IRODALMI LÉPEGETŐ A Müpa okkal büszke sokrétű összművészeti profiljára, ahogy arra is, hogy a zene környezetében virágzó társművészetekkel a lehető legkorábbi időpontban igyekszik megismertetni közönsége ifjú tagjait. Ezúttal irodalomközeli találkozásokról számolunk be. Engelbert Humperdinck az operairodalom par excellence egyműves szerzője: a Wagnerrajongó és a mester oldalán asszisztensként Bayreuthban is tevékenykedő komponista Jancsi és Juliskája a nyugati repertoár máig népszerű sikerműve. A vájtfülűek egyébként felismerhetnek majd a zenében wagneri motívumokat is, de a Gábor Sylvie által a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadára elképzelt beavató előadásnak éppen az a lényege, hogy nem a kevés kiválasztotthoz szól. A kétrészes esemény első fele hamisítatlan beavatóprogram: a Grimm-testvérek klasszikus meséjét mindenki ismeri, de az, ahogyan Humperdinck húga, az opera szövegírója, Adelheid Wette az alapanyaghoz nyúlt, rengeteg izgalmas kihívás elé állítja a színre vivőt és a nézőt egyaránt. Gábor Sylvie minimalista szcenírozást ígér, néhány igazi meglepetéssel. Mert ki gondolná például, hogy a Müpa épületében jó ideje szorgosan munkál a Fába szorult féreg, akit még a Sinfonietta Erudita hangoló zenészei se tudnak kihozni a sodrából, sőt Oberfrank Péter karmesterrel is szívesen elcseveg arról, mi is lenne az ő dolga pálcával a kezében. A szünet után jön a főfogás: a Jancsi és Juliska zenei keresztmetszetét magyar nyelven adják elő kiváló énekeseink. A rendező bízik a gyermeki képzelet teremtő erejében, ezért jelzésszerű színpadi gesztusokkal él, elsősorban énekes-színészei karakterformáló tehetségére hagyatkozva. A komoly témákat is érintő — hiszen a szegénység, a nyomor következményeiről is gondolkodó — műben a mézeskalácsház lakója, a gonosz boszorkány eleinte kedves figurának tűnik. A látszat azonban sokszor csal…
60
Például azt is kevesen hinnék el, hogy az operaműfaj 17. századi úttörője, az itáliai Claudio Monteverdi és a magyar könnyű zenében a 2010-es évek közepén népszerűvé vált Lóci játszik nevű zenekarnak van, lehet bármi köze egymáshoz. Pedig a Zeneboncolás sorozatának Monteverdi & Lóci című epizódja a korábbi alkalmakhoz hasonlóan éppen azt bizonyítja, hogy a nagyon távolról induló egyenesek olykor találkozhatnak egy pontban.
Végül megint az irodalomnál kötünk ki, a réginél meg a legújabbnál: a Literárium Junior tavaszi programjai két jeles kortárs magyar író műfajok közötti és fölötti kiruccanásairól tudósítanak. A sorozat célja a középiskolás generáció megszólítása. Ők, ha a színvonalas irodalom művelőitől első kézből értesülnek arról, hogy van élet a kötelező olvasmányokon túl is, jó eséllyel böngészik majd önállóan a könyvespolcok kínálatát.
Az irodalom ezúttal is a zene szolgálóleánya szerepében köszön vissza a Fesztivál Színház színpadán. Monteverdi saját korának delikát műfaja volt a madrigál, a tőle elhangzó mű alapját pedig a szonettköltészet nagymestere, Francesco Petrarca egy szépséges szövege jelentette csalódásról, elválásról, búcsúról, vagyis a gyengéd szerelem elmúlásáról.
Lackfi János költő köztudottan boszorkányos ügyességgel bánik a nyelvvel. Ez alkalommal a számára talán legotthonosabb vidékről, a költészet humoráról és a humor költészetéről tudósít majd. A rap rhythm and poetry, azaz ritmus és költészet. Lackfi meggyőződéssel állítja, hogy, mondjuk, Arany János meg a bézból sapis vagányok között nincs is olyan nagy különbség, mint feltételeznénk. A témáik, a kérdéseik, az életük között biztosan vannak metszéspontok, ráadásul mindannyian ugyanolyan elszántsággal kutatják az igazságot, az egyik balladában, a másik graffitiben.
Az évszázadok alatt persze az irodalom létmódja és működési formái is rengeteget változtak: ma már nem feltétlenül a világ zajától távol, magányos hajlékokban születnek csak jó minőségű szövegek. Csorba Lóci, a Lóci játszik zenekar frontembere alighanem ezt az újkeletű életérzést járatta csúcsra, amikor egy reggeli rádióműsorban egy beküldött sms-t megzenésítve írta meg egyik legnagyobb slágerüket. A nóta címe és refrénje amolyan rontást távol tartó mantraként működik a zenész szerint: Minden jó úgy, ahogy van. Annak a bizonyításáról, hogy sem Monteverdi, sem Lóciék nem tévedtek, Fazekas Gergely zenetörténész gondoskodik: a két eltérő korszak két nagyon különböző műve közötti hasonlóságokat és eltéréseket feltáró, szórakoztató ismeretterjesztése revelatív lehet kicsiknek és nagyobbaknak egyaránt.
CSALÁDI ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK 2022. március—április
És van, aki a slam poetryben vagy a vizuális költészetben: róluk és társaikról szól a Szkárosi Endre költővel és egyetemi tanárral megvalósuló esemény. Sokan hiszik, hogy a költészet remekeit csakis ciklusokba rendezett verseskötetek foglalhatják magukba, holott a poézis évezredeken át hangzó művészetként élt és hatott. A könyvnyomtatás feltalálása rajzolta át a térképet, de a technológia fejlődésével izgalmas régi-új kísérletek kipróbálásának is terep nyílt. A hang, a színpadi jelenlét, a mozgás visszatérése mellett a filmes, számítógépes technikák forradalmasítják a szavak művészetét is. Hogy hogyan? Kiderül a Literárium Junior programján. Jászay Tamás
