zöldhullám
Cseh kucsmagomba A süveges tavaszhírnök Írta: Nagy Loránd István
Legkorábban megjelenő kucsmagombafajunkkal akár már a meteorológiai tél utolsó hónapjában, februárban is találkozhatunk, ha kellőképpen enyhe az időjárás. Ehhez persze figyelmesen kell járni-kelni a természetben, a „valódi gombaszezont” hazánkban megnyitó cseh kucsmagomba ízletes termőtesteit ugyanis még a rutinosabb gombászok sem mindig találják meg az avartakaró alatt.
csészegombák (Pezizales) népes rendjének kucsmagombafélék (Morchellaceae) családjába tartozó cseh kucsmagomba (Verpa bohemica) február és április között fejleszti látványos termőtesteit, amely úgynevezett süvegre, valamint tönkre különül. Harang alakú, lekerekített csúcsú, vörösesbarna vagy sárgásbarna színű, szabadon álló peremű, 2–4 centi
A
méter magas és 1–5 centiméter átmérőjű süvege hosszirányban erősen ráncolt, redős. A süvegperem fiatalon a tönköz ér, idővel azonban attól eltávolodik, felhajlik. A spóratermő réteg a süveg ráncolt, redős felületét borítja. A 2–15 centiméter hosszú, 1–3 centiméter átmérőjű, hengeres vagy lefelé kissé vastagodó, belül vattás állományú, idővel üregessé váló tönk fehéres vagy sárgás színű, sima felületű, gyakran piciny, sárgás vagy sárgásbarna szemcsékkel díszített. Húsa törékeny, vékony, nedvdús, barnásfehér színű, fiatalon enyhe illatú és ízű. A korhadékbontó (szaprotróf ) cseh kucsmagomba üde lomberdőkben, ligeterdőkben, cserjés erdőszéleken, nedves talajú területeken él. Alföldi nyárasokban is igen gyakori, középhegységi területeinken pedig vadcseresznyefák vagy kőrisfák alatt telepedik meg előszeretettel.
Fotó: Adobe Stock
34
|
w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u
A magunk gyűjtötte gombákra tapadt szen�nyeződéseket (avardarabkákat, talajmorzsákat, homokszemeket) legkönnyebben úgy távolíthatjuk el, ha a konyhai szűrőbe helyezett ter-
