Fotókiállítás a koreai sámánizmus világából a budapesti Koreai Kulturális Központban Dr. MECSI Beatrix művészettörténész, az ELTE Koreai Tanszék vezetője
A budapesti Koreai Kulturális Központ nemrégiben nyitotta újra kapuit egy új, jóval nagyobb befogadóképességű helyszínen. Ezzel a világszinten az ötödik, Európában pedig a legnagyobb koreai kulturális központjává lépett elő. Ez alkalommal egy olyan, eddig Koreában sem látott nagy léptékű fotókiállításnak ad otthont, ami egy nagyon jellegzetesen koreai és mégis szinte zsigerekbe hatolóan emberi témát dolgoz fel. A címben szereplő „gut” szócska sokaknak még ismeretlen fogalom, de ha végignézzük a kiállításon szereplő hat koreai fotóművész (Kim Donghee, Lee Hankoo, Kim Soonam, Lee Kyuchel, Park Chanho, Ahn Sehong) közel 130 felvételét, kirajzolódik előttünk e szócska értelme. A képeken a természet: felhők, hegyek, a tenger, különleges nagy fák, sokszor lobogó tűz is látható, és várakozásteljes arcú emberek, akik között egy jellegzetes viseletbe öltözött férfi vagy nőalak jelentőségteljes, szinte már nem emberi arccal jelenik meg a központi helyen. Minden figyelem rá irányul. Közvetít a láthatatlan, transzcendens világ és a mindennapokban útmutatást kereső egyszerű emberek között. Ő a sámán, koreaiul a mudang, aki képes megteremteni azt az extatikus állapotot, ahol saját személyiségét megszüntetve, önmagát médiumként átadva, a láthatatlan szellemek számára megnyilvánulási lehetőséget teremt az összegyűlt közösség számára. De miért is van erre szükség? Mi a célja egy ilyen gut szertartásnak? Ősidők óta a földi körülményeknek kiszolgáltatott emberek megtapasztalhatták az időjárás szeszélyeit, amik az életben maradáshoz szükséges feltételeket határozták meg, és elszenvednek különféle egyéni vagy közösségi bajt, megrázkódtatásokat élnek át, szeretteik elvesztését, betegséget, halált. E felfoghatatlan, kiszámíthatatlan és emberpróbáló helyzeteknek az elviselése nem egyszerű feladat. Az ember megértésért, megnyugtatásért, vigasztalásért kiált. 12
A lelki és testi megpróbáltatások enyhítése, az ember és a láthatatlan erők közti kapcsolat megértése, megtapasztalása és segítségül hívása a sámán feladata. Köteléket teremt azokkal az erőkkel, amelyekről úgy vélik, hogy komoly befolyással bírhatnak életükre. A láthatatlan erőket megjeleníti, behozza a térbe a sámán, meghatározott koreográfia és kellékek segítségével, a meghívott istenségeket szórakoztatják, majd kéréseiket, kívánságaikat tárják eléjük, és végül elbocsájtják őket, remélve, hogy a sikeres szertartás következtében a mindennapi életükben is javulás következik be: bőséges lesz a termés, a halászat eredménye, és az elhunytak lelkei is megnyugvásra találnak. És végül, de nem utolsósorban, azzal, hogy a szertartást elvégzik, az érzelmek megélésével és elcsatornázásával katarzist élve át, lelkileg is gyógyulnak a felsőbb erőkkel kapcsolatot kereső emberek. Lényegében a sámánok az adott közösség pszichológusai. A kiállításon fényképfelvételeket láthatunk a koreai sámán szertartások világából. Mit mondhatnak e képek a szemlélőknek? Milyen módon ábrázolják ezt a különleges helyzetet, ahol ég és föld, ember és a természet és a természetfeletti világ személyesen kapcsolatba lép egymással? A fényképek mintegy ablakok arra a világra, ami tőlünk, itt Európában távol van, sokszor időben is (több fénykép a 80as, 90-es évek Koreájában készült dokumentum felvétel). Sajátosan koreai tájak: a félsziget déli részén található Jeju-sziget tengerpartjai, a magas hegyekben rejtőző kis sámánszentélyek, a Szöul környéki utcák Koreát mint helyszínt hozzák közelebb. De e helyszínek átlényegülnek az ott történő nem mindennapi kapcsolódások által: lélekkel, érzelemmel, emberi szenvedéssel és várakozó kíváncsisággal telnek meg, amely emberi érzelmekhez magunk is tudunk kapcsolódni. Az általunk átélt szenvedésekre, veszteségekre és a jövővel kapcsolatos aggodalmakra és várakozásokra az enyhítő és megnyugtató bizonyosságot keressük. Azzal, hogy kifejezésre