Munkák
Jinogwi: a visszatérés útjelzői PARK Chanho
Koreában sokszor úgy utalnak arra, amikor valaki meghal, hogy „visszatért”. Mégis honnan érkeztünk és hova térünk vissza? Több mint egy évtizede, hogy ezeket az alapvető emberi kérdéseket kutatom a halálról és a „visszatérésről”. Talán még pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy dokumentarista munkáimon keresztül a hallállal való szembenézést vállalom. Úgy gondolom, mindannyiunk életében meghatározó pillanat az, amikor először találkozunk a halál valóságával. Az én ilyen első találkozásom talán más volt. Tizenegy éves koromtól három évet töltöttem édesanyám betegágya mellett, és más, végstádiumú daganatos beteg között. Egy nap fájdalmas sikítás töltötte be a kórházat: az egyik beteg kemoterápiás injekciót kapott, s én kisfiúként a poklok poklát jártam meg. A betegek egymás után távoztak közülünk. Végül édesanyám is eltávozott, nagy fájdalmak közepette. A traumám feldolgozása miatt kezdtem el válaszokat keresni arra, hová megyünk halálunk után, vagy másképpen megfogalmazva: mit jelent a halál. Szerettem volna megismerni a hagyományos vallásos gondolkodást, melyek évszázadokon keresztül öröklődtek tovább. A mi „visszatérés” kifejezésünk egy ősi hiedelemre vezethető vissza, miszerint az emberek a Göncölszekér csillagaiból születtek a világra, és ide is térnek vissza. Mikor valaki meghal, testét fából készült koporsóba teszik, amit mi Göncölszekér-hajónak nevezünk, ezáltal is tanúságot téve a világ eredetére vonatkozó hitünkről.
22
Számtalan gut, például az ogwigut (ejtsd: ogvigut), ogugut (ejtsd: ogogut), jinogwigut (ejtsd: dzsinogvigut), saenamgut (ejtsd: szenámgut) és mangmukgut (ejtsd: mángmukgut) valójában a jinogwigut (ejtsd: dzsinogvigut) változata. A jinogwi jelentése: „jelezni a visszatérés útját”. Egy olyan sámánista szertartásról van szó, mely során az elhunyt lelkét segítjük rátalálni arra az útra, melyen visszatérhet oda, ahol az emberi világba érkezése előtt létezett. Ami a falusi szentélyeket, amit bonhyangdangnak nevezünk, és ami az ott bemutatott bonhyangdanggut szertartásokat illeti, a falu ősei előtt való tiszteletadással kapcsolatosak. A koreaiak halálfogalmát számos ponton áthatja a tradicionális hitvilág. Éveken át kutattam a válaszokat a kérdéseimre, és ez idő alatt számtalan sámánista, konfuciánus, buddhista szertartáson vettem részt, és sok temetésre látogattam el. Mindezek az alkalmak lehetőséget kínáltak arra, hogy szembenézzek saját halálommal. Ezek valójában olyan kérdések, amelyek minden emberi lényt foglalkoztatnak. Bár hosszú ideje kutatom ezt a témát, még mindig nem tudom teljes bizonyossággal, hogy hová fogunk visszatérni. Van mégis egy dolog, amit megtanultam az eddigi utam során, ez pedig az emlékezet fontossága. Az a számtalan sok rituálé, melyeken részt vettem és amelyeket dokumentáltam az elmúlt évtizedben szerte az országban, mind olyan szertartások voltak, melyekben megemlékeztek valakiről.
