közönségre. Amilyen nagysza bású pompa jellemzi Berlioz Requiemjének sötét méltóságát, olyan filozofikus és bensőséges — ugyanakkor gyászmisétől szokatlan módon reményt sugárzó is — Brahms opusa, a Luther bibliafordí tásából válogatott szövegeket megzenésítő Német requiem. Persze nem is gyászmise ez, hanem kivételes dramaturgiájú, liturgikus kereteken kívül fogant zenei meditáció, amellyel édes anyjáról emlékezett meg a zeneszerző, a béke és megnyugvás jegyében. Különlegesnek ígérkezik a hangverseny, amelyen a Concerto Budapest hangszereseihez a historikus régizene-
előadásmód ünnepelt hazai énekkara, a Purcell Kórus csatlakozik. A karmestertől, Vashegyi György től elemző olvasatra számíthat a kö zönség, a két kiváló szólista, Szutrély Katalin és Nyikolaj Borcsev neve ihletett perceket ígér. Az előadás időpontja gyásznap: november 4-én a szovjet csapatok által vérbefojtott 1956-os forradalom tragikus végkifejletére emlékezik Magyarország.
2022. november 4. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
BRA H MS: NÉMET REQUIEM
Közreműködik: Szutrély Katalin — szoprán Nyikolaj Borcsev — bariton Purcell Kórus Concerto Budapest Vezényel: Vashegyi György
Dohnányi és Webber
Aki figyelemmel kíséri a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek koncertprogramjait, észrevehette, hogy az együttes menedzsment je immár sok éve fokozott figyelemmel fordul az izgalmas, meg lepő műpárosítások és a felfedezéseket kínáló programok felé. Ennek köszönhetően sok eredeti koncepciójú és elgondolkodtató koncertet, köztük tematikus esteket is hallottunk már az MR Szim fonikus Zenekarától és Énekkará tól az elmúlt esztendőkben. Novemberi hangversenyükön a Müpában olyan műsorral lépnek közönség elé, amelynek minden egyes száma különlegesség: a kül földi sikerei után idehaza is egyre népszerűbb Káli Gábor a koncert első, Dohnányi Ernő opusaiból válogató részében az Amerikai
rapszódia, valamint a csellóra és zenekarra fogalmazott D-dúr hangversenydarab megszólaltatásakor a zeneszerző pályájának végkifejletét és kezdetét dokumentáló két alkotást helyez egymás mellé. A csellókompozíció igényes szólóját az Európa-szerte lelke sen fogadott Fenyő László mesterhangszerén hallhatjuk. A második részben Kolonits Klára , László Boldizsár és a Rádióénekkar közreműkö désével Andrew Lloyd Webber Requiemje csendül fel. Megtudhat juk, hogy a Jézus Krisztus szupersztár, az Evita és a Macskák világ szerte ünnepelt szerzője milyen dallamokkal és harmóniákkal fejezi ki a gyász érzéseit.
2022. november 11. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A MA G YAR RÁDIÓ MŰVÉSZETI EGYÜTTESEI: DOHNÁNYI ÉS WEBBER
Vendég: Fenyő László, Kolonits Klára és László Boldizsár
Közreműködik:
Fenyő László — cselló
Kolonits Klára — szoprán László Boldizsár — bariton
Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara
Magyar Rádió Énekkara (karigazgató: Pad Zoltán)
Vezényel: Káli Gábor
A nyitottság szellemében
Amikor a Budapesti Fesztiválzenekar a Gramophone című brit komoly zenei szaklap nemzetközi versenyén nemrég elnyerte Az Év Zene kara címet, köszönő beszédében az együttes alapító karmestere, Fischer Iván hangsúlyozta, milyen veszélyeket lát a szimfonikus ze nekarok repertoárjának beszűkülésében, és milyen fontosnak tart ja, hogy az együttesek minél inkább szélesítsék műfaji és stiláris érdeklődésük körét. Elmondta, hogy a Fesztiválzenekar ennek érdekében egy korhű hangszereken játszó régizenei együttest és egy kortárs zenei ensemble-t is magában foglal. A BFZ három novemberi koncertje ékes példája a stiláris sokszínűség törekvé sének. Fischer vezényletével először itáliai barokk mester, Claudio Monteverdi Scherzi Musicali című sorozatából szólal meg válogatás. Ezt merész ugrással a 20. század követi: Bartók Hegedűversenyét
Vilde Frangizgalmas lesz meghallgatnunk korunk egyik legünnepeltebb vonós virtuóza, a norvég Vilde Frang tolmácsolásában, hiszen mindig különleges élmény, amikor a magyar repertoár egy becses darab jával jelentős külföldi muzsikus értelmezésében találkozhatunk. Végül a romantika kap szót: Schubert 9., „Nagy” C-dúr szimfóniája, amely annak ellenére, hogy világi kompozíció, megszólalásmódjá nak átszellemültségével transzcendens távlatokat tár a zenehall gató képzelete elé.
Kecskés M. Júlia2022. november 12., 13., 14. BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR MON T EVERDI, BARTÓK, SCHUBERT
Közreműködik: Vilde Frang — hegedű Vezényel: Fischer Iván
+ 1 ÉVFORDULÓ
PRUNYI ILONA zongoraművész ebben az évadban esedékes évfordulók köré szervezte novemberi kamaraestjének műsorát. Természetesen nem pusztán statisztikai adatok alapján, hanem a repertoár beható ismeretére támaszkodva, a zenei életben eltöltött több évtizednyi tapasztalat birtokában. Az eredmény: egy nagyszerű este ígérete, különleges muzsikustársakkal.
Prunyi Ilona Fotó: Valuska GáborA százötven éve született és nyolcvan éve elhunyt Rachmaninov nevét jól ismerjük egy-két slágernépszerűségű műve jóvoltából, g-moll („Elégikus”) triója azonban kívül esik gyakran hallható művei körén. Még emigrációja előtt, tizennyolc évesen, 1892-ben, Moszkvában írta ezt az egyetlen, gyönyörű, szlávosan érzelmes tételből álló kompozíciót. Mindössze egy évvel korábban dolgozta át a százhatvan éve született Debussy Schumann Hat kánonját, melyet a német zeneszerző egy rövid életű, kísérleti hibrid hang szerre, a pedálzongorára írt. A francia komponista egyik utolsó alkotása, a szintén két zongorára írt En blanc et noir (Fehéren és feketén) is megszólal: a tételsor érdekessége számos zenei és irodalmi utalása. Az estet a százhetvenöt éve elhunyt Mendelssohn egyik legizgalmasabb kamarazenei kompozíciója, az 1839-ben írt, sodró lendületű d-moll trió zárja.
Ilyen műsort végigjátszani önmagában is kimagasló teljesítmény, de túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Prunyi Ilonának ez nem feladat, hanem maga az élet. Ahogyan maga fogalmazott egy interjúban: „a tanítással és a művészi pályámmal együtt kerek a világ”. Szereti a különlegességeket: bámulatosan széles repertoárjának része a századelő francia és orosz zenéje is, valamint megannyi magyar szerző — Ábrányi, Mosonyi, Volkmann — alkotása, és rengeteget tett Dohnányi életművének népszerűsítése terén is.
A kétzongorás művekben Farkas Gábor lesz a partnere, aki ma a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezetője, a nagy múltú magyar zongoraiskola képviselője, a Liszt Ferenc, Thomán István, Dohnányi Ernő, Böszörményi-Nagy Béla, Bächer Mihály, Falvai Sándor nevével fémjelzett művészi családfa leszármazott ja. Fenyő László t szintén jól ismeri a magyar közönség, de mára a kiváló csellista nemzetközi karrierje is legalább annyira kibonta kozott, mint a hazai. Az utóbbi év tizedben egyre fontosabbá vált számára a tudás átadása: tíz éve tanít a karlsruhei zeneakadémián. A koncerten elhangzó két trióban Fenyő László mellett a szintén a legfoglalkoztatottabb muzsikusok közé tartozó Kelemen Barnabás lesz Prunyi Ilona partnere. Ő a magyar állam jóvoltából Kovács Dénes egykori mesterhegedűjét használhatja, amelyhez újabb év forduló kapcsolódik: éppen kétszáznyolcvan éve készült a cremo nai Guarneri család műhelyében. Az ünnepszámba sorolható kon cert előtt egy órával, a Becze Szilvia vezette beszélgetésen személyesen is találkozhatunk a művészekkel.
Várkonyi Tamás2022. november 9.
Fesztivál Színház
PRUNYI ILONA ÉS FARKAS GÁBOR, FENYŐ LÁSZLÓ, KELEMEN BARNABÁS KAMARAESTJE
Prunyi Ilona — zongora Közreműködik: Farkas Gábor — zongora Fenyő László — cselló Kelemen Barnabás — hegedű
Genf nemcsak nemzetközi szervezetek székhelye és csúcstalálkozók, valamint békekonferenciák gyakori helyszíne, de ott működik az Ernest Ansermet által alapított nagy hírű zenekar, az ORCHESTRE DE LA SUISSE ROMANDE is — amelynek játékát a Müpában hamarosan testközelből élvezhetjük.
Fennállásuk során természetesen többször is ellátogattak Magyarországra, s a francia ajkú Svájc muzsikusai 2010-ben a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben is nagy sikerrel koncerteztek már, ám a komolyzene hazai kedvelői elsősorban mégis a rádióból (és talán a zenekar annak idején úttörőnek számító sztereó lemezei révén) ismerkedtek meg e remek együttessel. „Előadja a Suisse Romande Zenekar”, „közreműködik a Suisse Romande Zenekar”, „a Suisse Romande Zenekar felvételeiből” — hallhattuk számtalan szor a konferálást, amelyhez úgyszólván alapértelmezetten hozzá tartozott ez a közlés is: „vezényel Ernest Ansermet”. És ezen igazán nem volt és máig sincs okunk csodálkozni, elvégre a matematikát és az egyetemi professzori munkát harmincéves kora táján oda hagyó és karmesterré átlényegülő Ansermet 1918-ban alapítója, az azt követő közel öt évtizedben pedig vezetője volt e muzsikus társaságnak.
…a legelőször 2015 májusában Saarbrückenben közönség elé került alkotásnak Boldoczki nem csupán a legelső szólistája volt, hanem az ösztönzője és a címzettje is.
a 20. századi és a kortárs zene világában. Ezt mi sem bizonyíthatja jobban, mint az az életrajzi tény, hogy az ezredfordulón pár éven át ő töltötte be az Ensemble InterContemporain zeneigazgatói tiszt ségét, s azóta is szoros kapcsolatot ápol e nagyszerű párizsi formációval. De éppily ismeretes az is, hogy Nott a Ligeti György zenéjét avatott módon ismerők egyike, s hogy a Bambergben jó szerével zenekari-koncerttermi forradalmat kirobbantó, repertoár újító karmester számos értékes felvétellel járult hozzá a Teldec nagy vállalkozásához, a The Ligeti Project lemezkiadásához.
A november 10-i budapesti koncert is minden bizonnyal tanúsítja majd egyrészt azt, hogy milyen fontos és becses a svájci zenekar számára a 20. századi zene vonulatának jelenléte a repertoárban, másrészt azt is, hogy ez az elkötelezettség milyen példás és élményt adó előadásokat terem. Tökéletesnek ígérkezik a hang verseny mindkét szólistája is: az orosz születésű brit hegedűs, Viktoria Mullova és büszkeségünk, a trombitás Boldoczki Gábor , aki a 2022/23-as kon certszezonban az évad művésze a Müpában. Hiszen a Sosztakovics 1947/48-ban komponált 1. (a-moll) hegedűversenyét megszólaltató vonós virtuóz előadói aktivitása J. S. Bachtól és Vivalditól a jazz, sőt a rock emblematikus szerzeményeiig terjed, s a Stradivariés Guadagnini-hangszert váltogató hegedűművész Bartók és Stravinsky műveivel is világszerte rendszeresen sikert arat. Ami pedig Boldoczki Gábort illeti, az ő játékát ezúttal egy olyan 21. szá zadi kompozíció magánszólamában csodálhatjuk meg, amelynek már az ősbemutatón is ő volt a megszólaltatója.
A tanáros kisugárzását dirigensként is megőrző, arisztokratikusan ómódi szakállat viselő öregúr emléke és hatása mindmáig eleven és meghatározó összetevője a zenekar működésének és e működés fogadtatásának egyaránt. Méghozzá éppenséggel nem holmi kon zervativizmus jegyében, ugyanis a frakkosan és fehér csokornyak kendősen oly hiteles eleganciájú Ansermet a modern zene egyik legelkötelezettebb megrendelője és népszerűsítője, és korántsem mellékesen az egyik legkiválóbb interpretátora volt a múlt században. Így pályafutása során számos Stravinsky-, Brittenés Frank Martin-ősbemutató karmestere volt genfi zenekarának koncertjein, a Beaux-Arts stílusú Victoria Hallban pedig igen korán felhangzott több Bartók- és Kodály-kompozíció is. Ezt a hagyo mányt azután a koncertezés mellett a Genfi Operaház zenekari árkában is rendszeres szolgálatot teljesítő és lemezkészítőként is tradicionálisan felettébb intenzív tevékenységű együttes azóta is ápolja, s ebben a praxisban szinte minden Ansermet örökébe lépő zeneigazgató-vezetőkarmester is optimális partnernek bizonyult.
Az Orchestre de la Suisse Romande művészeti vezetését 2017 óta ellátó angol dirigens, az idén hatvan esztendős Jonathan Nott min denesetre olyan muzsikus, aki otthonos biztonsággal mozog
Sosztakovics hegedűversenyét követően és az Imígyen szóla Zarathustra zenekari megdicsőülését megelőzően ugyanis a 2020-ban elhunyt Krzysztof Penderecki kései trombitaversenye, a Concertino trombitára és zenekarra hangzik fel. Márpedig a leg először 2015 májusában Saarbrückenben közönség elé került alko tásnak Boldoczki nem csupán a legelső szólistája, hanem az ösztön zője és a címzettje is volt. A trombitást az első ütemtől az utolsóig folyamatosan feladatokkal ellátó Concertinót hallhatta már a budapesti publikum a nagy magyar fúvós művész előadásában, s most újra megbizonyosodhatunk majd arról, hogy ennek a muta tós és technikás darabnak helye van Boldoczki imponálóan széles repertoárján csakúgy, mint a figyelmünkre kitüntetetten érdemes legújabb kori koncertszámok sorában.
László Ferenc 2022. november 10. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem VIK T ORIA MULLOVA, BOLDOCZKI GÁBOR
ÉS A SUISSE ROMANDE ZENEKARA
Közreműködik: Viktoria Mullova — hegedű Boldoczki Gábor — trombita Vezényel: Jonathan Nott
„IGYEKSZEM MEGMUTATNI A TROMBITA SOKOLDALÚSÁGÁT”
Az idei hangversenyszezonban a világjáró trombitaművész, BOLDOCZKI GÁBOR a Müpában az évad művésze. Ennek kapcsán faggattuk őt a 2022/2023-as koncertévad műsorairól, de korábbi fellépéseiről és a közönség soraiban tapasztalt koncertélményeiről is kérdeztük.
Bátran állíthatjuk, hogy az évad művészeként a Müpában a trombita számos oldalát megmutatja a barokk repertoártól egészen a kortársakig. Hogyan fogadta a címet, és milyen szem pontok szerint alakította ki a koncertműsorokat? Óriási öröm és nagy megtiszteltetés, ráadásul igen jókor jött ez a felkérés, hiszen a járvány miatt az egész kulturális élet nehéz időszakon ment keresztül, és jó végre újra építkezni, koncerteket tervezni, új műsorokat szerkeszteni. Az én életemben a szólókar rier külföldön indult el, idehaza csak később kezdtem el egyre több felkérést kapni. Nagyon szeretek itthon játszani, ahol a családom, a barátaim és a növendékeim is élnek, a Müpa pedig egy fantaszti kus épület egy csodálatos koncertteremmel. Valóban, műsoraim mal igyekszem megmutatni a trombita sokoldalúságát: fontos volt számomra, hogy a kortárs zene is középpontba kerüljön, és ta lán a legfontosabb kívánságom az volt, hogy ebben az évadban egy trombitaverseny premierje is elhangozzék, de nagy örömömre két ősbemutatót is játszhatom, hiszen Varga Judit, az évad zene szerzője komponál egy concerto grossót trombitára, zongorára, ütőhangszerekre és kamarazenekarra, illetve Fazıl Say ír egy nagyon izgalmas kettősversenyt, melyet kedves kollégámmal, barátommal, a kiváló Szergej Nakarjakovval adhatok elő, akivel már jó néhány szor játszottunk együtt. Mivel számomra nagyon fontos a kamara zenészi hozzáállás, kíváncsian várom mind Judit, mind Fazıl darab ját, hiszen mindkettőben igazi kamarazenélésre lesz lehetőségünk.
Pendereckit és Vivaldit is játszik az évad során. Az elmúlt években tíz szólóalbumot készítettem a Sony Classical kiadásában, minden CD-nél nagyon fontos volt a koncepció, hogy legyen egy téma, így minden egyes felvétel alkalmával elmélyül hettem egy adott repertoárban. Ezek közül kilenc album a barokk és a klasszikus korszakokból merített, egy pedig a 20. századi, illetve kortárs zenéből ad ízelítőt, így jutottunk el az elmúlt évtize dek talán legnagyobb lengyel zeneszerzőjéig, Krzysztof Pendereckiig, aki komponált számomra egy trombitaversenyt, melyet szintén előadhatok a szezonban, a Tromba Veneziana pedig Vivaldi műveit tartalmazó kiadvány, örök klasszikus, hiszen az ő zenéje mindig feltölti az embert új energiákkal, életkedvvel; versenyművei — több mint ötszázat írt — igen változatosak. Ezt a zenei anyagot most a Wrocław Baroque Orchestrával adom elő, és a koncert olyan szempontból is érdekes, hogy míg a zenekar korhű hangszereken játszik, addig én modern trombitákon, már csak azért is, mert alapvetően hegedűversenyek, illetve más hangszerekre írott versenyművek átiratait szólaltatom meg, olyan darabokat, melyek hangjai nem találhatók meg a natúrtrombitán. Pár éve még furcsán néztek rám emiatt, de ma már elfogadottabb, hogy szólistaként
nem a historikus hangszereket választom. Egyébként hangolás szempontjából is érdekes ez, mivel 443 hertzen kifejezetten fé nyesen szól a trombita, a 442 picit semleges, a 440-nek pedig cso dálatos puhasága van. A historikus fúvós hangszerek szerintem egy zenekarban, régizenei felfogásban összességében jól hangza nak, szólistaként azonban a natúrtrombita engem még nem győ zött meg.
Ha már hangszerek: számos különféle hangolású, hangszínű trombitán, szárnykürtön játszik a koncerteken. Ilyen szempont ból melyik hangverseny lesz a legváltozatosabb?
Még nem láttam, hogy Fazıl Say pontosan mit írt a kottába, de a mű elvileg piccolo trombitára, C-trombitára és szárnykürtre készül, vagyis a három egymástól leginkább különböző hangszer lesz egyszerre a színpadon, de a Tromba Veneziana műsorban is megszólal majd a szárnykürt és a piccolo trombita.
Az elmúlt években többször fellépett a Müpában. Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?
Nehéz bármelyik koncertet is kiemelni, mert számomra mindegyik egyformán fontos és különleges. De ami spontán módon, ebben a pillanatban eszembe jut, az a Kocsis Zoltánnal való közös mun ka. Együtt játszottuk Szokolay Sándor Trombitaversenyét a Nem zeti Filharmonikus Zenekarral, ez volt Zolival az utolsó hangverse nyem, egy emlékkoncert, melyen csak Szokolay művei szólaltak meg, egy telt házas, gyönyörű előadás, meghitt hangulattal.
Milyen Müpa-koncertekre emlékszik vissza szívesen a közönség soraiból?
A Müpában jobbnál jobb koncerteket lehet meghallgatni nagysze rű előadókkal, így nagyon nehéz választani. De most az első, igen erős emlék, amely felidéződik bennem: Eötvös Péter orgonára, Hammond-orgonára és szimfonikus zenekarra írt versenyműve, a Multiversum, melyet az Amszterdami Concertgebouw Zenekará val adtak elő. Ott aztán szükség volt egy igazán nagy méretű te remre, különleges akusztikára, és a mű igen hatásosan szólalt meg, a körülményeknek is köszönhetően, arról nem is beszélve, hogy két csodás orgonista partnerem, Iveta Apkalna és Fassang László játszott a színpadon együtt. Izgalmas hangverseny volt.
Tóth Endre2022. november 10.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
VIK T ORIA MULLOVA, BOLDOCZKI GÁBOR
ÉS A SUISSE ROMANDE ZENEKARA
Közreműködik: Viktoria Mullova — hegedű
Boldoczki Gábor — trombita
Vezényel: Jonathan Nott
HA NOVEMBER, AKKOR
STARS!
létrejött
menetrendszerűen számít
kémlelhetjük a fiatal, de már teljes
A „minden novemberben” fordulatot azon ban helyesbítenünk kell, hiszen bármennyi re is szerettük volna, a pandémia 2020-ban keresztülhúzta a számításokat, így csak pár hónappal később ismerhettük meg a muzsikusokat — akkor is mindössze on line koncertek formájában. Ezt a hiányos ságot orvosolandó, az ECHO úgy döntött, azokat a fiatal zenészeket indítja el idén európai turnéra, akiknek a koncertjeit két évvel ezelőtt meghiúsította a koronavírusjárvány.
Az újonnan csatlakozó olvasók kedvéért röviden összefoglaljuk a sorozat küldeté sének lényegét: az Európai Hangverseny termek Szervezetét alkotó több mint húsz koncertterem — köztük olyan neves intéz mények, mint a Bécsi Konzerthaus, a Párizsi Filharmónia, az amszterdami Concertge bouw vagy a londoni Barbican Centre — év ről évre fiatal tehetségeket delegál hang versenykörútra, olyan zenészeket, akik már nemzetközi megmérettetéseken bizonyí tottak, világhírű együttesekkel játszottak, kiadtak egy-két CD-t, rendszeresen játsza nak kortárs műveket, sőt gyakran mind ezen felül más társadalmi szerepvállalá sukkal is kitűntek pályatársaik közül. Tulajdonképpen a „Rising”-ot el is lehetne hagyni a „Stars” elől. A fiatal „csillagok nak” igen fontos ugródeszka ez a sorozat, melynek köszönhetően az elmúlt években megismerkedhettünk olyan, ma már
a világ legnagyobb presztízsű koncertter meit járó művészekkel, mint Khatia Buniatishvili, Igor Levit, Kian Soltani vagy Lucie Horsch.
Idén novemberben a sort a Kölni Filharmónia és a Baden-Baden-i Festspielhaus dele gáltja, a német ütőhangszeres művésznő, Vanessa Porter nyitja, aki bátor kísérletező, hiszen a zeneműveket előszeretettel vegyíti szabad improvizációval, elektronikával (müpabeli koncertjén ebben Daniel Mudrack lesz partnere) és performansszal. Nemzet közi versenyek első díjasa, több művészeti ösztöndíj birtokosa, szólóban és testvérével
közös ütősduójával, a Duo Porterrel Európán kívül már Közép- és Dél-Amerikát is meg járta. Gyakran tart workshopokat többek között a Stuttgarti Zeneművészeti Főisko lán, a helsinki Sibelius Akadémián, vala mint a Birminghami Egyetemen. Vanessa Porter koncertjén több magyaroszági bemutatót hallhatunk — például számára komponált művet az experimentális kortárs zene kiemelkedő alakja, a görög származású Georges Aperghis —, valamint számos izgal mas hangszerrel találkozhatunk a vibra fontól a nikofonig, az iráni kézidoboktól a zarbig, és azt is megtudhatjuk, mit jelent a testperkusszió.
Szombaton a londoni Barbican Centre által jelölt brit baritonnal, James Newby -jal ismer kedhetünk meg, aki jelenleg a BBC Új Generációs Művésze, a Hannoveri Állami Operaház tagja, a Wigmore Hall által ren dezett 2015-ös Kohn Nemzetközi Dalver seny harmadik díjasa — ahonnan elhozta a legjobb Schubert-dal interpretációjáért járó Richard Tauber-díjat is —, és az elisme rések, ösztöndíjak sora ezzel még koránt sem teljes. Dalirodalmi tapasztalatairól novemberi Müpa-koncertjén is számot ad, hiszen Schumann ritkán hallható Kernerdalait és a hetvenéves brit zeneszerzőnő, Judith Bingham koronavírus-járvány által inspirált dalciklusát adja elő. És ha már szóba került a Covid-19, Newby a pandémia 2020-as kitörésekor sem volt rest: zongo raművész partnerével, Joseph Middleton nal — vele érkezik a Müpába is — ebben az év ben rögzítette első szólólemezét Wonder as I Wander címmel, a következő eszten dőben pedig Schubert A szép molnárlány című dalciklusát vette fel angol nyelven.
Apropó, lemez: a L’Auditori Barcelona és a Palau de la Música Catalana által delegált spanyol oboás, Cristina Gómez Godoy is nem rég jelentette meg első önálló albumát — melynek zenei anyagát, Mozart és Richard Strauss oboaversenyeit még 2018-ban rög zítette a Daniel Barenboim vezette NyugatKeleti Díván Zenekarral. A művésznő évek óta az ugyancsak Barenboim által irányí tott Staatskapelle Berlin szólóoboása, de már a Bayreuthi Ünnepi Játékok zene karában is játszott. Szólistaként megfor dult a Carnegie Hallban és a berlini Pierre Boulez Saalban, arról nem is beszélve, hogy a legrangosabb zenekarokkal és karmeste rekkel dolgozott már együtt (néhány név a karmesterek közül: Simon Rattle, Riccar do Muti, Zubin Mehta, Gustavo Dudamel). Mindemellett tanít, nem is akárhol, hiszen 2015 óta a Berlini Művészeti Egyetem ad junktusa. Műsoráról is szóljunk: a kötelező kortárs művet Charlotte Bray zeneszerzőnő jegyzi, mellette a 19. és a 20. század né hány kiemelkedő oboaművét szólaltatja meg muzsikustársával, Mario Häring gel.
Tulajdonképpen a „Rising”-ot el is lehetne hagyni a „Stars” elől.Christina Gómez Godoy Fotó: Felix Broede Fotó: Gerard Collett James Newby
Vasárnap délután a 2009-ben, Frankfurt ban alapított német vonósnégyessel, az Aris Quartett -tel találkozhatunk, amely az ARTE szerint „egyike a fiatalabb gene ráció legszenzációsabb együtteseinek”, az NDR Kultur pedig „a nemzetközi karrier küszöbén” üdvözölte őket. 2016-ban öt dí jat nyertek a müncheni ARD Nemzetközi Zenei Versenyen, két évvel később a BBC Új Generációs Művésze cím birtokosai lettek. A sorozatba a Konzerthaus Dortmund és a hamburgi Elbphilharmonie jelölte őket, de már eddig is hasonlóan neves koncert termekben mutatkozhattak be. A hatodik lemezét is maga mögött tudó Aris dolgo zott már együtt jazz-zongoristával, és a kortárs zene is közel áll az együtteshez, Rising Stars-koncertjeikre például a japán zeneszerzőnő, Misato Mochizuki kompo nált új művet, melyet Haydnnak, a műfaj atyjának egyik kvartettje, valamint Men delssohn drámai utolsó vonósnégyese ke retez.
Az idei feltörekvő csillagok sorát az ukrán hegedűművésznő, Diana Tishchenko zárja, aki a The Strad magazin kritikusa szerint „széles gesztusaival és erős személyiségével megbabonázza közönségét” és aki 2019-ben Fejérvári Zoltán nal készítette első önálló albumát, így nem véletlen, hogy most is a magyar pianista lesz kamarapartnere. Berlinben végezte felsőfokú tanulmányait,
húszévesen már a Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar koncertmestere lett, szólókarrierjét pedig olyan versenyek dobogós helyezései vel alapozta meg, mint az ARD Nemzetközi Zenei Verseny vagy a 2018-as Long— Thibaud—Crespin Nemzetközi Verseny, melynek Jacques Thibaud-nagydíját is el nyerte. A hegedűművésznő új mű írására a portugál Vasco Mendonçát kérte fel, a darabot pedig Schnittke szólóhegedűs kompozíciója, valamint Beethoven és Bartók egy-egy műve öleli körül, utóbbit — mely temesi, szatmári és rutén dallamo kat is feldolgoz — igen figyelmes főhajtás ként is értelmezhetjük egy ukrajnai szüle tésű muzsikus részéről.
Már az eddig leírtak alapján is érezhető, hogy nem egyszerűen üstökösként felívelő pályájú zenészekkel, hanem ragyogó álló csillagokkal ismerkedhetünk meg novem ber második hétvégéjén a Müpa Fesztivál Színházában.
Tóth Endre2022. november 11.
RISING STARS — EURÓPA ÚJ CSILLAGAI VA N ESSA PORTER
Közreműködik: Daniel Mudrack — elektronika Házigazda: Tóth Endre
2022. november 12.
RISING STARS — EURÓPA ÚJ CSILLAGAI JA M ES NEWBY
Közreműködik: Joseph Middleton — zongora Házigazda: Tóth Endre
2022. november 12.
RISING STARS — EURÓPA ÚJ CSILLAGAI CRIS T INA GÓMEZ GODOY
Közreműködik: Mario Häring — zongora Házigazda: Tóth Endre
2022. november 13.
RISING STARS — EURÓPA ÚJ CSILLAGAI
ARI S QUARTET
Anna Katharina Wildermuth, Noémi Zipperling — hegedű Caspar Vinzens — brácsa Lukas Sieber — cselló Házigazda: Tóth Endre
2022. november 13.
RISING STARS — EURÓPA ÚJ CSILLAGAI DIA N A TISHCHENKO
Közreműködik: Fejérvári Zoltán — zongora Házigazda: Tóth Endre
Az Aris Quartet Fotó: Sophie Wolter Diana Tishchenko Fotó: Szemkeő András, Müpa Aapo HäkkinenSchubert és szövegírója a német daljáték megújítására, a műfaj drámai lehetőségeinek kitágítására törekedett.
DALJÁTÉK-REFORM
Schubert: Alfonso és Estrella
Ma már nem lepődünk meg azon, ha a historikus gyakorlat iránt elkötelezett előadók Franz Schubert zenéjével foglalkoznak. Sokak tapasztalata, hogy milyen izgalmas színek tűnnek elő a komponista zongoramuzsikájából vagy éppen dalaiból, ha azokat felkészült énekesek és fortepiano-játékosok szólaltatják meg. Egy Schubert-opera színrevitelével kapcsolatban azonban ritkán merül fel az új és izgalmas színek iránti sóvárgás, hiszen már annak is örülhetünk, ha a zeneszerző valamelyik zenés színpadi műve eredeti formájában szólal meg.
A sokoldalú finn csembalóművész és karmester, Aapo Häkkinen szívesen mélyed el operaritkaságok felfedezésében, több modern kori ősbemutató is fűződik a nevéhez. Vezényletével ébredt fel hosszú álmából például Johann Adolf Hasse egyik opera seriája (Irene — 1738), vagy Leopold Koželuch 1792-ben írt hősi operája, a Gustav Wasa. Schubert Alfonso és Estrella című darabját ebben az értelemben nem szükséges feléleszteni, hiszen az opera befeje zése (1822) után harminckét évvel, 1854-ben az első lépéseket már Liszt Ferenc megtette. Az Alfonso és Estrella weimari premierjével kapcsolatban szinte minden fórumon megemlítik, hogy azt maga Liszt is „kegyeleti aktusnak” tekintette, az opera műsorra tűzését nem annyira a darab értékei, sokkal inkább a szerző iránti tisztelet indokolta. Arról már kevesebben emlékeznek meg, hogy Liszt egy nagyszabású repertoárreform keretei közé illesztette Schubert fel fedezését. Tizenkét mű előadását tűzte ki, valamennyiről részle tes, elemző-ismertető írást közölt először a Weimarer Zeitungban, majd a Neue Zeitschrift für Musikban. Mivel az Alfonso és Estrella a kortársak számára semmilyen formában sem volt elérhető, Liszt a hagyatékban fellelt kézirat alapján jelenetről jelenetre ismertet te a darab cselekményét, tehát nemcsak a mű első előadása, de a darab első leírása is az ő nevéhez köthető.
A Schubert-mű a ciklus (Gluck: Orfeusz és Euridiké; Beethoven: Fidelio; Auber: A portici néma; Weber: Euryanthe; Beethoven: Egmont — kísérőzene; Mendelssohn: Szentivánéji álom — kísérő zene; Bellini: Rómeó és Júlia [I Capuleti e i Montecchi]; Meyerbeer: Ördög Róbert; Wagner: A bolygó hollandi; Boieldieu: A fehér asszony; Donizetti: A kegyencnő) tizenkettedik darabjaként hangzott el. Figyelemre méltó, hogy Liszt mind stiláris, mind műfaji értelemben milyen gondosan ügyelt az egyensúlyra, a francia, az olasz és a né met hagyomány arányos reprezentációjára, ugyanakkor kizárólag olyan műveket választott ki, melyek Wagner mindinkább kikristá lyosodó zenedrámai koncepciója felé mutattak. E tekintetben az Alfonso és Estrella kulcsfontosságú műfaji kísérletnek, a ciklust indító reformopera (Orfeusz) párdarabjának tűnik. Nem tudhatjuk biztosan, de talán Schubert alkotótársa, a librettót jegyző Franz von Schober mesélhetett Lisztnek arról, hogy annak idején milyen mély benyomást gyakoroltak mindkettőjükre Ignaz von Mosel opera esztétikai nézetei, melyek középpontjában Gluck reformelképzelé sei álltak, ezzel összefüggésben pedig Schubert és szövegírója a német daljáték megújítására, a műfaj drámai lehetőségeinek ki tágítására törekedett.
Az 1854-es első előadás számos ponton írta felül a zeneszerző ere deti elképzeléseit, és igen sokáig a liszti eljárás maradt irányadó: amikor egyszer-egyszer elővették, az opera mindig jelentős átala
kításokon esett át. Az Alfonso és Estrella teljes zenéjét tartalmazó lemezfelvétel 1978-ban készült el, és olyan kiváló énekeseket sike rült megnyerni a produkció számára, mint Peter Schreier, Hermann Prey, Theo Adam vagy Dietrich Fischer-Dieskau. Utóbbi a szám űzött király, Froila szerepét énekelte. Annak idején Schubert abban reménykedett, hogy ezt a szólamot majd Michael Vogl vállalja el, akit még kamaszként látott Oresztész szerepében, egy Gluckoperában (Iphigénia Tauriszban). Schubert a darab női főszerepé ben is egy igazi sztárt szeretett volna látni, azt az Anna MilderHauptmannt, akiről 1814-ben egy tekintélyes német zenei lap — utalva arra, hogy milyen sok zeneszerzőre volt hatással — úgy írt, hogy „boldog lehet az, akinek oly sok különlegességet írtak”.
Aapo Häkkinen és a Helsinki Barokk Zenekar koncertjén fiatal előadó gárda működik közre. Froilaként az ifjú horvát baritont, Kres ˇ imir Straz ˇ anac ot hallhatjuk, aki a Theater an der Wien egyik különösen izgalmasnak ígérkező őszi premierjének címszerepét kapta meg (Francesca Caccini: Ruggiero kiszabadítása Alcina szigetéről).
Estrellaként Lydia Teuscher t láthatjuk, a nagyszerű német szoprán elsősorban barokk és klasszikus operaszerepeket énekel, idén azonban Weber Bűvös vadászában, Annuskaként lép a Zürichi Opera színpadára. Alfonso szerepét a lipcsei születésű Patrick Grahl alakítja. A sokoldalú tenor pályája 2016-tól ívelt fel, akkor nyert első díjat a nemzetközi Johann Sebastian Bach Versenyen, és azon nal olyan karmesterek produkcióiban énekelhetett, mint John Eliot Gardiner, Daniele Gatti, Hartmut Haenchen vagy Ton Koopman Fontos hangsúlyozni, hogy a Müpában közönség elé kerülő produk ció színházi előadás lesz. A rendező, Vilppu Kiljunen nevéhez fűződik Rautavaara A bánya és Varga Judit Szerelem című operájának 2016-os színre vitele a Magyar Állami Operaházban. Érdekesség továbbá, hogy Adolfo alakítója, Arttu Kataja idén áprilisban fel lépett a Müpában, Eötvös Péter Sleepless (Álmatlanság) című operájának magyarországi bemutatóján.
Molnár Szabolcs2022. november 17.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
HE L SINKI BAROKK ZENEKAR
SCHUBERT: ALFONSO ÉS ESTRELLA — FÉLIG SZCENÍROZOTT ELŐADÁS
Szereplők: Alfonso: Patrick Grahl
Estrella: Lydia Teuscher
Froila: Krešimir Stražanac
Mauregato: Johannes Weisser
Adolfo: Arttu Kataja
Közreműködik: Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma)
Helsinki Baroque Orchestra
Rendező: Vilppu Kiljunen
Látvány: Sampo Pyhälä
Fény: Mika Haaranen
Vezényel: Aapo Häkkinen
KÜLÖNLEGES SZÍNFOLTOK
A MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR estjén két lenyűgözően tehetséges fiatal szólista mutatkozik
be: egyikük a versenymű-repertoár egyik legnépszerűbb, másikuk az egyik legkülönlegesebb darabját szólaltatja meg. A nem mindennapi műsorban egy kortárs szimfonikus alkotás is megszólal ősbemutatóként, FARKAS RÓBERT vezényletével.
A két ifjú művész ezekben az években indul el pályáján, nem is akárhogyan, sokat fogunk még róluk hallani. Most először lép nek fel a Müpában, versenyművek szólistáiként. Magyar Valentin Balassagyarmaton kezdte tanulmányait, még gyermekként jutott be a Zeneakadémiára, ahol most tanul. Sokoldalúságát mutatja, hogy két gyökeresen ellentétes művel mutatkozott be a Zeneakadémia, illetve a Vigadó pódiumán: az egyik kon certen Mozart drámai sűrűségű d-moll zongoraversenyét adta elő, a másikon Rachmaninov ördögi nehézségű Rapszódia egy Paganini-témára című zongoraversenyét. Ezúttal Grieg a-moll koncertjét szólaltatja meg, amely norvég népzenéből vett elemei vel különleges színfoltot képvisel a romantikus zene palettáján.
A műsor második részében egy több szempontból furcsa és szövevényes keletkezéstörténetű alkotást hallhatunk: Prokofjev 1933-ban, Párizsban kezdte el írni Gordonkaversenyét, de már a Szovjetunióban fejezte be, 1938-ban. Később újra elő vette, és a sztálini diktatúra legsötétebb éveiben még jó né hányszor átdolgozta, miután a mű egymásnak ellentmondó reakciókat váltott ki a legfelsőbb politikai körökből. Ez lett a Sinfonia concertante, ez a nehezen besorolható, villódzóan sokszínű alkotás, amely rendkívüli állóképességet és technikai felvértezettséget igényel a szólistától — s amely nem akárki, Msztyiszlav Rosztropovics számára íródott. Aki most pódium ra áll vele, Temesvári Bence , aki 2015 óta a bécsi zeneakadémia növendéke, 2021 szeptembere óta pedig a Bécsi Filharmoniku sok ösztöndíjasa a világhírű együttes fiatalok részére alapított akadémiáján.
Az est nyitódarabjaként a sikeres kortárs zeneszerző, Dragony Tímea 2020-ban befejezett szimfonikus művét hallhatjuk. Az ONYX már a negyedik a sorban: a darabot az ébenfekete drágakő és annak természetgyógyászatban ismert tulajdon ságai, hatásai ihlették. A zeneszerző jól eltalált stílusát jelzi, hogy a Müpa 2020-ban meghirdetett zeneműpályázatán egyik korábbi műve is díjazott lett, azt idén májusban mutatta be a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, szintén a Müpában, Oliver von Dohnányi vezényletével.
A mostani koncerten Farkas Róbert áll a karmesteri pódiumra, aki szoros szálakkal kötődik a német opera- és koncertélethez, de szerencsére az utóbbi években Magyarországon is sokat foglalkoztatott művésszé vált, és tavaly óta a MÁV Szimfonikus Zenekar vezető karmestere.
Várkonyi Tamás
Ádám
2022. november 20. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem FELFEDEZÉSEK — IFJÚ GÉNIUSZOK, KLASSZIKUS ZENEKAROK MA G YAR VALENTIN, TEMESVÁRI BENCE
ÉS A MÁV SZIMFONIKUS ZENEKA R
Közreműködők: Magyar Valentin — zongora Temesvári Bence — cselló Vezényel: Farkas Róbert
ÜNNEPRE VÁRVA
Várakozás és megérkezés. Látszólag kiüresedett fogalmak, amelyek észrevétlenül keretezik mindennapjainkat, miközben az elindulástól a megérkezésig ívelő utazás misztériuma talán már örökre feledésbe merült. Vagy mégsem? A Müpa 2022. novemberi és decemberi hangversenykínálata remek alkalmat ad arra, hogy a hétköznapok monotóniájából kilépve újraértelmezhessük e fogalompár jelentését. Az adventi várakozás és a karácsonyi megérkezés bűvöletében fogant három koncert repertoárja páratlanul gazdag: egyszerre szövik át ritkaságnak számító zenei csemegék és jól ismert dallamok.
Az Észt Filharmónia Kamarakórusa a századforduló idején működő és kortárs mesterek alkotóműhelyéből szemezgetve állította össze műsorát. A csaknem kizárólag észak-európai komponistákat fel vonultató választékban a magyar közönség számára talán kevéssé ismert finn Armas Maasalo és az észt Cyrillus Kreek kórusművei mellett olyan ismerős szerzők alkotásai is felcsendülnek, mint Jean Sibelius, Knut Nystedt, Arvo Pärt és Kodály Zoltán. Igen, nem téve dés. Miként azt Tõnu Kaljuste karnagy eddigi lemezfelvételei is tanú sítják, a művész szívesen kalandozik különböző stílusok és kor
szakok között, amihez ezúttal Kadri Toomoja orgonaművész személyében talált partnerre. A magyar közönség felé mutatott kedves gesztus jegyében választásuk Kodály utolsó, halála előtt pontosan egy évvel befejezett, vegyeskarra és orgonára írt alkotására esett. A kórus és az orgona kettősére alapozott repertoárhoz kétségkívül remekül illő Laudes organi azonban forrását tekintve kivételt ké pez az est műsorában. Az Audi chorum organicum szövegkezdetű középkori dallamot felidéző kompozíció ugyanis már a rendhagyó tematikájú karácsonyi orgonakoncertet készíti elő.
A „Lucente Stella” — fénykeresés a középkorban címet viselő hang versenyen Catalina Vicens és kamaraegyüttesei kalauzolják el a kö zönséget a középkor és a reneszánsz zenei repertoárjának távoli rejtekébe. A chilei származású művész napjaink legsokoldalúbb és legkeresettebb historikus billentyűs előadóinak egyike. Koncertjein és lemezfelvételein a középkori és a reneszánsz alkotások mellett éppúgy helyet kap a barokk és a kortárs zenei repertoár is. Vicens a hangversenyen két saját kamaraformációjával is színpadra lép. A 2013-ban megalapított Servir Antico együttes küldetésének tekin ti, hogy közelebb hozza a koncertlátogatókhoz és minél szélesebb körben megismertesse a 13. és a 16. század közötti időszak kevéssé számon tartott repertoárját és szellemi örökségét. Nem áll távol et től az est másik formációja, a 2018-ban létrejött Friman–Ambrosini–Vicens Trió (Anna Maria Friman — ének és hardanger fidula, Marco Ambrosini — nyckelharpa és doromb) szemlélete sem: társaságukban ugyanis a népzene, az improvizáció, a középkori és a reneszánsz zene fúziója ígér páratlan zenei utazást a Müpa közönségének.
A megannyi stíluson és korszakon átívelő zenei utazás végül egy régi ismerőshöz vezet el: Händel Messiás című oratóriumának jól ismert taktusait hallgatva a megérkezés jóleső, örömteli és biz tonságot adó érzése járhatja át a közönséget. A teremtett világ és a transzcendencia találkozásának titkát fedi fel a Charles Jennens szövegkönyvére komponált nagyszabású alkotás. Az adventtől karácsonyig tartó izgatott várakozás semmihez sem fogható örö me éppúgy áthatja e művet, mint a halálból a feltámadásig vezető út misztériuma. A Müpa adventi−karácsonyi hangversenysoroza tának záró eseményén Robert King vezényletével a nagymúltú brit együttes, a King’s Consort kelti életre a közel háromszázéves parti túra lapjait, olyan neves szólistákkal, mint Sophie Bevan , Hilary Summers , Joshua Ellicott és Edward Grint . E felejthetetlennek ígérkező produkció után bátran kijelenthetjük majd: végre célba értünk. Várakozástól a megérkezésig.
B. Kaskötő Mariettanovember 27.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
É S ZT FILHARMÓNIA KAMARAKÓRUSÁNAK ADVENTI KONCERTJE
Közreműködik: Kadri Toomoja — orgona Vezényel: Tõnu Kaljuste
2022. december 14.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem KARÁCSONYI ORGONAKONCERT
T ALINA VICENS ÉS KAMARAEGYÜTTESEI
STELLA” — FÉNYKERESÉS A KÖZÉPKORBAN
Vicens — organetto,
Közreműködik:
december
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
HANGVERSENY THE K ING’S CONSORT — HÄNDEL: MESSIÁS
Közreműködik: Sophie Bevan — szoprán Hilary Summers — alt Joshua Ellicott — tenor Edward Grint — basszus Choir of the King’s Consort Vezényel: Robert King
„MINDENT BELEADOK ABBA, AMIT ELVÁLLALOK”
Beszélgetés Nina Stemmével
A szerepek és a művek tisztelete, rugalmasság, sokoldalúság, folyamatos önkontroll vezette a hangban, tehetségben és muzikalitásban gazdag svéd énekesnőt pályáján a középiskolai leánykartól a legnagyobb operaszínpadokig. Idestova harminc éve, hogy Nina Stemme megnyerte Plácido Domingo Operalia versenyét, és Kirsten Flagstad, Birgit Nilsson hagyományait követve (nem kizárólag, de mindenekelőtt) Wagnerénekesként hódítja meg a Metropolitan, a Scala, Bayreuth, Glyndebourne, a bécsi Staatsoper, a Covent Garden és a többi világhírű játszóhely közönségét.
A legnagyobb Wagner-énekesek közül önt Kirsten Flagstadhoz is hasonlítják. Mennyire tekinti megtisztelőnek és mennyiben — esetleg — nyomasztónak ezt a párhuzamot? Nem is tudtam, hogy Kirsten Flagstadhoz hasonlítanak… De ha igen, az nagyon megtisztelő számomra, hiszen olyan énekes volt, akit érdemes követni a pályán. Általában is szükségesnek tartom, hogy az ember ismerje az elődjeit. Ezért is fontos minél több fel vételt meghallgatni tőlük.
A másik nagy név a halhatatlan Birgit Nilsson. 2018-ban önnek ítélték oda az általa alapított és csak három évenként kiosztott, tekintélyes díjat, amely a nevét viseli. Azon túl, hogy ez párat lan szakmai elismerés, megdobbantotta a szívét az is, hogy éppen egy svéd Wagner-énekes az adományozó?
Amikor megtudtam, hogy nekem akarják ítélni a díjat, először azt mondtam: nem! Nagyon megtisztelőnek éreztem, túl nagynak ahhoz, hogy igaz legyen. Aztán végiggondoltam a dolgot, és nagy örömmel elfogadtam. Bizony, háromszor gyorsabban vert a szívem a szokásosnál, amikor átvettem.
Huszonévesen Mozart Cherubinójaként mutatkozott be, aztán fokozatosan bővült a repertoárja. Amikor észrevette, hogy a hangja másra, többre is képes, mint lírai szerepek eléneklésé re, mely művek jutottak először eszébe? Rögtön Wagnerre gon dolt, vagy először valami másra? Mély a beszédhangom is, mezzo-szerepeket kezdtem énekelni. De valahogy mindig a magasabb regiszterekben szóltam jobban. Cherubino ideális kezdet volt, hiszen a két hangfaj határán áll: magas mezzo, esetleg szoprán, de nagyon magas hangok nélkül. A hangom folyamatosan alakul. Megígértem magamnak, hogy mindig elégedett leszek az aktuális fachommal. Énekeltem Puccinit és drámai Verdi-szerepeket. Már csak azért is, mert ezek érdekeltek leginkább, amikor ezt a pályát választottam. De valahogy a lelkem Wagnerhez „húzott”: rengeteget hallgattam Kirsten Flagstad, Helen Traubel, Tiana Lemnitz, Lotte Lehmann felvételeit fiatal koromban. És olyan énekesekét is, akik más hangfajjal rendelkeztek. Csak hogy lássam: hogyan bánnak a hangjukkal? Amikor a pályá mon Wagnerhez értem, azt tanácsolták nekem, hogy először a lírai szerepekkel kezdjek. Rögtön megpróbálkoztam a Bohémélet Mimije mellett a Lohengrinből Elsa álmával. Nagyon szerettem! Ahogy Erzsébet mindkét áriáját is a Tannhäuserből. Ő nagyon közel áll hozzám: annyira tiszta teremtés…
Pályafutása egyik eddigi csúcspontja az első Izolda-alakítása volt Glyndebourne-ban. Hosszas gondolkodás után két és fél év tanulóidőt kért erre, amit a fesztivál el is fogatott. Mindenütt méltányolnak egy ilyen igényt?
Ránéztem a szólamra, és az olyan volt, mintha sosem lenne vége. Hatalmasnak láttam. Tudtam, hogy ha jól akarom megoldani, na gyon felkészültnek kell lennem. Ismertem a „piacot”. Egy sikeres alakítás belépőt jelenthet a nagy operaházakba. Úgyhogy az Izoldafelkéréskor azt válaszoltam Glyndebourne-nak: „rendben, de ha azt szeretnék, hogy ezt a hatalmas Wagner-szerepet az önök szín padán énekeljem először, segíteniük kell”. Támogattak, két és fél éven át fizettek azért, hogy tanulmányozhassam a szerepet, na gyon hálás voltam (és vagyok) érte. Valójában minden énekesnek szüksége lenne ilyen lehetőségekre ahhoz, hogy ne csak az épp előttük álló feladatokat tudják megoldani, de a jövőbe is tudjanak befektetni, mert ez biztosítja az igazi szakmai felkészültséget.
Úgy hírlik, óvatosan bánik a hangjával, az idejével és az erejé vel. Valóban ilyen szigorú tudatosággal és önmérséklettel építi pályáját?
Meglehetősen későn kezdtem énekelni, és elkövettem minden létező technikai hibát. Egyszer aztán eldöntöttem: itt az ideje ki javítani ezeket. Két tanácsadóval és egy coach-csal dolgozom. Igen, mindig nagyon óvatos vagyok.
Milyen szempontok szerint mond valamire igent vagy nemet?
Vigyáznom kell a helyes arányokra. Így is sokat dolgozom, hiszen mindent beleadok abba, amit elvállalok. Jelenleg éppen egy fordu lópontot élek meg: az erős drámai szerepekről váltok a kevésbé drámai, valamivel mélyebb fekvésű szólamokra, és nagyon vigyá zok, hogy technikailag jelentősen eltérő szerepeket ne kelljen idő ben egymáshoz közel énekelnem. Nem vagyok éneklő gép. Ha vá lasztanom kell, a különleges produkciók, a jó szerepek, a megfelelő környezet felé hajlok. Megkérdezem, ki lesz a karmester, a rendező. Ugyanakkor szeretek újabb tapasztalatokkal gyarapodni. Ha egy új név merül fel és van időm, utánanézek, és annyit foglalkozom a dologgal, amennyit csak tudok. Mindkét fél számára jól jön az ilyen közös munka.
Hogyan képzeli el önmagát tíz év múlva? Hogy érzi: megtartja a jelenlegi lendületet a munkájában addig, amíg képes rá, vagy előbb-utóbb elkezd lassítani?
Jelenleg hálás vagyok minden napért, minden hónapért, minden évért, amíg énekelni tudok. Hiszen az emberi hang annyira érzé keny hangszer, és olyan sok szomorú karriervéget láttam már ma gam körül. Lehet, hogy nem énekelek, de esetleg tanítok öt, tíz éven belül. Talán belekezdek valamilyen őrült projektbe. Pillanatnyi lag nem tudom. Számomra az itt és most fontos, a pillanat öröme.
A budapesti koncert programjából arra is következtethetünk, melyek a legkedvesebb Wagner-szerepei?
Természetesen. A művek közül Az istenek alkonya, a szerepek sorából Izolda és Brünnhilde a szívem csücske, legjobban ezeket szeretem énekelni. A Ring három Brünnhildéjével már nincsenek terveim. A legtöbben ezzel a döntéssel Izoldát is maguk mögött hagyják, én azonban, miután huszonkét éve igen alapos előtanul mányokat követően énekeltem először Izoldát, és számos alka lommal újra is tanultam a szerepet, egyelőre kitörölhetetlennek érzem az izmaim memóriájából. Emiatt megtehetem, hogy tovább tartom a repertoáromon.
Tóth AnnaA kisebb operaházak közül csak a legjobbak képesek erre. Szeren csés módon számomra most ismét adódott egy hasonló lehető ség. Egy Kurt Weill-programon dolgozunk a Svéd Kamarazenekar ral. A szerző korai, nagyon nehéz műveit próbáljuk, amiben nekem egy osztrák karmester és egy zongorista segít. Ez lenne mindig az optimális: az énekes az operaházban dolgozik a karmesterrel és a zongoristával, akár coach-okkal is — így tud(na) kellőképpen felkészülni a pályafutására. Ám a vendégkarmesterek, a vendég énekesek korát éljük, ami mindezt gyakorlatilag lehetetlenné teszi.
2022. december 7.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem NI N A STEMME ÁRIAESTJE WAGNER-OPERARÉSZLETEK Közreműködik: Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Markus Stenz
„Nem vagyok éneklő gép.”
MEGJELENT AZ ÚJ ROADSTER MAGAZIN
Keresd a Libriben, a jobb újságárusoknál, benzinkutakon és a Bortársaság üzleteiben!
SZIMFONIKUS TÁNCLÉPÉSEK
Mindig valami más, valami szokatlan, és mindig a zene lényegére mutató, kreatív vizuális élményekkel erősített produkcióra számíthat, aki jegyet vált a BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR hangversenyére. HOLLERUNG GÁBOR karmester nemcsak az elsöprő sikerű Cinemusic-sorozattal nyitott új fejezetet a hazai koncertéletben, hanem a vakmerően színre vitt operákkal is, például a címszereplő mágikus kisugárzását artikuláló Don Giovannival, vagy a mű igazi jellegzetességeit feltáró Eladott menyasszonnyal.
Szergej Gyagilev, az Orosz Balett alapító igazgatója igazi megszállott volt…
December 11-én nem egyetlen, hanem három különböző mű szólal meg, zene és mozgás találkozásának dramaturgiai egységébe fogva.
Szergej Gyagilev, az Orosz Balett alapító igazgatója igazi megszállott volt: szerződ tette az általa ismert legjobb koreográfust, Mihail Fokint, a legjobb táncost, Václav Nyizsinszkijt, és az ő „teremtménye” volt az orosz születésű Léonide Massine, a modern balett egyik úttörője. Színpadképeit sem bízta a véletlenre: Pablo Picasso is dolgo zott számára. Legfontosabbnak azonban azt tartotta, hogy megfelelő zeneművek álljanak rendelkezésére.
1909-ben hallott először Stravinsky-zenét, és szerette volna, ha a komponista balettet írna társulatának. Pergolesinek tulajdonított darabokat adott át neki, hogy azok segítsé gével komponálja meg Pulcinella történetét. Stravinskynak tetszett a zene, az pedig kü lönösen, hogy Massine-nal és Picassóval dolgozhatott együtt. A harminchárom hangszerre és három, hangszerként alkal mazott énekhangra írt mű zenetörténeti jelentőségű darabbá vált, a neoklasszikus stílus nevezetes képviselőjévé, amely a roko kó szellem, a commedia dell’arte vaskos humora mellett ízig-vérig Stravinsky-zene, közeli rokonságban a korábbi, oroszos, illet ve jazzelemeket tartalmazó alkotásokkal. A hangversenyen felcsendülő műben
a vokális tételek helyén Vivaldi-részletek mellett a barokk korszak szellemét idéző Respighi-tételek hangoznak fel a Pulcinella sajátos hangszerelésének stílusában.
1909-ben Gyagilev Ravelt is felkérte: írjon valamit egy Fokin által elkészült új cselek ményvázlathoz. „Szándékom az volt, hogy nagy zenei freskót komponáljak, arra a Görögországra gondolva, amely inkább ah hoz hasonlít, ahogyan a 18. század végi francia festők elképzelték és ábrázolták.”
Ravel sorai azt is elárulják, hogy Daphnis és Chloé történetének feldolgozásában is ott
bujkál a rokokó: igaz, nem a szerző zené jében, inkább azokban a vizuális élmények ben, amelyek Ravelt inspirálták. A bemu tató éve ebben az esetben is 1912 volt, a darabot Pierre Monteux vezényelte.
A két balettzene között sem áll meg az élet a színpadon. Az estet dirigáló Guido Mancusi maga is elismert zeneszerző, sikeres filmzenék alkotója, aki ezúttal saját művét is vezényli: a Klangfiguren für Orchester (Hangzásalakzatok zenekarra) című dara bot, amelyben játékos dallamok, váltakozó harmóniák vezetik át az egyik tánctételt a másikba. A színpadi sikert a látványos tánctablók mestere, Feledi János garantálja társulatával, a Feledi Project tel.
Tóth Anna2022. december 11. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem BU D AFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR
MANCUSI, RAVEL, STRAVINSKY Közreműködik: Feledi Project (Koreográfus: Feledi János) Budafoki Dohnányi Zenekar Vezényel: Guido Mancusi
Felekezetek felett
A cím nem játékos nyelvtörő mondóka, hiszen az alábbiakban komoly dologról esik szó: egyházi zenéről. De vajon igazi egyházi zene-e Beethoven Missa Solemnise? A szerző makacs, a mű zabolátlan: aligha tűr besorolást. A Müpában olyan karmester vezényletével halljuk, aki legtöbb pályatársánál többet tud a lélek titkairól.
Ünnepi misét komponálni nem nagy ügy — mondhatja a tiszte letlen zenehallgató az utókorban. Megtették sokan a barokk vagy a bécsi klasszika idején, különféle alkalmakból. Főméltóságú egy házi személyek beiktatása, királyok koronázása, megemlékezés egy győzelmes csata évfordulójáról vagy egy arisztokrata névnap járól — csupa olyan esemény, amelyre effajta opusokat rendeltek. A zeneszerzők pedig megírták a partitúrát, tudásuk javát nyújtva és illő honoráriumot remélve. Alkalom Beethoven Missa Solemnise esetében is adódott: barátja, tanítványa és nagylelkű mecénása, a széles látókörű és kifinomult Rudolf főherceg olmützi érsekké történő avatása szolgált apropóval. Csakhogy a kitűzött időpontra a mise nem készült el: Beethoven nem volt az a szerző, aki meg szeppen holmi határidőtől — ha a zene érlelődése időt követelt, akkor a világnak az volt a dolga, hogy várjon. Így a darabot nem 1820-ban, Rudolf felszentelésekor, hanem 1823-ban, Szentpéter váron mutatták be.
Aki olvasott már Beethovenről, nem lepődik meg a bevezetőben használt makacs jelzőn. De miért nevezhetjük zabolátlannak a Missa Solemnist? Azok: a mintegy nyolcvan—nyolcvanöt percnyi terjedelmű alkotás minden — mai szóval — paramétere ellentmond a vallás, a liturgikus gyakorlat, a műfaj konvencióinak. Vagyis lá zad. Márpedig azt templomban nem volt szokás. Milyen tulajdon ságokról van szó? Kezdhetjük az említett terjedelemmel. Egy ilyen hosszú, közel másfél órás mű nem alkalmas arra, hogy zenéjével alkalmazkodó módon egy egyházi szertartás keretei közé simuljon. Végtére is a zenemű nem azért van, hogy eluralja a sacra celebra tiót, hanem azért, hogy szolgálja azt, méltón kifejezve a misztéri um spirituális tartalmait. Nem feszítheti szét, nem nyomhatja agyon a liturgiát. Beethoven Missa Solemnise tehát nem templo mi, hanem koncerttermi előadásra született — így akarták a han gok hajlamai.
Itt van azután a zenekar és a kórus túláradó szimfonikus hang ereje, hatalmas és drámai piano—fortissimo kontrasztokkal rögtön a Kyrie elején, ami szintén ellentmond az egyházzene által megkö vetelhető fegyelemnek és szolgálattevő szerénységnek, de szélső ségesnek nevezhető a darab sok igen nehezen kivitelezhető részle te, érzelem- és indulatvilágának számos szuperlatívusza is. Illik így imádkozni? Tombolni, mikor a teremtmény Isten előtt áll? Hogyan kérjen a lélek irgalmat, reményt, megbocsátást? Alázatos, halk szóval vagy kiáltozva? Beethoven az utóbbira hajlik. Miséje indu latos, szélsőséges — mélyen emberi. Vagy fegyelmet nem ismerő túlzásaival inkább gyermekinek nevezhető? Talán az utóbbi a hite lesebb értelmezés. Ez a zene azt sugallja, hogy az ember Isten
gyermeke, aki örömében-bánatában, gondjával-bajával odabújhat szülője ölébe, és akár öklével is ütlegelheti a megbocsátó Minden ható mellkasát.
A Missa Solemnis tehát kívül találja magát a templom falain, de ezzel egy összehasonlíthatatlanul tágabb térbe jut: a vallásfeletti ség egyetemes terébe. Mindenkié lesz, mint az a másik, hozzá idő ben közel keletkezett és hozzá igen sokban hasonló darab, amely nek ikertestvére: a 9. szimfónia (1822-24) Az is tombol, túloz, formát bont és korlátokat feszít szét — érdemes a misét úgy hall gatni, hogy közben gondolunk erre a rokonságra. Már csak azért is, mert Beethoven ezzel a darabjával is ajándékot kívánt átnyújtani az emberiségnek. A szimfóniában Schillerrel azt mondta: ember milliók, átölellek, a mise partitúrájába pedig ez került: a szívből jött — bár jutna el a szívekhez.
A Missa Solemnis kivételes mű, nehéz, de felemelő alkotás, ame lyet nem szabad gyakran hallgatni, de időről időre kell. Ha viszont meghallgatjuk, akkor nagy művészekkel tegyük, amilyen korunk egyik legnagyobbja, a belga Philippe Herreweghe , aki a pszichiátriai tanulmányokat cserélte fel a vezénylésre, de zenészként is hű ma radt a lélek titkainak kutatásához, lévén az elmélyült, összetett spirituális tartalmú művek egyik legavatottabb szószólója. Két nagyszerű együttese, a fél évszázados múltú, válogatott szóló hangokból verbuvált Collegium Vocale Gent és a húsz évvel fiatalabb, klasszikus és romantikus repertoárra specializálódott Orchestre des Champs-Élysées kezdettől a nagy karmester irányításával működik. És a szólisták? Az ausztrál szoprán, Eleanore Lyons , a francia mezzo szoprán, Eva Zaïcik , a török tenor, Ilker Arcayürek és német a basszus, Thomas E. Bauer csupa nemzetközi megbecsülést kivívó, kiemelkedő tudású művész. Talán véletlenül alakult úgy, hogy négy különböző országból érkeznek, mindenesetre még a kvartett internacionális sokszínűsége is azt idézi emlékezetünkbe, hogy a Missa Solemnis mindenkié.
Csengery Kristóf2022. december 12. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem PHI L IPPE HERREWEGHE
ÉS A COLLEGIUM VOCALE GENT
Közreműködik: Eleanore Lyons — szoprán Eva Zaïcik — mezzoszoprán Ilker Arcayürek — tenor Thomas E. Bauer — basszus Orchestre des Champs-Élysées Collegium Vocale Gent Vezényel: Philippe Herreweghe
Üdvözlet a csizma sarkából
November közepe felé bizonyára sokan töltenek el szívesen néhány órát olyan muzsikusok társaságában, akik Itália legnapfényesebb vidékeinek vérpezsdítő zenéjét játsszák, elképesztő virtuozitással.
A 2019-es Európai Hidak rendezvénysorozatában Olaszország volt a Müpa vendége. Sokan ekkor találkoztak először Salento nevével — az olasz csizma sarkában, Puglia régióban található kisváros ad otthont esztendőről esztendőre a legjobb tarantella- és pizzica zenekarok fesztiváljának. Arra még talán nem is kapjuk fel a fejün ket, hogy tarantellazenekar érkezik hozzánk, hiszen sokféle válto zatban ismerjük már a fergeteges nápolyi táncot. A pizzicaegyüttes azonban a magyar közönség számára kevéssé ismert fogalom. Pedig egyszerű: a szó jelentése csipkedés (és igen, erre utal a pizzicato utasítás is, amely pengetést ír elő a vonósoknak).
A fellépő muzsikusok egy ősi és zárt kultúra tiszta, hamisítatlan zenéjét játsszák, szinte észrevétlenül igazodva a mai koncertel várásokhoz is. A tamburinos-énekesnő Rachele Andrioli és a harmo nikás Rocco Nigro a legjobb formációkkal mutatkozott be nemcsak Solentóban, de a világ minden táján, ahol „vevők” erre a stílusra. Egyre gyakrabban lépnek fel azonban önállóan, kialakították saját repertoárjukat, kitágították a hagyományos solentói horizontot, és nagyívű zenei utazást tettek, a dél-olaszországi tradicionális zenével kezdve, műsorra tűzve a népszerű olasz repertoár ikonikus szerzőinek (Gabriella Ferri, Domenico Modugno) dalait egészen az Édith Piaf, Amália Rodrigues, Chavela Vargas nevével fémjelzett sanzonokig. Andrioli erős, határozott hangszíne, hatalmas hang
ereje, a váratlan elhallgatások, a hangszerén és hangszálain meg születő rengeteg hangszín és árnyalat mind arra predesztinálják, hogy e sokféle stílus avatott előadója legyen. Az Epifani Barbers mozgatórugója Mimmo Epifani , akit kivételes előadónak tartanak az improvizáció területén bevezetett technikai újításai miatt. Ezek kel szinte megvadította hangszereit: a mandolint és a mandolát.
Ilyen például a „barbiere” mandolatechnika. Ez egy San Vito dei Normanni-i fodrászszalonban született, Constantino Vita fodrászés zenészmester jóvoltából és Maestro Peppu d’Augusta pizzica zenekari karmester területén bevezetett technikai a közönségnek. S hogy, hogy nem, Salentóban ezt San Vito névvel gyógyászati táncként is ismerik.
Mimmo Epifani nem véletlenül adta egyik albumának a Putiferio (Zűrzavar) címet; eredeti környezetben tombolnak itt a harmóniák, a pizzicák ritmikus ördögei, szalonképessé szelidítve azzal a medi terrán bájjal, amely oly ellenállhatatlanná teszi ezt a vidéket.
Juhász AnnaADVENTUS DOMINI
Az Úr eljövetele. Várakozás, karácsony előtti készülődés, a hosszú esték időszaka, amikor leg feljebb fél ötig van világos. Adventi naptárt és adventi koszorút készítünk, visszaszámlálunk, egyre rövidülnek a napok karácsonyhoz közeledve. És ha időnk engedi, az egyik adventi koncert után már megyünk is a másikra.
Nagy a kínálat, amelyből válogathatunk, ám akkor születik egyedi, mással össze nem téveszthető élmény, ha az előadók a sok-sok lehetőségből egymáshoz illő mű veket válogatnak, és ezeket lehetőleg csak rájuk jellemző interpretációs fűszerekkel ízesítik.
A Müpa adventi hangversenyei azért nagyon népszerűek, mert a kényes közön ségízlésnek is megfelelő programokat kínálnak. A gyorsan világhírűvé vált hang versenyorgona mellett sorra jelentek meg a kiváló székesegyházi fiúkórusok, nem zetközi hírű vegyes és egynemű karok — engedve az ünnepkör zenei elvárásainak. Óriási szenzáció volt, amikor először adott adventi koncertet a Cantemus kóruscsalád a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem ben. A formációk egymást váltották a szín padon karácsonyi népénekeket énekelve.
A 2019-es Cantemus-est is egyetlen gondo san megkomponált karácsonyi zenés tabló, amelyben az elmaradhatatlan orgona (Fassang László ) és kórus mellett a sokáig csak üstdobokkal párban, szólisztikus sze repben alkalmazott, hősies és ünnepi hangu latot keltő trombita (Pálfalvi Tamás ) is helyet kapott. Természetesen nem hiányozhatott egy ilyen előadásból a bibliai Dávid király hangszere, a hárfa sem (Vigh Andrea ). A két énekes szólista (Zemlényi Eszter és Balogh Eszter ) mellett az előadói apparátust az a Liszt Ferenc Kamarazenekar tette teljessé, amely idestova hat évtizede szerepel a világ kamaraegyütteseinek toplistáján.
A nyitányként megszólalt Britten-mű a szerző eredeti szándéka szerint önálló dalok füzére lett volna, ám a zeneszerző végül A Ceremony of Carols címmel ciklus ban publikálta, keretként a Hodie Christus natus est (Ma született Krisztus) egyszó lamú antifónát alkalmazva. A folytatásban megszólal néhány Kocsár Miklós szebbnél szebb művei közül (a 2019 augusztusában elhunyt zeneszerző baráti kapcsolatban állt a Cantemusszal), és ránk köszönnek ismert örökzöldek is (például Kodály Karácsonyi pásztortánca és a megunhatatlan Adeste fideles a karnagy, Szabó Soma feldolgozásá ban). Persze nem is énekkar az olyan, ame lyik ne találna valami szépet napjaink ünne pelt kóruskomponistáinak kincsekkel teli fiókjában. Ezúttal Eric Whitacre-re esett a választás (Lux aurumque — Fény és arany). A program végén is ciklikus mű, Vivaldi Gloriája szólalt meg.
Juhász Anna 2022. december 18.
MÜPA HOME
AD V ENTI KONCERT
Közreműködik: Zemlényi Eszter — szoprán Balogh Eszter — alt Pálfalvi Tamás — trombita Vigh Andrea — hárfa Fassang László — orgona
Cantemus Kórus (karigazgató: Szabó Dénes, Szabó Soma) Liszt Ferenc Kamarazenekar (koncertmester: Tfirst Péter)
Vezényel: Szabó Soma, Szabó Dénes
gondosan
ÚJRA ÖSSZEJÖTT A SZUPERGROUP
Amikor egy jazzegyüttest négy egyenrangú partner alakít meg, akik általában saját nevük alatt is vezetnek egy-egy zenekart, a formáció gyakran viseli mindegyikük nevét. A REDMAN—MEHLDAU—MCBRIDE—BLADE szupergroupnak máshonnan indult a története.
Organikus fejlődés magyarázza, hogy ez a kvartett olyan tökélete sen szól, ahogy az egymásnak szüntelenül teljes figyelmet szentelő muzsikusok találkozása lehetővé teszi. Nyilvánvaló, hogy az együt tes négy abszolút különböző muzsikus személyiség odaadó öröm zenéjén alapul.
A szaxofonos Joshua Redman messziről érkezett a jazz világába, hiszen bár távol nevelkedett meglehetősen kusza életű, annak idején Jarretttel is együtt zenélő, legendás apjától, és a jogi pályán is elindult, végül mégis a zene útjára lépett. Ott aztán — most már tudjuk — egyenle tesebb és magasabb szintű művészi teljesítményt ért el, mint Dewey Redman. Zenekarvezető-szólistaként, saját kompozíciói előadásával egymás után adta ki sikeres, többszörös díjnyertes lemezeit.
Brad Mehldau nem családi indíttatásból, talán inkább olthatatlan ki fejezési vágy által ösztönözte választotta a zongorát. Bár egy ideig éppen Jarretthez hasonlítgatták, ma már hozzá mérik a fiatalokat. Kreativitása, ihletettsége, választékossága, elmélyültsége bízvást összevethető a német és francia romantika legnagyobbjaival, akik től, mint sokszor hivatkozott rá, oly sok inspirációt kap. Műfaji nyi tottsága az elektronikus zenéig terjed.
Christian McBride kedves és barátságos, mindig a társaság közép pontja. Sokan hallgatják az amerikai közösségi rádióhálózat szá mára készülő heti jazzműsorát. Ebben szinte valamennyi interjú
Mehldau (aki később Redman ritmusszekciójából többekkel szoro san együttműködött, leginkább például Larry Grenadier bőgőssel) először kísérőzenekar élén lépett fel a szaxofonossal a Village Vanguard klubban. A szupergroup először az 1993-as Newporti Jazz fesztiválon játszott együtt, majd rengeteg meghívást kapott, és 1994-ben készítette el első lemezét (MoodSwing). Redman később azt nyilatkozta, tisztában volt azzal, hogy ilyen kvartettet létre hozni minden zenész életében csak nagyon ritkán adatik meg: „Mindenkinél jobban tudtam, hogy milyen elképesztően szerencsés vagyok, hogy akár csak egy rövid periódust is együtt lehettem velük” — mondta egy interjúban.
Jól sejtette: neki is indult akkortájt a másik három fiatal, már nagy figyelemben részesülő fiatal muzsikus, hogy mindegyik saját jogán is bekerüljön a jazz topligájába. A bomba akkor robbant, amikor két évvel ezelőtt újjáalakultak — bár ehhez hozzá kell tenni, hogy Redman és Mehldau többször is együttműködtek időközben — a Müpában is felléptek duóban tizenkét éve. Amikor 2019 szep temberében három napot töltöttek egy New York-i stúdióban, mindenki hozott szerzeményeket, nem csak Redman. A huszonöt év szünet ellenére egyetlen próba után összesen két klubestet játszottak, hogy teljesen összecsiszolódjanak, utána már jött is a lemezfelvétel. Csak éppen a világjárvány elsodorta a tervet, hogy ezzel a műsorral turnézzanak.
alany régi kedves ismerőse, hiszen bőgőzött zenekaraikban is. Alig túlzás, hogy a világon mindenkivel játszott már. Hol erőteljessége, hol harmóniai változatossága, hol elragadó szerzeményei miatt ér demes a bőgősre odafigyelni. Nem véletlen, hanem keresettségének természetes következménye, hogy a nyolcvanas évek végén meg valósult első fellépése óta sokszor hallhattuk Magyarországon is — például Chick Coreával, vagy nemrég saját kvartettjével.
A csodadobos Brian Blade a nagyra értékelt, bár már nem aktív Wayne Shorter Quartet tagja. 2011-ben a Müpában egy egészen eltérő műfajban: énekes-dalszerző-gitárosként is bemutatta már sokoldalúságát, Mama Rosa című produkciójának dalait szólaltatva meg. Meglepő pillanatokban szólal meg a dob a keze alatt, mégis alázatosan lendíti előre a zenei produkciót.
Redman mégis első az egyenlők között. Végül is ennek a kvartett nek 1994-ben ő volt a létrehozója és vezetője. A kilencvenes évek ben McBride szerződött Redman zenekarába elsőként, nem sokkal azután, hogy a szaxofonos megnyerte a Thelonious Monkról el nevezett versenyt. Redman és Blade 1990 óta ismerték egymást, és Blade lett a Redman-kvartett bemutatkozó turnéjának dobosa.
Árulkodó részlet arról, mennyi ötlet, elképzelés, közös inspiráció van ebben az együttesben: két év után, amikor a turné most végre megvalósul, egyszerűen visszanyúltak a 2019. őszi stúdiófelvéte lekhez, és választottak hat „kimaradt” számot egy új albumra — ez lett a sokértelmű című, de az újjáalakulásra is utaló LongGone Mind a hat szám Redman-kompozíció, de mindegyikben van né hány olyan gesztus, amelyet a társaknak tett: a nyugodt, mégis sodró ritmus rejtett címzettje Mehldau, az ironikus hangvételű „diszkós” szerzeményé a mindig jópofa McBride, egy elementáris ritmusváltásé pedig természetesen Blade. A lemezre a szuper group egyik ritka koncertfelvétele is felkerült, egy 2007-es San Franciscó-i fesztiválról, ahol a közös inspiráció példátlan szintjét nyújtják: izzik a levegő, pedig ők csak együtt játszanak.
Zipernovszky Kornél
2022. november 3.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
RE D MAN • MEHLDAU • MCBRIDE • BLADE
A MoodSwing Reunion
Joshua Redman — tenorszaxofon
Brad Mehldau — zongora Christian McBride — nagybőgő Brian Blade — dob
…ilyen kvartettet létrehozni minden zenész életében csak nagyon ritkán adatik meg…
Van idő. Idő van!
Filozofikus szövegek mélyítik Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint új dalainak jelentését. Az About Time című lemez kilencedik közös produkciójuk, bemutatóján a mesterek és fiatal tehetségek is köz reműködnek.
Az About Time címadó száma az énekesnő szövegével és a gitárossal közös szerzeményként született meg. A cím egyrészt arra utal, hogy merjük rászánni az időt arra, amit csinálunk. Másrészt viszont kevés az időnk — a dal figyelmeztet egy esetleges környezeti katasztrófa veszélyére. Egy másik számhoz egy kietlen ipari tájban vették fel a videót, éppen a klímaszorongásnak megfelelő háttér előtt.
Nem meglepő az effajta felelősségvállalás Harcsa Veronikától, aki már több kortárs és klasszikus költészeti műsort is létrehozott. A mindig saját útját járó énekesnő és virtuóz módon változatos zenéket szerző partnere Európa-szerte jelentős sikereket ért el, új lemezük ismét egy német székhelyű kiadónál jelent meg. Zenéjük ezer szállal kötődik a jazzhez, de túlnyúlik annak határain, a kifeje zés legmegfelelőbb formáinak keresése határozza meg, nem műfaji vagy egyéb elvárások. Nyitottan tudták sajátjukká tenni az elektro nikus zenét egy korábbi formációjukban, a Bin-Jipben. Bálint ifjú korában a rock felől indult, de a Transform Quintet és a kifejezetten keresett, sikeres, saját trió rengeteg szerzői tapasztalattal is felru házta, Veronikának pedig a zenés színház, a klasszikus vagy éppen Cseh Tamás-feldolgozások szélesítették szerzői-előadói perspektí váját. Közös együttesükben két belga muzsikus alkotja a ritmusszekciót, Nicolas Thys bőgőzik és Antoine Pierre dobol — immár a má sodik lemezen. Kiérlelt anyag, részben annak köszönhetően is, hogy megjelentetésével megvárták a járványos idők lecsengését.
A Harcsa—Gyémánt kvartett új műsora persze ünneplést is bőven tartalmaz, és ennek apropója is összefüggésbe hozható az idővel. Veronikáék tudnak örülni annak, hogy most ők képviselik a közép generációt, kitüntetett szakasznak, áldásnak tekintik ezt életük ben, mondta Harcsa Veronika a Müpa Magazin érdeklődésére. Ezt olyan formában fejezik ki, hogy mestereket és tehetségeket — nem túlzás: követőket — hívnak meg közreműködőnek a koncert re. Az előbbiek közül elsőként talán az idén Kossuth-díjjal elismert Dresch Mihály t érdemes megemlíteni: őt a szakma meghatározó része évtizedek óta tekinti példamutató művésznek. A másik közremű ködő mester László Attila , akihez Bálint improvizációs gyakorlatra járt tanulmányai idején, ezért Juhász Gábor mellett ő az egyik meghatározó mentor a pályáján. A fiatalabbak közül Nagy Emma az az énekesnő — a Müpában is szerepelt a Jazz Showcase tehet ségbörzéjén —, akire mindketten úgy tekintenek, mint az övékhez hasonló zenei gondolkodású előadóra. Emma igyekszik énekhang jával a lehető legszínesebben bánni, sőt szerzőként is letette már névjegyét, akárcsak a másik közreműködő, Cseh Péter gitáros
— bizonyára ők is érdemben fogják gazdagítani az új lemez kedvükért áthangszerelt dalait.
Zipernovszky KornélHAR C SA VERONIKA— GYÉMÁNT BÁLINT QUARTET: ABOUT TIME
Harcsa Veronika—Gyémánt Bálint Quartet: Harcsa Veronika — ének Gyémánt Bálint — gitár Nicolas Thys — bőgő Antoine Pierre — dob Vendégek: László Attila — gitár Dresch Mihály — szaxofon, fuhun Nagy Emma — ének Cseh Péter — gitár
AKI NEVET SZERZETT MAGÁNAK
Sváb származású festőművész nagyapja a második világháború után Kutasra magyarosított, ám az 1970-ben született unoka 1997ben visszatért a család eredeti nevének használatához Kaltenecker Zsolt persze nem a névválasztás, hanem tehetsége és teljesítmé nye alapján foglal el rangos helyet a hazai populáris zene újító mu zsikusai között.
Zongorázni nyolcéves korában kezdett, de nem nagyon fűlt a foga a kötöttségekhez. Figyelme hamarosan a rögtönzés és a kompo nálás felé fordult. Középiskolásként a progresszív rockzene ragadta magával, zenekarban is játszott. A jazz iránt Keith Jarrett és Chick Corea lemezei keltették fel az érdeklődését. 1996-ban végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz-zongora szakán, és mindjárt a következő évben megjelent triójának első, különféle hatásokat mutató CD-je Ivory Tower címmel a Warner kiadó magyarországi leányvállalatánál. Diszkográfiája azóta csaknem két tucat lemezt számlál, közülük jó pár Japánban jelent meg.
K.L.B. Trió, Bin-Jip, 1705, A: K: A, Special Providence, Kaltenecker— Markó Duó, Cloud 9+, USEME, legújabban Mózes Tamara. Egy sok féle irányban tájékozódó zenei pálya jól hangzó nevekkel azonosít ható állomásai. Címkék is akadnak: future jazz, nu-jazz, elektro, progresszív heavy metal, triphop, pszichedelikus zene, crossover; csak győzzük értelmezni. Ami biztos: mindegyik mögött Kaltenecker Zsolt muzikalitása, virtuóz játéktechnikája és improvizációs kész sége áll fedezetként.
Hangszere az ezredforduló óta nem az akusztikus zongora, hanem a kimeríthetetlen hangzási és ritmikai lehetőségeket kínáló elekt ronikus billentyűs hangszer. A szintetizátor akkortájt tűnt fel és indult hódító útjára, amikor Zsolt született. A jazz törzsökös hívei azóta sem barátkoztak meg a szép, új, mesterséges világgal, ám az ő érdeklődését felkeltették a technikai fejlődés által kínált új ki fejezőeszközök. Meglehet, a váltással a hagyományos jazz elveszí tett egy szép reményű zongoristát, de az elektronikus zene gazda godott egy kivételes képességű zeneszerzővel és előadóval.
A Markó Ádám mal formált duó a progresszív jazz-rockot játszó Special Providence együttesből eredeztethető. Kettejük együtt működése 2016-ban kezdődött, és 2022 áprilisára érlelte meg Space Junk című, tizenhárom számot tartalmazó bemutatkozó lemezüket. Ez adja a Müpa-koncert gerincét, s az anyag a prog resszív metálhoz közelítő újabb szerzeményekkel egészül ki. A kinetikus energiákból táplálkozó duóhoz ezen az estén Orsovai Reni énekes és a hasonló zenei világú szerb David Maxim Micic gitáros csatlakozik vendégszólistaként.
Turi Gábor 2022. december 1. Fesztivál Színház
JAZZMŰHELY
T ENECKER—MARKÓ
Kaltenecker
Közreműködik:
Magyar származású „ütem-tudós”
Makaya McCraven túlzás nélkül hasonlítható Kamasi Washingtonhoz, Shabaka Hutchingshoz vagy épp Robert Glasperhez: hozzájuk hasonlóan szélesíti műfajának rajongótáborát. A dobosproducer a főáramtól eltérő, könyörtelenül úttörő módszerekkel alkot egyedülálló módon, és leginkább az átfedések megtalálása, a rétegezettség, a határfeszegetés érdekli. Egy magyar nyelvű ajánlóban kihagyhatatlan információ, hogy anyai ágon magyar származású zenész gyermek, nem akárki fia, hanem a műfaji korlátok lebontásában már a hetvenes években jeleskedő, a folk- és kortárszene, valamint a jazz metszetét is keresgélő, világzenei úttörőnek is tartott Kolinda énekes-furulyása, Zsigmondi Ágnesé, édesapja pedig Stephen McCraven amerikai jazzdobos. Nos, Makaya McCraven dobos és producer is. Leginkább a kortárs jazz és a hiphop metszetében alkot, de ez persze leegyszerűsítés, hiszen a nagyon sokak által foglal koztatott „ütem-tudósnak” már a módszerei sem könnyen leírhatók. A kései Talk Talk poszt rockos megoldásaihoz hasonlóan kimagasló zenésztársakkal (például a Tortoise-gitáros Jeff Parkerrel) órákig játszanak élőben, hogy aztán McCraven a leginkább mágikus részeket ki emelje, és szalagon újraszabja, manipulálja a végeredményhez (In The Moment — 2015). 2018as Universal Beings című csúcslemezének négy oldalán négy különböző zenekarral jut el uni verzális igazságokhoz eltérő irányultsággal. Vagy újraírja Gil Scott-Heron mesteri hattyúdalát, úgy, hogy édesanyja zenéjét is hangmintázza hozzá (We’re New Again — 2020). Vagy az egész Blue Note-katalógust remixeli a kor nyelvén (Deciphering the Message — 2021). Teljes eddigi életművéről lerí, hogy a kortárs jazzt a műfaj történeti fázisainak egymásra rétegezésében látja. Ehhez szeptemberben megjelent legújabb albuma (In These Times) minden korábbinál komplexebb ritmusokkal és pazar hangszerelésekkel járul hozzá. Fellépése a Müpában az ősz egyik kihagyhatatlan koncertje.
Bese János
2022. november 14. Fesztivál Színház
MA K AYA MCCRAVEN — DOB, ELEKTRONIKA
Közreműködik: Marquis Hill — trombita Junius Paul — nagybőgő, ütőhangszerek Matt Gold — gitár
Jubilál a hungarikumhangszerek fesztiválja
A Müpában tíz évvel ezelőtt kitalált, a cimbalmot és tárogatót népszerűsí tő minifesztivál minden évben koncertekkel, kiállításokkal, vetítésekkel és pódiumbeszélgetésekkel viszi közelebb a közönséget e két hungarikumhangszerhez. Fejlődéstörténet, múlt, jelen és lehetséges jövőbeli utak — tíz év alatt már alaposan körbe lehet járni egy témát, ám a 19. század vé gén világraszóló hírnevet kivívó két hangszerben ennél nyilván jóval több titok is megbújik még. Megnyitandó titok és felvillantható csoda — és va lóban szép jövő, hiszen a még néhány évtizede is múltbeli ereklyékként ke zelt tárogató és cimbalom mára magabiztosan megtalálta helyét a kortárs zenében és a jazzben, improvizatív hangszerként főleg az utóbbiban ren geteg lehetőség rejlik még. Évről évre egyre többet tesz hozzá ehhez a Vi lágraszóló fesztivál, amely mindig gondoskodik a fiatalabbak „fülbe-való járól” is. Idén Korpás Éva meseországa Piripotty című lemezét mutatja be, itt szól majd a cimbalom változatosan, sokféle szerepben. A szemfelnyitó gondolatébresztés a pódiumbeszélgetéseken zajlik — idén is Liber Endre , a fesztivál szerkesztője társalog aktuális partnerekkel, most az est későb bi részében új lemezt bemutató világhírű cimbalomművésszel, Balogh Kálmán nal és Bede Péter fúvóssal. Más témák mellett arról, milyen felké szültséget, technikai eszközkészletet kíván a zenészektől a műfaji crossover. Balogh Kálmán és a Gipsy Cimbalom Band esti lemezbemutatóján a sorozat állandó házigazdája, Balogh Kálmán formációja Básits Branka énekessel egészül ki. A cimbalom mestere a nyolcvanas évek óta aktív, ám ez a zene kara friss albummal már nagyon régen, 2010-ben jelentkezett utoljára, így különösen izgatott várakozás előzi meg a bemutatót.
Bese János2022. november 27. Átrium
A CI M BALOM ÜNNEPE — 10 ÉVES A VILÁGRASZÓLÓ SOROZAT KORPÁS ÉVA MESEORSZÁGA — PIRIPOTTY LEMEZBEMUTATÓ
Korpás Éva — ének Közreműködik: Csernók Klára, Takács Ádám — hegedű Papp Endre — brácsa Kuti Sándor — cimbalom Hanusz Zoltán — nagybőgő
2022. november 27. Átrium
MŰ F AJOK KÖZÖTT SZABADON — PÓDIUMBESZÉLGETÉS
Közreműködők a beszélgetés résztvevői: Liber Endre, Balogh Kálmán, Bede Péter
2022. november 27. Fesztivál Színház
BA L OGH KÁLMÁN ÉS A GIPSY CIMBALOM BAND LEMEZBEMUTATÓ KONCERTJE
Közreműködik: Básits Branka — ének Bede Péter — fúvós hangszerek Frankie Látó — hegedű Kovács Ferenc — trombita György Mihály — gitár Novák Csaba — nagybőgő
KETTŐS JUBILEUM
SEBŐ FERENC hetvenöt éves, a SEBŐ EGYÜTTES pedig ötven 2022-ben, de egyáltalán nem csak a jeles évfordulókat ünnepelheti ez a koncert, hiszen a névadó annyi mindenben meghatározó úttörő a magyar zenében. Ráadásul egy jubileumi dupla CD is alkalommal szolgál ehhez a koncerthez.
Sebő Ferenc 1969-ben egy nemzetközi régészeti táborban döbbent rá Halmos Bélával arra, hogy a népdalok és versek alá helyezett gitárakkordok közös éneklésre alkalmas dalokká állnak össze. Ez volt az origó, amely felől gyorsan addig jutott a páros, hogy még abban az évben elindultak a Röpülj, páva! című televíziós tehetség kutatón. Ebből nőtt ki az a történetszál, amelynek során a Bartók Táncegyüttes kísérőzenészei lettek, amiből meg az következett, hogy 1972 májusában ott voltak a táncházmozgalom indulásánál, és meghatározó szereplői lettek annak. A Sebő Együttes — ahogy akkoriban mondták — „a Kassákban” 1973-tól önálló klubot veze tett kéthetente hatalmas sikerrel, természetes, hogy az övék lett 1975-ben az első népzenei album, amely a tradicionális zene városi revivaljét dokumentálta. Már ekkor kialakult a Sebő Ferenc munkás ságát meghatározó kettőség, hiszen a népdalgyűjtésen és a hagyo mányok őrzésén túl az érem másik oldala folkihletésű versmeg zenésítéseket tartalmaz.
A történet persze innen nézve csupa siker, de azért volt árnyoldala is, ami a Sebő Együttes jubileumi dupla CD-jének és ennek a kon certnek a címét is ihlette. A főhős és társai tevékenységét aggódó szorongással figyelő rádiós népzenei osztály egyik vezető munka társa így panaszkodott akkoriban: — Mindenütt terjed ez a „sebő zés”. Sebő Ferenc így emlékszik vissza minderre: „Való igaz, műkö désünk nyomában új műfajok serkentek ki, a populáris zene hazai változataként gitárral kísért kamaramuzsika különböző fajtái, mint
az énekelt vers, ennek historikus változataként a hiteles népzene, ezzel összefüggésben a történeti muzsika, a népzenei ihletettségű világzene, és végül a kortárs módon erősített rockzene is. Akkor roszszul esett ez a megbélyegzés, de most már szinte büszke vagyok rá.”
Sebőék a kettős évfordulóhoz egy kettős lemezt igazítottak, amelynek nagy értéke, hogy jórészt korábban még publikálatlan dalokkal — nagyon korai szárnypróbálgatásoktól ritkaságokon át filmdalokig és tovább — meséli el a fent vázolt történetet, amely persze nemhogy nem ért véget a hetvenes években, hanem a külön féle megközelítések miatt azóta is igen eleven, és ezt a második CD a formáció aktuális felállásával bizonyítja. Énekelt versek Varró Dánieltől Nagy Lászlón át Szécsi Margitig, költeményekre szőtt kamaramuzsika, régizene és táncházi zene — számos vendég közre működésével. Egy széles hatósugarú jelenség legfontosabb mozza natainak méltó felelevenítése várható a Müpában.
Bese János
2022. december 4. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A „SE B ŐZÉS” 50 ÉVE
Sebő Együttes: Soós Réka, Tímár Sára, Barvich Iván, Nagy Albert, Perger László, Sebő Ferenc Közreműködik: Sebestyén Márta, Andrejszki Judit, Jordán Tamás, Gryllus Dániel, Székely Levente, ifj. Csoóri Sándor, Éri Péter
Nincs mit finomkodni
A délszláv népzenei hagyományt változatosan — alapvetően tamburára épülő hangszereléssel, de ha kell makedón zenekari felállásban, vagy merész, kalandos együttműködésekkel — ápoló Söndörgő abba a kisebb táborba tar tozik a hazai zenekarok közül, amely világviszonylatban is legalább olyan népszerű, mint itthon. Külföldi — nagynevű világzenei — kiadóknál jelennek meg albumai (amikor nem saját lemezcégüknél, mint a legutóbbi, 2019-es Nyolc 8 nyolc). Komoly nemzetközi elismerésekben részesül, és olyan nagy nevű külföldi előadókkal játszik együtt, mint Ferus Mustafov, vagy az Amsterdam Klezmer Band. Vagy éppen, mint az ezen az estén debütáló új lemezanyagon: Chris Potter jazzszaxofonossal. Potter természetesen nem csak a közös albumon, de ezen a koncerten is társ-főszerephez jut, a családi vonatkozásban magyar életszállal is rendelkező zenész pedig a Söndörgővel is régi kapcsolatot ápol, ám a hosszú ideje tervezett közös munka néhány kényszerű zsákutca után idén végre meg is valósult. És a zenekar elmondása alapján a vártnál is nagyobb hatásfokkal működött köztük a kémia. A friss dalok jó részében szaxofonozó Potter csak az első pillanatban tűnhet kissé meglepő partnernek, a Söndörgő már többször elkalandozott a tőlük meg szokott közegtől: „Rájöttünk, hogy a finoman beépített inspirációk után itt nincs mit finomkodni, bele kell adni mindent ebbe a kollaborációba, amelyről az az alapélményünk, mintha mindig is együtt játszottunk volna Chrisszel.” A mindössze 24 óra alatt rögzített lemezanyagon négy közös szerzemény szól az együttműködés eredményeként, ezek természetesen ezen az egy szeri lemezbemutatón is elhangzanak majd.
János2022. december 17.
Fesztivál Színház
C H RIS POTTER ÉS A SÖNDÖRGŐ
Chris Potter — szaxofon
Söndörgő: Dénes Ábel — nagybőgő, tapan Eredics Áron — prímtambura, csellótambura, derbuka, tapan Eredics Benjamin — brácstambura, trombita Eredics Dávid — prímtambura, basszprímtambura, klarinét, altszaxofon, kaval Eredics Salamon — basszprímtambura, harmonika, hulusi, pásztorfurulya, csellótambura
Egy jobb jövő reménye
YOUSSOU N’DOUR olyan az afrikai zenének, mint Bob Marley a jamaicainak — mondja róla az egyik legjelentősebb zenekritikus, Robert Christgau. Ebben a megállapításban az is benne rejlik, hogy rajta keresztül mennyivel ismertebb lett Szenegál, és általában az afrikai kontinens zenéje, de benne rejlik az is, hogy N’Dour is felismerte, hírnevével milyen sok jó ügyet segíthet. Most visszatér az általa híressé tett stílushoz, a mbalaxhoz.
Minden popzene gyökere Afrikába vezet, ahol a hetvenes években olyan zenészek gyakorolták a legnagyobb hatást a kontinens zenei fejlődésére, mint a kongói gitáros, Franco Luambo, vagy a nigériai szaxofonos, Fela Kuti — no meg a szenegáli Youssou N’Dour, aki már ekkor az ország legjobb énekesé nek számított. A lenyűgöző tenor anyai ágon griot, azaz a nyugat-afrikai tör ténetmesélő-énekes családi hagyományokba született bele, és azokat modern formában folytatja. Már kisgyerekként énekelt a korszak legnépsze rűbb helyi zenekarában, a Star Bandben, majd megalapította saját formáció ját, az Étoile de Dakart, amellyel az elsők között fejlesztette ki és tette nép szerűvé a mbalax zenei stílust, ezt a tradicionális sabar doboláson alapuló, kacskaringós, ellenállhatatlan grúvokkal röptető tánczenét, amely sokáig a legnépszerűbb afrikai műfajnak számított, és meghódította az egész vilá got. N’Dour a nyolcvanas évek elejétől a Super Étoile de Dakarral még maga sabb fokozatra váltott, így fedezte fel Peter Gabriel, majd a magyar közönség is, amikor 1988-ban a Human Rights Now! turné keretén belül világsztárokkal (Peter Gabriel, Bruce Springsteen, Sting) Budapesten is fellépett.
Gyűjtőkategóriaként a világzene akkoriban gyakorlatilag vele robbant be a köztudatba, ő pedig megmutatta, hogy a nyugati hallás számára könnyeb ben befogadható kalandozásokban is élen jár — elég a Neneh Cherryvel közös 7 Seconds című világslágerre utalni. Később azt mutatta meg, hogyan kell a nyugati ízléssel az autentikus stílusokat elfogadtatni — gondoljunk például 2004-es Egypt című lemezére, amelyen szúfi zenét játszik hitelesen, hipnoti kusan. Utóbbi arra is példa, hogy bátor zenei kalandozásairól soha nem mon dott le, de egyúttal a zenei gyökereitől sem távolodott el annyira soha, hogy ne találjon vissza azokhoz, mint legutóbbi albumával, a Mbalax című tavalyi kiadvánnyal, amelyet hosszú szünet után ismét a Super Étoile de Dakarral készített. Szenegál egykori kulturális és turisztikai minisztere most úgy érzi, hogy Afrika vízválasztóhoz érkezett: az élőben is megszólaló lemezanyag hattyúdal az eddig ismert Afrikához, a jelen történeteivel, és egy jobb jövő reményével.
Dömötör Endre
2022. november 8. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
YOU S SOU N’DOUR
Youssou N’Dour — ének Közreműködik: Abdoulaye Lo — dob Thierno Sarr — basszusgitár Babacar Faye, El Hadji Omar Faye — ütőhangszerek Assane Thiam — tama (beszélődob)
Ibrahima Cisse, Moustapha Baidy Faye — billentyűk Papa Oumar Ngom, Mamadou Mbaye, Moustapha Gaye — gitár Pascale Kameni Kamga, Birame Dieng — vokál Alain Oyono — szaxofon Moussa Sonko — tánc, ütőhangszerek
…a világzene akkoriban gyakorlatilag vele robbant be a köztudatba…
NEM ISMER HATÁROKAT
Nesrine Belmokh , ez a francia-algériai csellistaénekes-dalszerző klasszikus zenei neveltetéssel, sokszínű kulturális háttérrel, tradi cionális észak-afrikai zenei ihletéssel és jazzes hatásokból épít fel sajátos zenei világot, amely a sokféle összetevő ellenére mégsem csinált, „összerakott”, hanem ter mészetes és önmagától értetődő. Minden nek hátterében leginkább talán az húzódik, hogy a 2018-ban még NES nevű trióformá ciójával felbukkant zenész tükörképet ad generációjáról, amely számára a származás és a stílushatárok már inkább csak kölcsön
hatásokon keresztül meghatározók. Persze, fontosak a gyökerek: algériai szülők gyerme keként felnőni Franciaországban, az északafrikai tradicionális zenék széles tárházát megismerni, magáénak tudni. És fontos a tehetség is: a Daniel Barenboim által vezetett West-Eastern Divan Orchestra tagjának lenni, az együttesben csellózni komoly rangot jelez. De Nesrine esetében még fontosabb az önkifejezési vágy, az ösztönösség megmutatása. És ez nála egyértelműen a műfaji sokszínűség, a ha tárok lebontása, az egyesülés keresése,
mint azt Nesrine című 2020-as első szóló lemeze is bizonyítja. Ha ez a klasszikus zene, az arab és az észak-afrikai népzene, a dél-európai tradíciók és a jazz szintézise ként valósul meg, akkor ennek ez az útja.
2022. december 14. Fesztivál Színház
NE S RINE
Nesrine Belmokh — ének, cselló Közreműködik: Maxime Barcelona — gitár Elvin Bironien — basszusgitár Adriano Tenorio — ütőhangszerek
21. SZÁZADI CSODAGYEREK
JACOB COLLIER nagyon sok mindenben kiemelkedő, de talán abban a legmagabiztosabb, amilyen tökéletességgel használja a 21. század vívmányait. Az otthoni zenerögzítés minden korábbinál nagyobb szabadságát, a virális tartalmakban rejlő lehetőségeket és a közösségi média erejét.
Ja, és persze énekes-zenésznek sem utolsó…
A popzene önmegvalósító forradalma az elmúlt két évtizedben minden korábbinál több eszközt adott az előadók kezébe. Eleve sokkal könnyebb házi körülmények között perfekt, stúdióminő ségű felvételeket létrehozni — Jacob Collier pontosan így kezdte és folytatta is nagyon sokáig karrierjét. A YouTube-ra feltöltött videók majdnem minden korábbi nagykiadós, méregdrága marketingkampánynál hatásosabban rohannak végig a világon.
Persze ez az önpromóciós eszköz csak akkor működik, ha kellően izgalmas a nézni-hallgatnivaló — Collier ezt a feladványt is gyorsan abszolválta. Na és ha megragadtad a hallgatóságod, hogyan tartsd a saját körödben őket? A közösségi médiajelenlét arany szabályát követve: folyamatosan adagold az izgalmakat, de ne told túl a dolgot, és maradj szerethető — naná, hogy a még mindig csak huszonnyolc éves, de már lassan két évtizede a szórakoztató iparban ügyködő Jacob ezt is cuki módon kipipálja.
2002-ben már színpadon szerepelt, 2004-ben pedig a Karácsonyi ének című Dickens-filmadaptációban láthattuk tízévesen, de a szí nészkedés csak epizódszerepet játszott Collier pályáján, aki egy Stevie Wonder-dalt pazarul harmonizáló képességével hódított először, majd 2016-os első nagylemeze rögtön két Grammy-díjat is
besöpört. Egyszemélyes produkciója nagyon jellemzően kortársi eklektikát vonultat fel: dalainak stiláris spektruma a fúziós jazzből kiinduló artpoptól a neosoulon át az elektronikus tánczenéig terjed.
Quincy Jones — egykor Frank Sinatra és Michael Jackson producere — karolta fel, a tucatnyinál is több hangszeren magabiztosan játszó csodagyerek pedig 2018-ban nagyszabású lemezsorozatot indított, a Djesse című tetralógia 50 dalon keresztül veszi végig a napsza kokat, mindig kicsit más zenei megközelítéssel. A tematikus soro zat az utolsó rész előtt jár, és első három fejezete mind ismét a Grammy-díjig vitte. Collier online sikereit, dalainak hatását élő ben multimédiás, szédületes one-man-show-kal fejeli meg (eze ken egyedi gyártású kísérőtechnikát alkalmaz, amivel egyszemély ben is kitesz egy teljes zenekart), így láthattuk 2017-ben a Müpában is. Ma már a legnagyobb popsztárokkal működik együtt (Coldplay, SZA, Alicia Keys), visszatérő turnéjára pedig jótékony őrületet ígér. Olyan színpadi kisugárzással, amivel ő rendelkezik, ez nagyjából garantált is.
Collier online sikereit, dalainak hatását élőben multimédiás, szédületes one-man-show-kal fejeli meg…
közvetítés hamarosan
Riff-grúv- erőmű
Amikor már tényleg senkinek nem kell semmit bizonyítanod, rég nyomhatnád a nosztalgiaköröket, de újabb és újabb elképesztő felállású formációkkal állítod magad kihívások elé, és ezek persze át is viszik az életműved jogán nagyon magasra helyezett lécet. Ha a nemzetközi zenei életből kell példát hozni erre, akkor hirtelen talán az alapvetően a King Crimsonból, de persze számtalan másik formációból is ismert gitáros, Robert Fripp ugorhat be elsőként. Itthonról pedig gondolkodás nélkül Tátrai Tibor , akire alighanem játékosan utal is legújabb formációjának neve. Őrá az analógiát követve az „alapvetően” kitétel talán a Tátrai Band lenne — hiszen legfőképpen onnan ismerhetjük —, de esetében valóban érdemes tartani egy névsorolást, mert munkássága nagyon erős szeletét jelenti a magyar rocktörténetnek: Kárpátia, Tűzkerék, Juventus, Syrius, Mini, Olympia, Generál, Skorpió, Hobo Blues Band, Radics Béla Emlékzenekar, Tátrai—Török Tandem, Tátrai Band, Magyar Atom, Boom Boom, Latin Duó, Tátrai Trend. A godfater. egy igazi szupergrup, hiszen a dögös bluesrockot sokszínűen játszó formá
A godfater.
cióban a társak is meghatározók a maguk hangszerein. Borlai Gergő dobos ma már világszerte elismert ütőhangszeres. Az énekesbillentyűs Szebényi Dániel igen keresett dalszerző-előadó, gyakori zenésztársa, Mike Gotthard gitáros tökéletes társ Tibusz mellé, hiszen játéka ugyancsak a blues, a rock és a jazz keresztezése. Kéri Samu basszusgitáros pedig hangszere egyik legnagyobb tehetsége. A kvintett saját, új dalok mellett Tátrai életművéből is szemezget szerzeményeket, azokat pedig különösen izgalmas hallani ettől a riff-grúv-erőműtől.
2022. november 4.
Fesztivál Színház
GO D FATER. TÁTRAI—BORLAI—SZEBÉNYI—GOTTHARD—KÉRI
Tátrai Tibor — gitár
Szebényi Dániel — ének, billentyűk Mike Gotthard — gitár Kéri Samu — basszusgitár Borlai Gergő — dob
A Nagy Magyar Daloskönyv – harmadszor
Az est címében — The Great Hungarian Songbook — megfogalma zott terminus technicus lényegében a klasszikus magyar dalkincset jelenti. Mint az alkotók, elsősorban Káel Norbert zenei rendező által 2014-ben életre keltett zenei vállalkozás vallja: ez a klasszikus daloskönyv egy folyamatosan bővülő képzeletbeli kiadvány, amelybe egyre újabb „régi” szerzemények is beleférnek, hiszen az idő előre haladtával bizony a legjobb művek óhatatlanul is klasszicizálódnak, kanonizálódnak. A sorozat harmadik részében az 1950-es évektől íródó fejezet már a kilencvenes évekig is eljut. A századelő filmbe tétdalai, operettslágerei, színpadi zenéi, az ezerkilencszázas évek közepének sanzonjai, klasszikus dalai után ezúttal az ötveneshatvanas évek tánczenéinél nyílik ki a nagykönyv, de a kimagasló dalszerzők és szövegírók slágerei mellett kevésbé ismert dalok is új megközelítésben szólalnak meg. A zenei kíséret magját a Káel Norbert által 2014-ben alapított Jazzical Trió — azaz a zongorista mellett a hazai jazzélet két elismert művésze, Oláh Péter bőgős
és Lakatos Pecek András dobos — biztosítja. Őket egy vonósszekció, trombita, szaxofon és gitár egészíti ki, no meg a megkomponált műsor, hiszen az est rendezője ezúttal is Böhm György , aki e minő ségében már az első két The Great Hungarian Songbook előadást is jegyezte. A két énekes, a játékos Behumi Dóri és a sokoldalú Pál Dénes egymást is jól kiegészíti. Megnyerő párosuk ugyan visszarepít a múltba, ám figyelmünket a jelenben követelik ki maguknak.
2022. december 6.
Fesztivál Színház
THE G R EAT HUNGARIAN SONGBOOK 3
Közreműködik: Behumi Dóri, Pál Dénes — ének
A vonósokkal és fúvósokkal kiegészített Jazzical Trio (Káel Norbert — zongora, Oláh Péter — bőgő, Lakatos Pecek András — dob)
Zenei vezető, hangszerelő: Káel Norbert Díszlet: Túri Erzsébet
Rendező: Böhm György Vezényel: Riederauer Richárd
Szieszta helyett
Egy földrajzilag és kulturálisan jól behatá rolható — ráadásul Magyarországtól távol is eső — zenei zsánernek úgy lesz hazai zené szekből álló formációja, hogy kellő számú elkötelezett muzsikus rajong az adott stílu sért, s az ő belső késztetésük addig feszül, míg zenekart nem alapítanak, hogy azután szeretetük tárgyát másoknak is átnyújt hassák, lehetőleg sokakat magukkal rántva a buliba. Így volt ez a nyolcvanas években a reggae-vel és a Ladánybene 27-tel, ké sőbb a skával és a Pannónia Allstars Ska Orchestrával, vagy még később az afro beattel és a The Mabon Dawud Republic-kal. És pontosan így történt a Los Orangutanesszel is: ezt a formációt a latin zene, azon belül is elsősorban a cumbia iránti rajongás hívta életre, olyan jól ismert magyar zene karok tagjaiból, mint az Irie Maffia, az Anselmo Crew, a Zuboly, a PASO vagy a Besh o droM. A 2017-ben létrejött együttes
egyik frontembere, Tabeira Iván ráadásul uruguayi származású, így esetükben a latin szál is élő. A cumbia a legnépszerűbb délés közép-amerikai zenei stílus, amelynek az Orangutanes az autentikusabb, organi kusabb, régebbi árnyalatát játssza. Élőben is nagy szívvel és lélekkel teszik ezt, de 2021-ben megjelent bemutatkozó lemezük, a Lo Mejor De La Cumbia azt is bizonyítja, hogy Európa minket körülvevő régiójában sincs még egy ilyen pöpec fieszta-gerjesztő galeri. Ezúttal ráadásul a szokásos kilenc fősnél is nagyobbra dagad a banda a Müpa színpadán, hiszen további hazai és a fő városban élő latin zenészekkel egy hatal mas trópusi latin orchestrává alakulnak át, és a megszokott cumbia-repertoáron túl további latin stílusokat is felvillantanak, úgymint chachacha, boogaloo, salsa és son. Itt nem lesz szieszta.
2022. december 9. Fesztivál Színház
LOS ORA N GUTANES — BUDAPEST LATIN FIESTA
Los Orangutanes: Krecsmáy Zsolt — dob Herr Attila — basszus Frimmel Jakab — zongora Szarvas Dávid — konga Élő Márton — harsona Táborszky Bence — trombita Pásztor Ákos — szaxofon, fuvola Árkosi Szabolcs — harmonika, charango, ének Tabeira Iván — ének, güiro Közreműködik: Takács Márton — ütőhangszerek Murad Abbas — harsona Meggyes Ádám — trombita Kováts Gergő — szaxofon
Latin vendégek: Angel „Chino” Cruz — ütőhangszerek, ének Guillermo Macsotay — ének, gitár Andrew Ace — ének, basszusgitár Carlito Marquez — ének, gitár Lucio Dominguez — ének
Carson Coma monumentálisan
Az elmúlt négy évben a semmiből az egyik legnépszerűbb magyar zenekarrá fejlő dött a hatvanas évek hangulataiban szívesen megmerítkező, mégis nagyon kortárs Carson Coma szextett. Fejlődési ívük gyakorlatilag párját ritkítja, de az is, hogy négy év alatt három remek nagylemezt (Corduroy Club – 2019, Lesz, Ami Lesz – 2020, Digitális / Analóg – 2022) is kiadtak, az elmúlt évtizedben erre a termékenységre sem lehet sok példát sorolni a hazai rockmezőnyből. Arra szintén nem, hogy ezek nek milyen egyöntetű sikerű volt a fogadtatásuk (a 4. Magyar Klipszemle fődíja, Fonogram-díj az Év Felfedezettje kategóriában, Junior Artisjus-díj 2022-ben, több platinalemez-elismerés). A villanyorgonát is bevető, grúvokra nagy hangsúlyt fek tető, pozitív szövegvilágú, vidám társaság eddigi legjobb, legsűrűbb évére helyezi fel a koronát ezzel az egészen nagyszabású koncerttel, amelyen a Budapest Orchestra Project tizennégy tagjával kiegészülve teljesen új formát öltenek legnagyobb slágereik. Fúvósok és bigband-hangulat — könnyű elképzelni, hogy ez a formátum mennyit emel még az így is karakteres szerzeményeken, ám a valóság minden bizonnyal ránk tromfol majd, hiszen ilyen formában még tényleg sohasem hallhattuk a Carson Comát. dendre
2022. december 19., 21. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem A KOR D BÁRSONY DZSESSZKLUB BEMUTATJA: CARSON COMA ENSEMBLE
Carson Coma: Bóna Zsombor — gitár Fekete Giorgio — ének, gitár Gaál Péter — percussion, dob Héra Barnabás — dob, ének Jónás Attila — billentyűk, ének Kun Bálint — basszusgitár
Budapest Orchestra Project: Tomba Ábel — zenekarvezető, karmester Almási Attila — harsona
Bille Gergely — trombita, szárnykürt Csapó Krisztián — harsona Gáspár Olivér — harsona Gergely Edvárd — altszaxofon, fuvola Janák Gergely — basszusharsona Mihályfi Márk — trombita Nagy Zsófia — tenorszaxofon, szopránszaxofon
Pusztaszegi Ákos — trombita
Sándor Norbert — altszaxofon
Szelevényi Vito — trombita Uher-Győrfi Bálint — tenorszaxofon, klarinét Vincze Marcell — baritonszaxofon, basszusklarinét
KLASSZIKUSOK DÉLIDŐBEN
A Literárium Extra sorozatában a következő vendég, Darvasi László immár a kortárs magyar irodalom klasszikusának számít. A kilencvenes évek elejére tehető indulása komolyan valószínűsítette, hogy Darvasi nemze dékének kiemelkedő alakjává válik. Kiforrott novellistaként jelentkezett, különösen harmadik kötete, A veinhageni rózsabokrok tette egyértel művé, hogy mind a magyar elbeszélő próza tradícióját, mind a poszt modern epika eszköztárát elsajátította. A korabeli kritika sem maradt adós méltatásával. Darvasi az akkori fiatal irodalom vezéralakjává vált. Gyakran kiemelték, hogy a történetmesélés hagyományát újította meg, de ez a megfogalmazás egyszerűsít: Darvasi legalább annyira értette és alkalmazta az enigmatikus történetformálás borgesi fortélyait, mint az Esterházy-próza nyelvjátékos szabadságfokát.
„Engem is gyakran megtalál az a csodálatos kérdés, hogy »miért írsz« Akadnak nagy írók, akik például nem szeretnek írni. Legalábbis sokszor hangoztatják ezt. Nekem az írás kaland, fájdalom, tanulás, értetlenke dés, értés. Az élet kitüntetett alkalma. Olyan, mintha jobban élnék, erő sebben, amikor írok. Szembeállítok valamit az idővel, illúzió, persze. Tehát ha kérdeznek, miért is csinálom, akkor azt mondom, mert félek”, mondta egy helyütt Darvasi… Klasszicitása abban áll, amiről T. S. Eliot óta beszél nünk érdemes, vagyis az érettség fokán értett minőség szintjén.
Novellistaként kezdte, ám anélkül, hogy kisprózai tehetségéről lemon dott volna, úgy indult el a nagyforma, a regény irányába, hogy sikerült elkerülnie a túlzásokat. Felépített, háttérmunkákkal alátámasztott konstrukciókat hozott létre, olyanokat, amelyek az önépítés, egy kultu rális közösség önértésének irányköveiként értelmezhetők.
„Írás közben nem szabad kifelé figyelni. Írás közben nincs olvasó. Írás köz ben írás van. A Virágzabálókban azt tekintettem a legnagyobb kihívásnak, hogy képes vagyok-e emberi arcokat, eleven figurákat teremteni; fel tu dom-e eleveníteni az irodalom régi nagy hivatását, még a tizenkilencedik századból: hogy az olvasó érezhesse és láthassa azt a bizonyos embert, aki a papíron botladozik. Miközben maga a történet, illetve annak fordula tai számtalan kérdőjelet hagynak maguk után.”
Darvasi László egyszerre krónikása és alkotója a kelet-európai, magyar térség szintúgy provinciális, ám poétikus kisszerűségében, rendkívüli történelmi kudarcaiban, személyes kicsiségeiben és horderős zárójelek ben értett világának.
Jánossy Lajos
2022. november 21. Fesztivál Színház
LITERÁRIUM EXTRA DA R VASI LÁSZLÓ 60
Közreműködik: Bíró Kriszta, Harsányi Attila — színművész Kultúrkör (Darvasi Áron, Király Tamás, Rudner Barnabás)
Moderátor: Szilasi László
Vendégek: Parti Nagy Lajos, Závada Pál Rendező: Balog József
„Írás közben nem szabad kifelé figyelni. Írás közben nincs olvasó.”
Solymosi Bálint
EGY UTAZÓ ÉLES PILLANTÁSA
Solymosi Bálint estje a Müpában
A kortárs magyar szépirodalom kivételesen autonóm szerzője, SOLYMOSI BÁLINT lesz a Müpa Literárium-estjeinek decemberi vendége, aki legutóbbi kötetének alcímét idézve utazóként követi és rögzíti világunk történéseit.
Alkotói hitvallása szerint Solymosi Bálint úgy tekint életének élményanyagára, hogy abból soha nem kíván hasznosítani semmit — ennek ellenére, vagy éppen ezért, regényei és verses kötetei (köztük a legutóbbiak, a Vakrepülés című regény és A Rózsafüzér Királynője című verseskönyv) erősen táplálkoznak szerzőjük minden bizonnyal megélt, de nem közvetlenül a mű vekbe átemelt tapasztalataiból. Solymosi Bálint egyaránt kutatja a lélek mélységeit és közelmúltunk társadalmának mozgatórugóit; az emberi kapcsolatok, generációk perspek tívái érdeklik, az utóbbiakról, a hetvenes—nyolcvanas évek ifjú ságát meghatározó művészeti hatásokról ad egészen pontos és egyúttal szomorú látleletet a Vakrepülés című regény. „Solymosi alakja a magyar kortárs költészetben nagyjából és egészében egybeesik azzal a peremvidéki poétikával, amely tájékozódási pontjait mindig az éppen adott főcsapáson kívül jelölte meg” — írja róla egyik kritikájában Jánossy Lajos. Ez a kí vülállás nemcsak művészi értelemben, hanem az irodalomba való „kívülről érkezés” tekintetében is jellemző a szerzőre.
Solymosi Bálint gyerekkorától kezdve élénken érdeklődött nemcsak a tudományok, de a művészetek iránt is. Először az építészet és a rajz érdekelte, így került Szegedre és végzett építőipari szakközépiskolát, képzőművészeti tanulmányokat is folytatott, majd Budapesten többek közt nyomdászként dol gozott, itt került először kapcsolatba a hetvenes évek függet len, alternatív művészeivel. 1992-ben jelent meg első verses kötete Műnéger címmel, amely bár debütáló kötet, mégis érett munka, amelyet inkább hosszabb, mint rövidebb megtorpaná sokkal, de kitartóan követnek az életmű további darabjai.
…egyaránt kutatja a lélek mélységeit és közelmúltunk társadalmának mozgatórugóit…
Solymosi Bálint könnyedén mozog a prózai és lírai műfajokban egyaránt, mindig aszerint döntve köztük, hogy milyen hatások érik. Erről így vallott a Literának adott életműinterjújában: „Annyi mindenféle izgalom éri az embert; ezek a szellemi és lelki izgatottságok, szerintem, a legszebb izgatottságai az ember nek, a költészetben tudnak megvalósulni, tetten érhetővé és láthatóvá, hallhatóvá válni, már ha az ember megtanulta, mert ezt is meg kell tanulni, mindenkinek javasolni lehet. Amúgy meg, van egy elgondolás előttinek mondható gondolat, ami már irányt ad, vers vagy próza, vagy rajz, vagy a fene se tudja, mi lesz.”
Szekeres Dóra
SOKOLDALÚAN Művészetről
2022.
Üvegterem
12.
LITERÁRIUM — KORTÁRS ÍRÓK A MÜPÁBAN SOL Y MOSI BÁLINT-EST
FESTETT FALAK
Woody Allen 1977-es filmjében, az Annie Hallban van egy fölöttébb mulatságos jele net. Miközben a főhős, Alvy Singer (Woody Allen) sorban áll a moziban, a háta mögött egy kellemetlenül tudálékos pasas Fellini filmjeit értékeli — hogy verbálisan lenyűgöz ze a barátnőjét. Csajozós duma. Az azért kiderül belőle, hogy a férfi a nemrég látott Casanova fényében még mindig az 1954-es Országútont tartja a legtöbbre. Nehéz ügy. A szerzői filmesek ugyanis minden más emberhez hasonlóan változnak. És változik a filmnyelvük is, amelyen megszólalnak. Gelsomina története még értelmezhető megindító kisregényként, de Fellini ezt kö vető filmjei már sokkal inkább novellafüzé rek. A történeteket egyre jobban átszövik a töredezett, átírt, újraértelmeztt emlékek és az álmok. Változnak a képek is. Fellini, aki remek karikaturista volt, változatlanul hű marad a túlrajzolt figurákhoz, imádja az őrült kosztümöket, a testi hibákat, de egyre erősödik filmjeiben a jelentéseket hordozó hátterek használata. Költséges szórakozás, hiszen akkoriban a filmeket még nem zöld háttér előtt forgatták, hogy
a látvány végül egy számítógép képernyő jén nyerje el végső formáját. Meg kellett építeni a díszleteket. A hetvenes években Fellini filmjeiben éppen ezek a díszletfalak hoznak be valami újat a rendező világába.
Már az 1969-es Fellini: Satyricon több jele nete is a falfestmények/falfirkák előteré ben játszódik, de a beszélő hátterek a het venes években válnak meghatározóvá. Itt van például a Fellini: Róma (1972). A varieté vetített háttérképei egy kor, egy kultúra eszményeit skiccelik fel hihetetlen tömör séggel. Nem is beszélve a metróépítés epi zódjáról, a föld alatt meglelt falfestmé nyek rejtett terméről, ahová betör a jelen levegője. Bár az Amarcord (1973) itt-ott kis realista történetnek tűnik, a háttérben a falragaszok, plakátok és transzparensek történeteket bontanak ki. De oda kell figyelnünk a Rex óceánjárónak, Mussolini büszkeségének megjelenésére is. Az egyik fontos képi elem a tenger megkonstruá lása. A hatalmas hajó felbukkanására vára kozó bárkák fóliatengeren lebegnek. Ugyanez a műanyag fóliából teremtett
kamutenger jelenik majd meg a Fellini: Casanovában (1976), aztán később az És a hajó megy (1983) című filmjében is. A rendező nem törekszik arra, hogy leplezze a víz álságát. Mint ahogy a várva várt óriás hajó sem más, mint egy festett díszlet.
Hogy ezt miként kell értelmeznünk? Szeren csére erre nincs szabály. Minden nézőnek, kritikusnak és egyéb filmbubusnak jogában áll a maga módján értelmezni. Biztosan lesz, aki úgy gondolja, ez valamiféle önleleplezés: Fellini bevallja, hogy ez film/mű, nem pedig a való világ. De az is lehet, hogy elmélkedés az álmok és emlékek természetéről. Még az is megfordulhat a fejünkben, hogy a ren dező a világ hamisságáról elmélkedik. Az vi szont tagadhatatlan, hogy a festett világ leginkább a Casanovában üli torát. Őrületes pénzbe került, hiszen ezt a festett világot meg kellett festeni. 600 paróka. 1000 jel mez, közel kétszáz szereplő… A díszletekről, a festett falakról nem is szólva. Ráadásul ezek a falfestmények sokszor a trompe-l’œil eljárásával készültek — becsapják a szemün ket, optikailag új, a valóságban nem létező
tereket nyitnak meg. Az elképesztő ruhák, parókák és fejfedők álcák, és furcsa módon még a leplek alól előbukkanó emberi testek sem tűnnek valóságosnak. A filmben sora kozó párzásoknak semmi közük a szeret kezéshez, az egymáshoz sodródó szereplők nem kötődnek egymáshoz, nincsenek ér
Gelsomina
ezért a filmért. Lehet, hogy azért, mert szinte lehetetlen ebbe a tobzódó világba egyértelmű jelentést vetíteni. Ki az ördög ez a Casanova? Hasonló lenne Karinthy Frigyes Cirkusz című álomnovellájának hő séhez, aki cirkuszi attrakcióra kényszerül, hogy végre eljátszhassa a dalát? Vagy át
A Zenekari próba (1978) látszólag kilóg a sor ból. Ártatlanul indul: az egykori kápolnában, amely ma már koncertterem, egy zenekar próbálni készül, egy televíziós stáb pedig eb ből valami műsorfélét igyekszik készíteni. A zenekar tagjai fecsegnek, tréfálkoznak, megviccelik egymást. Igazi kisrealista hely zet. Aztán valahogy a dolgok kezdenek megváltozni. Előjönnek az egyéni érdekek, sérelmek, ambíciók. Akarnok karmester, zavarodott stáb. Te jó ég! Hát már a muzsika megszentelt otthona is civakodások színte révé fajult volna? És egyre inkább érezzük, hogy ez egy igazi Fellini-film, és ott feszül benne a kérdés: képes-e ez a bizarr gyüleke zet arra, hogy eljátssza a Művet?
Réz Andrászelmek, legföljebb keserves szerepjátékok. Ha valaki a valóságot keresné benne, leg följebb Giacomo Casanova önéletírásáig juthat el, ebből viszont a néző már szinte semmit sem hisz el, hiszen a történet hőse, az önéletírás szerzője kalandor, szélhámos. Az önéletírás pedig maga az önigazolás, az önfényezés. A kritikusok nem lelkesedtek
kozott megalkuvó, aki sztárolt szexmasi naként vadászik újabb és újabb kitartókra? Szalonszélhámos, aki a rokokó eszmezáto nyai között hajózik? Magányos ember, aki az emberi kötődést egy bábuban leli meg? (Nem csoda, hogy az Annie Hall okoskodó kiskakasa is inkább visszamenekül Fellini korai filmjéhez.)
2022. november 7., 21., december 5., 19. Előadóterem
VILÁGA
RÓ M A, AMARCORD, CASANOVA, ZENEKARI PRÓBA Házigazda: Réz András
még értelmezhető megindító
de Fellini ezt követő filmjei már sokkal inkább novellafüzérek.
KÖZÖ S SÉGI
KÖVESSEN MINKET ONLINE IS!
ZENESZÍNEZÉS
A tél közeledtével-beköszöntével mintha a minket körülvevő világ is fakóbb, szürkébb, homályosabb árnyalatokat találna,de ennek nem kell így is maradnia: a Müpa családi és ifjúsági programjai novemberben is új színeket visznek a hétköznapokba.
Egy letűnt, mégis velünk lévő világ színeit kívánja egy régész pontosságával és el kötelezettségével élővé varázsolni Tárkány-Kovács Bálint, aki hosszú ideje dolgozik azon, hogy a Kárpát-medence cimbalomprímás hagyománya a köztudatban elfog lalja az őt megillető helyet. 2008-ban alapított csapata, a Tárkány Trió , melyben a cimbalom mögött helyet foglaló zenekarvezető mellett Fekete Márton brácsán, Molnár Péter bőgőn működik közre, a magyar népzenekincsre specializálta magát.
Azt régóta jól tudjuk, hogy prímás, azaz első a népi zenekarokban általában és ha gyományosan a hegedűs, de ebben a felállásban valami egészen más történik. A cimbalomprímás — a zenekar nemrég megjelent, hiánypótló első lemezének is okkal ez a címe — viszi itt a prímet, hűséges társai pedig odaadóan követik az általa kijelölt úton.
A Zászlótérben nagy örömmel csapnak a húrok közé a Tárkány Trió tagjai, hogy szöveges-zenés ízelítőt adjanak abból a lenyűgöző nagyságú és minőségű zenei kincsesbányából, amelyet csak egy cimbalom-brácsa-bőgő összeállítású zenekar képes megmutatni. Tárkány-Kovács Bálint gazdag, sokrétű munkásságának kulcsa a tegnap hagyománya és a jelen valósága közötti termékeny ingázás és kapcsolat teremtés. A cimbalom és a városi folk alcímet viselő esemény a két, látszólag egy mástól fényévnyi távolságra eső terület közös pontjait is feltérképezi, miközben vonzóvá teszi a páratlanul gazdag magyar cimbalmos hagyományt.
HOGYAN LEHET KIKEVERNI SÖTÉTEBB KÉKET, NETÁN VILÁGOSABB ZÖLDET HANGOKKAL ÉS HANGOKBÓL?
A Müpa ifjú látogatói már jól ismerik és a visszajelzések alapján nagyon várják is az Alapérzelmek a zenében című sorozat újabb epizódjait. A minőségi zene folya matosan hatással van ránk, és talán nem is olyan nagy baj, ha elsősorban nem az értelmünkre, hanem az érzelmeinkre hat. A népszerű széria azt vizsgálja, hogy a pszichológia által azonosított alapérzelmek vajon hogyan születnek, fejlődnek és jelennek meg a komolyzene régebbi és újabb mestereinek muzsikájában. Az eseményeken közreműködő Szélpál Szilveszter természetesen jóval több egy szerű műsorvezetőnél: a jeles operaénekes maga is részt vesz a kiválasztott zene művek értő interpretálásában.
Novemberben a félelem és meglepetés áll a középpontban: talán nem a legkedvel tebb, mégis alapvető emóciók, amelyeket valamilyen inger vagy egy váratlan ese mény vált ki belőlünk. Korántsem minden meglepetés kellemes, gondoljunk csak a Don Giovannihoz betoppanó kőszobor hátborzongató históriájára! A félelem ennél alattomosabb, nehezebben körvonalazható, megfoghatatlan érzés: Schubert A halál és a lánykában, Muszorgszkij az Éj a kopár hegyen című szimfonikus költe ményben gondolkodik különböző aspektusairól.
Közeleg az év vége, karácsony előtt két héttel mi más kerülhetne sorra az alapér zelmek közül, mint az öröm. Az ünnep kapujában természetesen nem maradhat ki vizsgálódásunkból Csajkovszkij Diótörő szvitjének több szívmelengető részlete, de a zeneirodalom egyik legvidámabb nagyságaként számon tartott Mozart műveiből is kapunk ízelítőt, sőt még a komoly Beethoven Sors-szimfóniájának is felcsillannak az örömteli aspektusai…
Ha már ennyi szó esett a színekről, természetesen nem maradhat ki a felsorolásból a Hangulat Junior méltán népszerű sorozatának A zene színei című epizódja sem. Előbb magáról a szériáról: a Müpa közismerten számos módon törekszik a követ kező generációk megszólítására, de a leendő zeneértők és -művelők bevonásának alighanem egyik legizgalmasabb módja ez a felállás. Itt ugyanis a színpadon és a nézőtéren ülők közötti életkori olló nem nyílik túl szélesre, sőt éppen ellenkező leg. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem új tehetségek gondozására szakoso dott oktatói tanítványaiknak bemutatkozási lehetőséget biztosítanak, és a játé kos-zenés ismeretterjesztés során talán a közönség tagjai közül is többen kedvet kapnak, hogy hamarosan hangszert vegyenek a kezükbe.
A zene színei fókuszában a két világháború közötti francia zene nálunk talán kevésbé ismert, mégis jelentékeny alakja, a fuvolavirtuóz—karmester—zeneszerző Philippe Gaubert háromrészes műve áll. Az éppen száz éve fuvolára, csellóra és zongorára komponált Három akvarell kapcsán a sorozat egyik állandó moderátora, Fülei Balázs zongoraművész arra kíváncsi, vajon a komponisták palettáján milyen színek talál hatók meg? Hogyan lehet kikeverni sötétebb kéket, netán világosabb zöldet han gokkal és hangokból? És mi a helyzet a lágy vagy éppen vaskosabb kontúrokkal? Egyetlen zeneművön belül hogyan jutunk el a széles jó kedvvel meghúzott ecsetvo násoktól a múló idő fölött érzett nosztalgia finom részletekkel megrajzolt képéig? Ilyen és hasonló kérdésekre kapunk választ november 22-én az Üvegteremben.
Jászay Tamás
2022. november 16. Zászlótér ZENÉS TÍZÓRAI TÁ R KÁNY TRIÓ: CSAPJUNK A HÚROK KÖZÉ! — A CIMBALOM ÉS A VÁROSI FOLK
Tárkány Trió: Tárkány-Kovács Bálint — cimbalom Fekete Márton — brácsa Molnár Péter — bőgő
2022. november 20. Fesztivál Színház
MATINÉKONCERTEK ALA P ÉRZELMEK A ZENÉBEN — FÉLELEM ÉS MEGLEPETÉS
Közreműködik: Szélpál Szilveszter — ének, moderátor Kerényi Mariann — zongora Alba Regia Szimfonikus Zenekar Vezényel: Dobszay Péter
2022. december 11. Fesztivál Színház
MATINÉKONCERTEK
ALA P ÉRZELMEK A ZENÉBEN — ÖRÖM
Közreműködik: Szélpál Szilveszter — ének, moderátor MÁV Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Cser Ádám
2022. november 22.
Üvegterem
HANGULAT JUNIOR A Z E NE SZÍNEI
Közreműködik: Réti Boglárka Eszter — fuvola Kasza Margit — cselló Dömötör Máté — zongora Moderátor: Fülei Balázs
HALÁL VAGY VISSZATÉRÉS?
1999. március 22-én nyílt meg Barcelona legfiatalabb — bár azóta már felnőttkorba lépett — zenei központja, a L’Auditori. A történelmi városrészen kívül, de attól nem messze, a katalán főváros három legszélesebb és leghosszabb sugárútjának (Diagonal, Gran Via és Meridiana) találkozási pontjában felépült komplexum ad otthont a Barcelonai Szimfonikus Zenekarnak, az 1886-ban alapított Városi Fúvószenekarnak, a Spanyolország egyik legjelentősebb hangszer- és dokumentumgyűjteményét őrző Zenemúzeumnak, valamint a Katalán Zeneművészeti Főiskolának is, így nem csupán hangversenyhelyszín, hanem oktatási és kutatási centrum is.
A visszafogott külsejű, ám belül bensőséges tereket magában rej tő L’Auditoriban három koncerttermet találunk, mindhárom egyegy kiemelkedő katalán művész nevét viseli: a legkisebb, 400 férő helyes termet Tete Montoliu jazz-zongoristáról, a 600 fős másodikat Oriol Martorell karnagy-pedagógusról, míg a 2200 nézőt befogadni képes nagytermet Pau Casalsról nevezték el. Az 1876-ban született csellóvirtuózt Pablo Casalsként ismerte a világ, de még a 20. szá zad második felében is gyakori volt, hogy katalán művészek a keresztnevük spanyol — esetleg olasz — változatát használva léptek színpadra, gondoljunk csak olyan énekesekre, mint Jaume (Giacomo) Aragall, Joan (Juan) Pons vagy Josep (José) Carreras.
A L’Auditori éke, emblematikus pontja a „Lámpás”, a fő tartószer kezetről függő üveglapokra készült, különböző vastagságú vona lakból álló falfestménysorozat által határolt tér. A két kivételes művész, Rafael Moneo sztárépítész, az épület tervezője, illetve Pablo Palazuelo festő és szobrász közös alkotása épp az idén esett át egy nagyobb felújításon, hogy ez az egyedülálló építészeti elem visszakaphassa eredeti formáját, ugyanakkor megfeleljen napjaink elvárásainak is. Kicserélték a sérült üvegtáblákat, állagmegőrző munkákat végeztek a lecsupaszított fémvázon, korszerűsítették a világítási rendszert, mely most energiatakarékos LED-lámpákkal működik, valamint helyreállították Palazuelo falfestményeit. A festmények restaurálását gondos kutatómunka előzte meg a művet meghatározó vonalak feltérképezésétől kezdve a festék minták laboratóriumi elemzéséig. A Lámpás az épület közepén lévő nyitott, négyszögletes térben magasodva fókuszpontként, közös előcsarnokként szolgál a koncerttermek és a múzeum szá mára, és függőleges ritmusával, kristályos megjelenésével feltűnő kontrasztot alkot az épület többi részének diszkrét modernségével. A felújítás ideje alatt három fiatal képzőművésznő — az angol Eloise Gillow, az amerikai-japán Mina Hamada és a spanyol Carla Fuentes — három falfestményt készített a Lámpás közelében lévő falakra, melyek a L’Auditori utóbbi két, illetve jelenleg is futó szezonjának témájához kapcsolódtak — az intézmény ugyanis 2020-ban egy három évadot átfogó tematikus sorozatot indított: Teremtés
(2020/2021), Szerelem és gyűlölet (2021/2022), illetve Halál vagy visszatérés (2022/2023). Bár talán a „visszatérés” inkább a 2021/2022-es évad mottója lehetett volna, hiszen a lezárások után ekkor talált újra magára a barcelonai hangversenyélet, és a majd’ félezer koncerten közel háromszázezer látogató vett részt. A tematikus sorozat idei utolsó része az élet végső szakasza és a halál különböző megközelítési módjait mutatja be olyan érett és elgondolkodtató alkotásokon keresztül, mint Mahler Gyermek gyászdalai, Messiaen Kvartett az idők végezetére című kamaraműve, Brahmstól A sors dala, Richard Strausstól a Négy utolsó ének, vagy Victoria, Morales, Guerrero és Mozart Requiemje.
A L’Auditori egyik missziója a katalán kulturális örökség ápolása, mely köré idén egy negyven koncertből álló sorozat épül, de ki veszik részüket az élete jelentős részét Barcelonában töltő zene szerző, tanár és tudós, Felip Pedrell halálának 100. évfordulójával kapcsolatos megemlékezésekből is. Pedrell kora zenei életének egyik legbefolyásosabb alakja volt, tanítványai közé tartozott többek között Isaac Albéniz, Manuel de Falla, Joaquín Turina és Enrique Granados. Ő volt a modern spanyol zenetudomány egyik megalapí tója, a népzene tudományos igényű megközelítése szempontjából pedig tevékenysége Bartók Béláéval volt rokon. Az évforduló apro póján felújítják I trionfi című operáját, melyet a Barcelonai Szim fonikus Zenekar játszik majd először a L’Auditoriban és később egy katalán turnén, a Zenemúzeum pedig kiállítást szentel a zene szerző örökségének.
A L’Auditori a társadalom sokszínűségét és az esélyegyenlőség biztosítását szem előtt tartó intézményként határozza meg önmagát, és fontos számára, hogy a kultúrát minél szélesebb rétegek számára tegye elérhetővé. Ennek jegyében közösségi és nevelési programokat indítanak, augusztustól pedig szabadon hozzáférhetővé tették koncert-, illetve a Barcelonai Szimfonikusok kal közösen készített lemezfelvételeiket, valamint a hozzájuk kap csolódó egyéb tartalmakat, melyeket a L’Auditori Play elnevezésű platformon mostantól bárki ingyenesen meghallgathat.
Magyarszéky DóraKUTI SÁNDOR
cimbalomművész
Sosztakovics kedves zeneszerzőim közé tartozik, és most egy kivételes hegedűművésznő adja elő 1. (a moll) hegedűversenyét. Viktoria Mullova játékával véletlenül találkoztam az interneten. Rendkívüli, ahogy megszólaltatja a hegedűt: előadásmódja, hangszíne lenyűgözött. Meglepetésemre különböző műfajú felvételeket találtam előadásában. Kiderült, hogy játszik jazzt, orosz tradicionális zenét, pop zenét. Szerintem a különböző műfajokba való kirándulás csodálatos dolog, és nagy kihívás minden művész számára. Mullovát egy másik hangszer, a trombita virtuóza, Boldoczki Gábor követi, Penderecki műve, a Concertino trombitára és zenekarra megszólaltatásával. Végül a koncert főszereplője, a Suisse Romande Zenekara adja elő az est karmestere, Jonathan Nott vezényletével Richard Strauss Imígyen szóla Zarathustra című szimfonikus költeményét. Ez a koncert csemege a komolyzene kedvelőinek!
TÁRKÁNY-KOVÁCS BÁLINT
cimbalomművész
Vanessa Porter a zenében az újat és élőt képviseli egy olyan korban, amely előszeretettel merül el em lékeiben, és amíg hagyományaiban gyönyörködik, hajlamos elmulasztani, hogy önmaga kortársa le gyen. Most elmehetünk egy autóversenyre a görög zeneszerző, Georges Apergis Le Corps à Corps (Fej fej mellett) című darabjában, ahol az előadó egyszerre bújik bele a pilóta, a szakkommentátor, a kö zönség, sőt a versenyautó szerepébe. A szlovén-francia avantgárd komponista, Vinko Globokar ?Corporelje az emberi testet használja hangszerként, az öltözéket is előírva: egy szál rövidnadrág, mezítláb, meztelen felsőtest. Mit kezd ezzel a szokatlan feltétellel az előadó, aki jelen esetben egy női ütőhangszeres zenész? Az amerikai mester, David Lang darabja, a The Anvil Chorus munkadalokat éneklő kovácsokat idéz meg. Poliritmiák fémhulladékon? Mi kell még? Én ott leszek!
BALOGH KÁLMÁN
cimbalomművész
Kétszer is szerencsém volt együtt játszani Harcsa Veroniká val, de már jóval korábban felfigyeltem rá. Művészete mindig magával ragad, Gyémánt Bálint tal alakított duójuk pedig remek egymásra találás. Új albumuk, az About Time az időről szól: elmúlásról, születésről, jelenlétről, őszinteségről és inten zív átélésről. Arról, ahogy a csendből megszületik a hang, és kibomlik, majd véget ér egy történet. Ebben a zenében a fájdalom és a szépség együtt van jelen. Nem véletlen, hogy két meghívott mes tervendégük Dresch Mihály és László Attila : ők tökéletesen illeszkednek ebbe a világba. Kíváncsi vagyok a két belga muzsikusra és persze a két fiatal vendégre, Nagy Emma énekesre és Cseh Péter gitárosra is. Vajon az új generáció hogyan érez? Hogyan változik az ember a digitális környezetben? Legyünk ifjak vagy idősebbek, nem hiszem, hogy sokban különböznénk egymástól. Testünk változik, de lelkünk öröme és fájdalma végig elkísér, és összeköti a generációkat.
„A MAGYAR RÉGIZENE NEM ÉRTHETŐ A NÉPZENE NÉLKÜL”
ANDREJSZKI JUDIT már biztos régizenei alapokkal rendelkezett, amikor viszonylag későn felfedezte a népzenét is, amit azóta második otthonaként tart számon. A két terület közötti átjárásokról és egy meghatározó barátságról is beszélgettünk.
Miért kezd valaki a nyolcvanas évek Magyar országán a régizenével foglalkozni? Orgonálni tanultam a Konziban, és amikor 1987-ben a Musica Profana régizene együt tes csembalistát keresett, jelentkeztem: úgy hittem, aki tud orgonálni, annak a csem baló sem okoz nehézséget. A valódi áttörés akkor jött, amikor először hallottam egy kontratenort barokk áriákat énekelni. Akkor megállt velem a világ, és tudtam, hogy ne kem ez a zene kell. Mesterkurzusok követ keztek, Lengyelországban sokat tanultam és játszottam: nem a diploma érdekelt, ha nem hogy minél többet magamba szívjak ebből a világból.
Egy énekesnek muszáj tudnia hang szeren magas színvonalon játszania? Ártani nem árt, illetve ha arra gondol, hogy annak idején önmagukat kísérték csembalón
az énekesek, akkor kifejezetten előnynek bizonyul. A kilencvenes években egy hazai barokk énekversenyen volt ezzel kapcsolat ban egy érdekes élményem: én magamat kísértem, ahogy azt megszoktam, ám ami kor kiderült, hogy a zongorakísérő aznap mégsem tud eljönni, én lettem a vetélytár saim kísérője is. Kaptam is különdíjat érte.
A szépen épülő régizenei karrierbe miért és hogyan kapcsolódott be a népzene?
Ma már szinte számomra is hihetetlen, de a viszonyom sokáig ellentmondásos volt a népzenével. Mi voltunk az a generáció, amelyiknek a népzene csak kötelező pen zum volt: bevallom, régen a rádiót is ki kapcsoltam, ha népzene szólt… Évekbe telt, míg felfedeztem, milyen szoros a két terület kapcsolata témákban, motívumok ban, zenei megoldásokban.
…RÉGEN A RÁDIÓT IS KIKAPCSOLTAM, HA NÉPZENE SZÓLT…
Amiben komoly érdemei vannak Sebestyén Mártának, akihez baráti és szakmai kapcsolat fűzi.
Márti minden koncertemen ott ült, és jegy zetelt. Képzelheti, miket gondoltam: nyil ván a hibáimat gyűjti. Persze szó sem volt erről, ő akkor már pontosan tudta, hogy a magyar régizene nem érthető a népzene nélkül. 2009-ben kezdődött a közös utunk, és máig rácsodálkozunk egy-egy gyönyörű megoldásra. Meghallgat egy éneket, és közli, hogy milyen népi motívumot ismert fel, aztán mutat valamit, amire én egy barokk részlettel felelek. Szerencsésnek érzem magam, hogy a tanítványaimnak már a saját, nagyszámú tapasztalatom birtokában beszélhetek minderről.
Nemrég Szerelmes daloskönyv címmel virágénekeket publikált. Ott is van át járás a népzene irányába?
Hogyne lenne: a dalok közül soknak egy értelműen népzenei alapja van, akár a szö veg, akár a dallam szintjén. És persze a 16–17. századi szövegekbe foglalt képek, motívumok rendszeresen visszaköszönnek a népdalokban.
Az előzmények után talán nem túlzás azt állítani, hogy néhány éve még meglepte volna, ha valaki azt mondja, hogy Sebő Ferenccel fog a Müpa színpadán állni. Sebő Ferit mindig ámulva hallgattam: ami kor közös turnén voltunk, csak úgy repült az idő az ő társaságában. De amit a meg lepetésről mond, igaz; azzal egészíteném még ki, hogy óriási megtiszteltetés, hogy része lehetek a jubileumi koncertjének.
Jászay Tamás