K ö t ö t t P á lya
Merre megy
Írta és fotók: Gulyás Attila
Egykor szinte mindenhol találkozhattunk gőzössel is az erdei vasútvonalakon, majd lassan eltűntek, hogy a kétezres évekre visszatérjenek. A költséges és macerás fenntartás miatt napjainkban újra csökken a számuk, de még jó pár helyen utazhatunk az erdőkben gőzmozdony mögött.
A NAGY VISSZATÉRÉS Az első kisvasúti dízelmozdonyok – a nagyvasutat is megelőzve – már az 1930-as években szolgálatba álltak. Előnyeik hamar nyilvánvalóvá váltak, ezért az ötvenes évek elejétől már százas nagyságrendben állították üzembe az egyszerű, könnyű C50-es mozdonyokat, majd az évtized végétől az akkori csúcstechnikát felvonultató, 200 lóerős Mk48 sorozatot. Ez a két
48
|
w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u
típus alig tíz év alatt ki is szorította az erdőkből a gőzösöket, amelyek csak néhány iparvasúton maradtak meg még pár évig. A nagyvasúton az utolsó gőzmozdonyos vonat jóval később, 1986-ban ért a végállomására. A kilencvenes évekre mégsem szűnt meg teljesen a gőzvontatás: éveken át a Kecskemét–Kiskőrös-vasút sztárja volt az 53-as számú 490-es, ismertebb nevén a Bugaci Kispöfögő. Őt népszerűsége csúcsán, 1994-ben, még a hűvösvölgyi
