A LÉTEZÉS ENCIKLOPÉDIÁJA
A századfordulónak nemcsak a teljességigényű világábrázolás volt az egyik vesszőparipája, de a bevallott és hittel-őszintén átélt megalománia is. Ezt nem a rekordok könyvébe illő túlzások iránti előszeretetként érdemes elképzelnünk, inkább a romantikus foko záseszménynek a művészet minden paraméterére való szenvedé lyes kiterjesztését vegyük észre benne. Emlékezzünk arra a hatal mas, végtelen erejű fokozásra, amely Wagner operája, a Trisztán és Izolda nevezetes részlete, a szerelmi halál (Liebestod) zenéjében valósul meg: ez vált a 19. és 20. század fordulójának művészetében általánossá. Fokozzunk! Hangerőt, tempót, hangsúlyokat, érzelmet, indulatot, növeljük az előadóapparátus létszámát, az időtartamot — és szóljon a mű egyetlen meghatározott téma helyett minden ről! Babits szavával: „a mindenségről”.
Andrés Orozco-Estrada
„A mindenséget vágyom versbe venni”, írja Babits A lírikus epilógjában (1903), majd csalódottan teszi hozzá: „de még tovább magamnál nem jutottam”. A századforduló környékén keletkezett műalkotások gyakori igénye az átfogó világábrázolás, amely szándékként Mahler szinte minden szimfóniájában megmutatkozik. Ő azonban tovább jutott önmagánál — legtovább talán a 3. szimfóniában. A művet a Müpa falai között ezúttal az egyik legilletékesebb: a mahleri fájdalmak és örömök (no meg Freud) városának zenekara, a BÉCSI SZIMFONIKUSOK szólaltatja meg.
Egyre feljebb lépünk tehát a tételek során, a létezés egyre maga sabb szféráiba — növény, állat, ember, angyal, és végül a tiszta esz me, a szeretet elve, amelyet oly nehéz a gyakorlatban megvalósí tani, s amelynek ábrázolásához Mahler épp ezért a lassú fináléban nem is használja a korábbi tételek közül kettőben megszólaló emberi hangot. Szavak nélkül hullámzik a wagnerian végtelen 36
KLASSZIKUS 2021. augusztus—október
Fotó: Peter Rigaud
Mahler Harmadikja e törekvések egyik mintaképe. Minden idők leghosszabb szimfóniája ez, előadóapparátusa pedig hatalmas: mamutméretű szimfonikus zenekar, gyermek- és felnőtt kórus, altszólista. És a tartalom, a téma? Az valóban nem kevesebb: a „mindenség”. Mahler az eredeti, később visszavont program sze rint a hat tétel témáit így adta meg: 1. Pán ébredése, a Nyár bevonulása; 2. Amit a mező virágai mondanak nekem; 3. Amit az erdő állatai mondanak nekem; 4. Amit az ember mond nekem; 5. Amit az angyalok mondanak nekem; 6. Amit a szeretet mond nekem.
