Turista Magazin 2021 október by Turista Magazin

ÉS MÉG EGYMILLIÓ LÉPÉS

A ROCKENBAUER PÁL DÉL-DUNÁNTÚLI KÉKTÚRA

TERMÉSZETJÁRÓ TURISTA MAGAZIN

TOP 10

TÍZ ÉRDEKESSÉG AZ ORSZÁGOS KÉKTÚRÁRÓL

WWW.TURISTAMAGAZIN.HU

2021. OKTÓBER › ÁRA: 895 Ft

2021. OKTÓBER

SZÍNFALAK MÖGÖTT

AZ ORSZÁGOS KÉKKÖR MEGÚJULÁSA SZUBJEKTÍV KÉK

EGY FANATIKUS KÉKTÚRÁZÓ NAPLÓJA 900 KM-ES MEDITÁCIÓ

AZ ALFÖLDI KÉKTÚRA GYALOGSZERREL

KÉK TÖRTÉNELEM

LEGENDÁS JELVÉNYEK, HÍRES PECSÉTELŐK

Éves előfizetéssel 7700 Ft-ért olvashatod kedvenc magazinodat!

I I I !

E L Ő S Z Ó Kéktúrát mindenkinek!

Szigeti Ferenc Albert főszerkesztő-helyettes

Miért és hogyan lett legenda a kéktúra? Három elkötelezett szerzőnknek az Országos Kékkör (OKK) egyes kéktúráihoz (Alföldi Kéktúra: AK, Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra: RPDDK és Országos Kéktúra: OKT) fűződő szenvedélyes viszonya minden bizonnyal közelebb visz a válaszhoz (Szubjektív Kék). Ahogy az OKT egyik alapítójával készült interjúnk vagy éppen az OKT-t elindító Lokomotív Turista Egyesület, valamint a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) Országos Kékkört menedzselő kollégáinak szekrényében talált relikviák megismerése is, amelyek kapcsán bemutatjuk a kéktúrázás történelmét (Kék Történelem és Top 10). Hogy a rideg fémjelvény mögött mennyi élmény van, azt az ellenőrző bizottság tagjai tudják a legjobban. Színfalak Mögött rovatunkban nemcsak lelkes munkájukat mutatjuk be, de kéktúrás teljesítményüket is. Persze az is kérdés, hogy maga a teljesítmény számít-e a kéktúrán, vagy sem: ez Szubjektív Kék rovatunk negyedik cikkéből derül ki. A természetjárás nemes eszméje mellett sajnos ott a kiábrándító valóság is: Erdőmánia rovatunkban megnézzük, milyen ma a szeméthelyzet az erdőben, ha már a Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatban úton-útfélen előkerült ez a téma. 10 643 személy. Ennyien teljesítették a szeptember 14-ei ellenőrzésig valamelyik kéktúrát (OKT: 7 534, RPDDK: 1 986, AK: 1 123). Az ország lakosságának elenyésző része. A kéktúrát ennél jóval többen ismerik. Az OKK megújulása reményeink szerint még több embert ösztönöz majd arra, hogy ne csak ismerje, de járja is a Kéket.

Címlapfotó: Magócsi Márton Alapító és kiadó: Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) Székhely: 1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 31. Kövess minket a Facebook-oldalunkon is! Felelős kiadó: Tassy Márk facebook.com/Turistamagazin Kiadói kapcsolat: +36-1/332-7177; info@termeszetjaro.hu Szerkesztőségi kapcsolat: szerkesztoseg@turistamagazin.hu Megjelenés: havonta (évente 10 szám), december–januári és július–augusztusi összevont lapszám Előfizetés: www.turistashop.hu, elofizetes@turistamagazin.hu Ára: 895 Ft (előfizetőknek 770 Ft/lapszám) Terjesztés: Kiadó, Lapker Zrt., Magyar Posta Zrt. Terjesztési koordináció: HSL System Kft. – hslsystemkft@gmail.com Nyomda: Ipress Center Central Europe Zrt. 2600 Vác, Nádas utca 8.; felelős vezető: Vágó Attila vezérigazgató HU ISSN 2063-7586 SZERKESZTŐSÉG: Csanádi Márton (fotós-képszerkesztő), Hidvégi Brigitta (vezető online szerkesztő), Joó Annamária (vezető szerkesztő), Lánczi Péter (szerkesztő), Magócsi Márton (fotós-képszerkesztő), Nagy Loránd István (olvasószerkesztő és szaklektor), Nógrádi Attila (főszerkesztő), Pálvölgyi Krisztina (fotós-képszerkesztő), Szigeti Ferenc Albert (főszerkesztő-helyettes), Tóth Judit (szerkesztő); Mártonné Máthé Kinga (marketingkommunikációs igazgató: marketing@termeszetjaro.hu), Pataki Lilla (marketingmenedzser), Szórád Szilvia (pénzügyi asszisztens), Vastag Barbara (hirdetésszervezés: sales@termeszetjaro.hu) Az előfizetéssel kapcsolatos észrevételeket és kérdéseket az elofizetes@turistamagazin.hu címre várjuk. A kézbesítéssel kapcsolatos észrevételeket és esetleges problémákat a Magyar Posta Zrt. ügyfélszolgálatán kell jelezni. Tel.: 06-1/767-8262; hétfő–péntek: 8–15 óráig; e-mail: hirlap@posta.hu Layout: Ricsli-Tauzer Éva (művészeti vezető), Sebeszta Péter (tördelőszerkesztő) Térképek: Bába Imre, Bagaméri Gergely Ebben a számban közreműködtek: Herczeg Antal (Szubjektív Kék), Ispánovity Márton (Kék Történelem), Jónás Beáta (MTSZ Híradó), Konfár Tibor (Szubjektív Kék), Lomniczi Gergely (Erdőmánia, Az Erdész Válaszol), Makrai Kornél (Kék Történelem), Pálmai Vencel (Kék Történelem), Szőke Viktor (Kék Történelem), Veres Zsolt (Szubjektív Kék).

A magazinban szereplő térképek az interneten fellelhető, szabadon felhasználható térképrendszerek, műhold- és/vagy légi felvételek alapján, ezekből generált domborzatábrázolással, illetve az MTSZ saját felméréseiből származó adatbázisból készülnek.

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

Tartalom

HÍREK

MTSZ HÍRADÓ

KÉK TÖRTÉNELEM I. Interjú az Országos Kéktúra egyik alapító atyjával, Thuróczy Lajossal

INFOGRAFIKA A kéktúrázás számokban

SZUBJEKTÍV KÉK I. 900 km-es meditáció – Az Alföldi Kéktúra gyalogszerrel

KÉK TÖRTÉNELEM II. Legendás jelvények, híres pecsételők

SZUBJEKTÍV KÉK II. Álomból szenvedély, avagy egy fanatikus kéktúrázó naplója

SZÍNFALAK MÖGÖTT I. Indulj el egy úton! – Az MTSZ szerepe az Országos Kékkör megújulásában

TOP 10 Tíz érdekesség az Országos Kéktúráról

Az MTSZ „kék” ellenőrei

ERDŐMÁNIA A természet tisztelete – Hulladékhelyzet és együttélés

SZUBJEKTÍV KÉK III. …és még egymillió lépés – A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra

SZÍNFALAK MÖGÖTT II.

AZ ERDÉSZ VÁLASZOL A turistautak kialakításának és megszüntetésének erdészeti szempontjai

SZUBJEKTÍV KÉK IV. Hárman a Kéken

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

hírek Ismét várunk személyes ügyfélszolgálatunkon 2021. szeptember 6-án ismét megnyitott az MTSZ ügyfélszolgálata, de az első hetek tapasztalatai alapján az egymás iránti felelősségvállalás érdekében bevezetett újítások fokozott figyelembevételét kéri az MTSZ. Az ügyfélszolgálat az Európa Center irodaház (1075 Budapest, Károly körút 11.) Asbóth utca felőli lépcsőházának 7. emeletén, a liftből kilépve a jobbra lévő bejárati ajtón keresztül közelíthető meg. Kollégáink hétfőn és szerdán 12–18 óráig várnak az online foglalási rendszerben előre egyeztetett időpontban tagsági és a kéktúrás ügyek intézése kapcsán (időpontfoglalás: kektura.hu). Ugyanakkor kérünk minden kéktúrázót, hogy füzetleadásra a kihelyezett „postaládát” használja az épület portáján.

Fotó: MTSZ

2021. október 9-én rendezik meg az ország legnagyobb természetjáró eseményét Az MTSZ szervezésében október 9-én az Országos Kékkör teljes útvonalát szabadon választott helyszíneken és szakaszokon, egy időben lehet majd bejárni. A kéktúrázás napján 143 túraszakaszra, maximum 50 fős túracsoportokba hívják a természetkedvelőket, lefedve ezzel az Országos Kékkör mintegy 2580 kilométerét. A szakaszok közel 10 százaléka tematikus vagy ünnepi tartalmú (pl. terepfutás, nordic walking, geotúra, nomád túra). A túrákra való jelentkezés ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Ha van még szabad hely, akkor a rendezvény honlapján lehet jelentkezni.

Indulás előtt olvasd el a személyes ügyfélszolgálat további szabályait!

Kövesd élőben a rendezvény honlapján, ahogy a nap végére kirajzolódik a teljes Országos Kékkör!

Fotó: MTSZ

Fotó: Gulyás Attila

Lezárult a 2021. évi jelzésfestési pályázat

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

A szeptember 1-jén lezárult folyamat eredményeképpen az Országos Kékkör 715 kilométernyi útvonalát újítják majd fel a terv szerint a természetjáró tagszervezetek és szakemberek. Legkorábban 2021 decemberében, a terepi ellenőrzést követően derül majd ki, hogy a vállalások hány százaléka valósult meg ténylegesen.

(/ 5+(7Ē +,%5,'(. 0,1'(1.,1(.

(J\HG¾O LV QHNL OHKHW Y£JQL D WHUP«V]HW IHOIHGH]«V«QHN GH P«J QDJ\REE IHOW¸OWēG«VW Q\¼MWKDW KD D] «OP« Q\HNHW PHJRV]WKDWMXN HJ\ DONDOPDV W£UVVDO $ 6X]XNL O£J\ KLEULG KLEULG YDJ\ HOHNWURPRV K£Oµ]DWUµO W¸OWKHWē KLEULG PRGHOOMHL N¸]¸WW WH LV PHJWDO£ORG D KR]]£G LOOēW 9£ODV]G NL «V YLGG KD]D «Y +\EULG 3UR JDUDQFL£YDO 0\6X]XNL £UNHGYH]P«QQ\HO YDJ\ D 6X]XNL 3UHIHUHQFLD )LQDQV]¯UR]£VL 3URJUDPEDQ Induló THM: 3,99% – 10,99% $ 6X]XNL 3UHIHUHQFLD )LQDQV]¯UR]£VL 3URJUDP ʣ N¸]¸WW PHJN¸W¸WW V]HU]ēG«VHNUH «UY«Q\HV $ ˸ QDQV]¯UR]£VL DM£QODW DODSMD D 0HUNDQWLO %DQN =UW IRULQW DODS¼ Y£OWR]µ NDPDWR]£V¼ XWROVµ

NLHPHOW G¯MDV PDUDGY£Q\«UW«NHV ]£UWY«Jĳ S«Q]¾J\L O¯]LQJ NDONXO£FLµMD DPL WHOMHV N¸Uĳ &DVFR EL]WRV¯W£V PHJN¸W«VH «V WHOMHV IXWDPLGē DODWWL IHQQWDUW£VD HVHW«Q «UY«Q\HV $] LQGXOµ 7+0 WµO LJ WHUMHGKHW YDJ\ KµQDSRV IXWDPLGē Y£ODV]W£VD HVHW«Q $] DM£QODW NL]£UµODJ PDJ£QV]HP«O\HN V]£P£UD HO«UKHWē «V ¼M 6X]XNL W¯SXV¼ V]HP«O\J«SM£UPĳYHN «V WHUHSM£UµN GHPR «V WHV]W J«SM£UPĳYHN LV HVHW«EHQ YHKHWē LJ«Q\EH $ 7+0 PHJKDW£UR]RWW P«UW«NH W£M«NR]WDWµ MHOOHJĳ DPHO\QHN PHJKDW£UR]£V£UD D IHQWHEE LVPHUWHWHWW IHOW«WHOHN ˸ J\HOHPEHY«WHO«YHO D ,,, .RUP UHQGHOHW DODSM£Q NHU¾OW VRU $ IHQWHEE LVPHUWHWHWW IHOW«WHOHN Y£OWR]£VD HVHW«Q D 7+0 RV P«UW«NH PµGRVXOKDW $ /¯]LQJEHYHYēW D IXWDPLGē DODWW D 5HIHUHQ FLDNDPDW KµQDSRV %8%25 Y£OWR]£V£WµO I¾JJēHQ NDPDWN¾O¸QE¸]HW ˸ ]HW«VL N¸WHOH]HWWV«J WHUKHOKHWL $ 5HIHUHQFLDNDPDW P«UW«N«UēO D NDPDWN¾O¸QE¸]HW ˸ ]HW«VL N¸WHOH]HWWV«J «V D ˸ QDQV]¯UR]£V WRY£EEL IHOW«WHOHLUēO D 0HUNDQWLO %DQN =UW *«SM£UPĳ =£UW Y«Jĳ 3«Q]¾J\L /¯]LQJ ]OHWV]DE£O\]DWEµO «V +LUGHWP«Q\HNEēO W£M«NR]µGKDW DPHO\HN PHJWHNLQWKHWēHN D 0HUNDQWLO %DQN =UW KRQODSM£Q YDJ\ V]«NKHO\«Q $ 0HUNDQWLO %DQN =UW «V D 0DJ\DU 6X]XNL =UW D NRQG¯FLµN Y£OWR]WDW£V£QDN MRJ£W IHQQWDUWMD $ W£M«NR]WDWµ QHP WHOMHV N¸Uĳ QHP PLQēV¾O DM£QODWW«WHOQHN DQQDN F«OMD D ˸ J\HOHP IHONHOW«VH 5«V]OHWHV W£M«NR]WDW£V«UW IRUGXOMRQ 6X]XNL P£UNDNHUHVNHGēM«KH] DNL PLQW N¸]YHW¯Wē D 0HUNDQWLO %DQN =UW ˸ QDQV]¯UR]µ N«SYLVHOHW«EHQ M£U HO _ $ 0\6X]XNL +ĳV«JSURJUDP £UNHGYH]P«Q\W NL]£UµODJ D 0\6X]XNL +ĳV«JSURJUDP UHJLV]WU£OW WDJMDL YHKHWLN LJ«Q\EH $ UHJLV]WU£FLµ IHOW«WHOHLUēO PHQHW«UēO YDODPLQW D NHGYH]P«Q\ SRQWRV ¸VV]HJ«UēO «V «UY«Q\HV¯W«V«QHN PµGM£UµO W£M«NR]µGMRQ P£UNDNHUHVNHG«VHLQNEHQ YDJ\ RQOLQH _ $ Suzuki Vitara IHOV]HUHOWV«JWēO I¾JJē ¾]HPDQ\DJ IRJ\DV]W£VD O NP «V &2˄ NLERFV£W£VD J NP YHJ\HV KDV]Q£ODW PHOOHWW :/73 P«U«VL FLNOXV DODSM£Q O NP J NP $ 6X]XNL SOXJ LQ «V IXOO K\EULG PRGHOOHN IHOV]HUHOWV«JWēO «V D O¯WLXPLRQ DNNXPXO£WRU W¸OW¸WWV«JL V]LQWM«WēO I¾JJē ¾]HPDQ\DJ IRJ\DV]W£VD O NP «V &2˄ NLERFV£W£VD J NP D] HOHNWURPRWRU «V D EHQ]LQPRWRU NRPELQ£OW KDV]Q£ODWD PHOOHWW Suzuki Across ʣ (9 ¾]HPPµG 1('& V]DEY£Q\ O NP J NP :/73 V]DEY£Q\ O NP J NP +LEULG ¾]HPPµG :/73 V]DEY£Q\ O NP J NP Suzuki Swace ʣ 1('& V]DEY£Q\ J NP :/73 V]DEY£Q\ O NP J NP _ $ 9LWDUD 6; 6 &URVV «V 6ZLIW 6SRUW PRGHOOHNKH] D PRWRUW D WXUEµIHOW¸OWēW D Y£OWµV]HUNH]HWHW «V D KLEULG UHQGV]HUW LOOHWēHQ ¸VV]HVHQ «Y JDUDQFL£W Y£OODO D 6X]XNL D] DXWµ W¸EEL U«V]«UH YRQDWNR]µ £OWDO£QRV «Y MµW£OO£V IHOHWW WHK£W WRY£EEL «Y H[WUD JDUDQFLD M£U H]HNUH D NXOFVIRQWRVV£J¼ HOHPHNUH $] £OWDO£QRV JDUDQFLD IRJ\DV]WµN U«V]«UH «YLJ «UY«Q\HV D NLHJ«V]¯Wē +\EULG 3UR PRWRU WXUEµIHOW¸OWē Y£OWµV]HUNH]HW KLEULG UHQGV]HU JDUDQFLDDM£QODW «YLJ YDJ\ NP LJ «UY«Q\HV $ 6ZDFH «V $FURVV PRGHOOHNKH] D PRWRUW D] HOHNWURPRWRUW D KLEULG UHQGV]HU HOHPHLW KLEULG DNNXPXO£WRU ]£UODW PLDWWL PHJKLE£VRG£V£W D Y£OWµV]HUNH]HWHW WRY£EE£ D] $FURVV HVHW«EHQ D N¾OVē W¸OWēHJ\V«JHW LOOHWēHQ ¸VV]HVHQ «Y JDUDQFL£W Y£OODO D 6X]XNL D] DXWµ W¸EEL U«V]«UH YRQDWNR]µ £OWDO£QRV «Y MµW£OO£V IHOHWW WHK£W WRY£EEL «Y H[WUD JDUDQFLD M£U H]HNUH D NXOFVIRQWRVV£J¼ HOHPHNUH $] £OWDO£QRV JDUDQFLD IRJ\DV]WµN U«V]«UH «YLJ «UY«Q\HV D NLHJ«V]¯Wē +\EULG 3UR PRWRU HOHNWURPRWRU D KLEULG UHQGV]HU HOHPHL KLEULG DNNXPXO£WRU ]£UODW PLDWWL PHJKLE£ VRG£VD Y£OWµV]HUNH]HW N¾OVē W¸OWēHJ\V«J >$FURVV@ JDUDQFLDDM£QODW «YLJ YDJ\ NP LJ «UY«Q\HV $ N«S LOOXV]WU£FLµ D W£M«NR]WDW£V QHP WHOMHV N¸Uĳ D Y£OWR]WDW£V MRJ£W IHQQWDUWMXN $ JDUDQFLD D NHGYH]P«Q\ «V PLQGHQ HJ\«E LQIRUP£FLµ WRY£EEL U«V]OHWHLUēO «UGHNOēGM¸Q P£UNDNHUHVNHG«VHLQNEHQ YDJ\ D VX]XNL KX ROGDORQ MRJV]DE£O\EDQ PHJKDW£UR]YD

m a gya r t e r m é s z e tj á r ó s z ö v e t s é g h í r e i A turisztikai célú közlekedés fejlesztéséért és a menetrendek turistabarát kialakításáért végzett munkájáért Magyar Természetjárásért emlékplakettet kapott Ács Balázs, a Közlekedéstudományi Intézet Nonprofit Kft. integrált közlekedési vezetője. G

Kimagasló ifjúságnevelési tevékenységért Gábor Ignácemlékérem kitüntetésben részesült Bernáth Marietta (Miskolci Vasutas Sport Club Természetjáró Szakosztály) és Tóthné Szűk Erzsébet (SAPIENTIA – Gyermekeink Jövőjéért Alapítvány).

Fotó: MTSZ

Így zajlott a XXXIII. Természetjárók Napja Szeptember harmadik szombatján ismét Dobogókőn találkoztak a szervezett természetjárás képviselői azért, hogy az immár 33. alkalommal megrendezésre került ünnepen, a Természetjárók Napján együtt köszöntsék a természetjárás arra érdemes kitüntetettjeit. A rendezvényszervezésre vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelve a szervezők idén létszámkorlátozást vezettek be, így a Báró Eötvös Loránd menedékház előtti réten közel ötszáz, az ország minden szegletéből érkezett túrázó ünnepelt együtt. A XXXIII. Természetjárók Napja moderátora ez alkalommal is Papp János aranydiplomás színművész volt, akinek előadásában Berda József Ének az erdőről című versét, a Koccintó zenekar jóvoltából pedig az Indulj el egy úton című csángó népdalt hallhatta a közönség. A kulturális pillanatok után az ünnepi beszédekre került sor: Thuróczy Lajos, a Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) tiszteletbeli elnöke, Kiss László, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke, majd Seregi János, az MTSZ alelnöke köszöntötte az egybegyűlt túrázókat. A beszédek után egyperces néma csend következett azok emlékére, akik már nem ünnepelhetnek együtt túratársaikkal. Ahogy minden évben, úgy idén is oklevéllel, emlékéremmel és ünnepi ebéddel köszöntötte az MTSZ elnöksége a természetjárásban arra érdemesek munkáját. Megalakulásának 25 éves jubileumi évfordulója alkalmából Természetjáró Emlékérem kitüntetésben részesült a Dráva Természetbarát Sport Egyesület. G

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

A túravezetői képzések területén kifejtett kimagasló tevékenységért Dr. Pápa Miklós-emlékérem kitüntetésben részesült Mag Éva (Ajkai Kórház Sportegyesület). G

Kiemelkedő technikai munkáért Czárán Gyulaemlékérem kitüntetésben részesültek: Csörgei János (Gyöngyvirág Természetbarát Egyesület), Sándor Erzsébet (Balatonfüredi Természetbarát Egyesület), Sebestyén Pál (Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület) és Szamosi Csaba (Bükki Fiatalok Természetjáró Egyesülete).

Kimagasló szervezési tevékenységért Dr. Téry Ödönemlékérem kitüntetésben részesültek: Czimer Györgyné (Csongrád Megyei Természetbarát Szövetség), Káldi Géza (Bánki Donát Természetbarát Egyesület), Makár Richárd (Bükki Fiatalok Természetjáró Egyesülete), Sárkány Ferenc (Füzesabonyi Természetbarát Egyesület) és Szentgyörgyi Magdolna (Lokomotív Turista Egyesület). G

A Természetjárás Fejlesztéséért érdemérem bronz fokozatát Csányi István (MÁV Vasutas Sport Club Természetjáró Szakosztály), Csontosné Kóbor Zsuzsanna (Pentele Természetjáró Egyesület), Harkai Ferenc Béla (Bakony Természetbarát Egyesület), Filó Istvánné (Építők Természetbarát Sportegyesület), Hoffmann Ádám (Alföld Turista Eg yesület Mezőberény), Kálmán Bertalan (Bükki Vörös Meteor Sportegyesület), Molnárné Szilágyi Erzsébet (Záhonyi Vasutas Sport Club Természetjáró Szakosztály), Török Imre (Lokomotív Turista Egyesület) és Urbán György (Lokomotív Turista Egyesület) érdemelte ki. G

A Természetjárás Fejlesztéséért érdemérem ezüst fokozata kitüntetésben részesültek: Borsos Gábor (Zöldsport Egyesület), Horváth Sándor (Ördögmák Természetbarát Egyesület), Jancsi Attila (Dráva Természetbarát Sport Egyesület), Reményi Pál (Északi Fény Természetjáró Egyesület), Sass Lászlóné (Hajdú-Bihar Megyei – Debrecen Városi Természetjáró Szövetség) és Zajácz György (Hajdú-Bihar Megyei – Debrecen Városi Természetjáró Szövetség/Zoltai Szakosztály).

A Természetjárás Fejlesztéséért érdemérem arany fokozata kitüntetésben részesültek: Baloghné Szentirmay Judit (Ferencvárosi Természetbarát Egyesület), Baross Gábor (Bauxitkutató Természetjáró Sportegyesület) és Benkó Zsolt (Kárpát Egyesület Eger). G

Az ünnepség végén Thuróczy Lajos, Seregi János, Kiss László, valamint a Magyar Természetjáró Szövetség elnökségének megjelent tagjai – dr. Rosztóczy András, Pálmai Vencel és Klenczner István – koszorút helyeztek el a Báró Eötvös Loránd menedékháznál.

75 éves Soproni Postás Természetjáró Szakosztály 1899 óta működik a Postás Sportegyesület, amelynek kezdetben szerves részei voltak a vidéki szakosztályok. Ebből vált ki 1946-ban és kezdte meg önálló tevékenységét a Soproni Postás Sportegyesület. A Soproni-hegység közelsége szinte tálcán kínálta a klasszikus kirándulás és a terepversenyzés lehetőségét, így a 12 szakosztály egyike a természetjáróké lett Hidvégi Ferenc és Tarnai Oszkár vezetésével. Az évek előrehaladtával a szakosztály célkitűzései – Magyarország megismerése és a természetjárás népszerűsítése – soha nem változtak, az egyesület neve azonban több változáson is keresztülment: 2006 óta viseli a napjainkban is használt Soproni Postás Természetjáró Szakosztály elnevezést. Az országos hírű természetjáró szakosztály tagsága elsősorban postai és távközlési dolgozókból, valamint a hozzátartozóikból áll. A 75 éves, folyamatosan aktív szervezet szinte a kezdetektől ismertté vált helyi, majd országos, később pedig nemzetközi szinten is. A rendkívül lelkes tagság ugyanis a klasszikus túrázáson kívül számos túraversenyen is részt vett, meglehetősen szép eredményekkel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a nagy becsben tartott mintegy 50 serleg, elismerő oklevél és plakett, amelyekre joggal büszkék a soproni természetjárók. A természetjáráson kívül kiveszik a részüket a társadalmi felelősségvállalásból és a jótékony célú megmozdulásokból is, elég csak a rendszeresen szervezett városi szemétszedésekre, a jelzésfestéssel összekötött munkatúrákra, valamint az autista gyerekekkel foglalkozó

Fotó: Szántóné Vörzsönics Erzsébet

Autitok Egyesület és a Paddy Sportegyesület támogatására gondolni. 2021-ben az éves programterven kívül három kiemelt esemény kapcsolódik a jubileumi évfordulóhoz. Ezek egyike a 75 év, 75 emlékhely nevű túramozgalom, amelynek keretében nemcsak a leghűségesebb város építészeti és történelmi érdekességeit, hanem a természeti környezet látnivalóit is megismerhetik az érdeklődők. Hasonló elv alapján hívta életre a szakosztály a másik túramozgalmát, amely annak a maroknyi ágfalvi hősnek állít emléket, akiknek köszönhetően Sopron és környéke Magyarország része maradt. A túramozgalom teljesítése során kilenc település (Ágfalva, a hajdanán önálló Bánfalva, Harka, Fertőrákos, Balf, Kópháza, Fertőboz, Nagycenk, Sopron-Brennbergbánya) népszavazási emlékművét kereshetjük fel. Az emlékév harmadik rendkívüli programjaként Sopron parkerdejében összesen 75 fát ültettek szakosztály tagjai, létrehozva ezzel a „Postás ligetet”.

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

K é k T ö r t é n e l e m i.

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

Az Országos Kéktúra

egyik alapító atyja Thuróczy Lajos bácsi, az MTSZ tiszteletbeli elnöke idén augusztusban töltötte be a 96. életévét, de frissességét és energikusságát sokan megirigyelhetnék. Hosszú szakmai pályafuÍrta: Nógrádi Attila tása alatt szerveződött újjá a hazai természetjárás, és részben Fotók: Magócsi Márton neki köszönhető az Országos Kéktúra (OKT) létrejötte. Lajos bácsival rákospalotai otthonának udvarán beszélgettünk, ahol a járvány miatt most kényszerű „szobafogságát” tölti, ám – rá jellemző módon – ekkor sem tétlenkedik, ugyanis az udvaron kialakított egy több mint százméteres sétakört, amelyen nap mint nap kilométereket gyalogol. Ilyen hosszú jelvényszerző túraútvonal még nem volt a múlt század közepén, honnan jött az ötlet? T. L.: Az ötvenes években csak kiváltságosok utazhattak külföldre, ezért az egyesületünkben (Budapesti Lokomotív Sportklub Turista Szakosztály) azon törtük a fejünket, hogy miként lehetne élvezetesebbé tenni a hazai természetjárást. Akkoriban nagyon népszerű volt a tájékozódási futás elődje, mindenki csapatot hozott létre, mindenki versenyzett, de mi azt szerettük volna, hogy ne csak versenyek legyenek, hanem valami új, valamilyen gyalogszerrel teljesíthető kihívás is. Dr. Vízkelety Lászlónak hívták az egyesületünk alapítóját és vezetőjét, aki korábban kapott egy gyönyörű fotóalbumot az 1938-as Szent István-túráról. Ezt az albumot rengetegszer elővette és átlapozta, nekünk is megmutatta, és tulajdonképpen ez adta az alapötletet, hogy ha a kék jelzésen rendeztek korábban egy egész országot átszelő

Pihenő az 1938-as Szent István-túrán Forrás: Ispánovity Márton gyűjteménye

túrát, akkor meg kellene nézni, hogy milyen állapotban van most az útvonal, és ha járható, akkor be kellene hozni az egyesületbe jelvényszerző túraként.

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

K é k T ö r t é n e l e m i. Ezt hogyan valósítottátok meg? Felkutattátok és bejártátok az egész útvonalat? T. L.: Mivel vasutas-sportegyesület voltunk, el tudtuk intézni, hogy kisebb turistacsoportok minden hónapban szabadjegyeket kapjanak, így viszonylag gyorsan és hatékonyan deríthettük fel országszerte, hogy milyen állapotban van az útvonal. Volt, ahol még látható volt a jelzés, de sok helyen már nem. A felmérés után azt mondtuk, hogy ezt helyre lehet hozni, és nekiálltunk a szervezésnek, majd 1952-ben meghirdettük az Országos Kéktúra jelvényszerző túramozgalmat, akkor még csak a saját egyesületünk tagjai számára. Ki volt az első teljesítő? T. L.: Egy megszállott természetjáró tagtársunk, Horváth József, aki már a kiírás évében bejárta a teljes útvonalat, s ehhez még szabadságot is kivett a munkahelyén. Ő volt az első, aki kiérdemelte a kéktúrás jelvényt – oklevél még nem volt –, amelyet egy nagyon ügyes grafikus tagtársunk, Vígh Tibor tervezett. Jóska egyébként sokat tett a kéktúra népszerűsítéséért, mert az első bejárás után sok kéktúrás kirándulást szervezett az egyesületünkben. Milyen állapotban volt akkor a Kék? T. L.: Nem túl jó, ezért ahol lehetett és tudtuk, igyekeztünk pótolni a jelzéseket, de mivel több

Zebegényi kilátás a vasútállomás épületével 1954-ben Fotó: Fortepan / Keveházi János

mint 800 kilométerről volt már akkor is szó, és sok helyen nem volt jelzés, készítettünk a kiírás mellé egy szöveges útvonalleírást is, így jelzések nélkül is be lehetett járni az útvonalat, hiszen akkoriban még térkép vagy térképvázlat sem volt a nyomvonalról. Ezek csak az ötvenes évek második felétől kerültek a füzetekbe. Bélyegzőpontok híján miként lehetett igazolni a teljesítést? T. L.: Itt meglehetősen szabad kezet kaptak a teljesítők, a lényeg az volt, hogy valahogyan igazolják az ottjártukat. Ezt egy plébánia, egy gyár vagy egy iskola bélyegzőjével is megtehették. Hamar népszerű lett a túramozgalom? T. L.: Igen, már a kiírás évében a többi vasutas természetjáró szakosztály is jelezte, hogy az ő tagjaik is szeretnék teljesíteni, majd mind több és több természetjáró csoport jelezte ez irányú szándékát. Ez vezetett oda, hogy 1961ben átadtuk az Országos Kéktúra szervezését a Magyar Természetbarát Szövetségnek, mert egy idő után már nem győztük az adminisztrációt. Az OKT működtetése mellett „odaadtuk” Sütő Nagy Attila tagtársunkat is az

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

A harmincas években kezdődött minden

Útvonalleírás a „Lokó” által kiadott első kéktúrafüzetben (Ispánovity Márton gyűjteménye)

A ma jól ismert Országos Kéktúra kialakulásának megértéséhez egészen az 1930-as évekig kell visszamennünk, ekkortájt vált ugyanis egységessé hazánkban a turistautak jelzése, illetve merült fel egy tájegységeket összekötő, az egész országon áthaladó „turista-főútvonal” ötlete. Az így elképzelt út eredetileg piros lett volna (az MKE tapolcai osztálya el is készítette a Tapolca, Szigliget, Nemestördemic [1950 óta Badacsonytördemic] és a Badacsony közötti szakasz jelzését), de mivel a tervezett nyomvonal több kisebb szakasza – a Cserhátban pedig közel 100 kilométer – korábban kék színnel került felfestésre, a Magyar Turista Szövetség az átfestés helyett a kék szín használata mellett döntött. Az egységes útvonal 1938-ra készült el, és számos névadó ötlet közül végül az „Országos Kék-jelzés” elnevezés mellett döntöttek. A kék út felavatása ugyanebben az évben – Szent István halálának 900. évfordulóján – „Szent István Túra”, illetve „Szent István Turista Vándorlás” néven vonult be a hazai természetjárás történelmébe. Az ország két széléről, az Írott-kőről és a zempléni Tolvaj-hegyről tavasszal indult egy-egy csoport, majd a két társaság pünkösdhétfőn találkozott Dobogókőn. Érdekesség, hogy ez a kék színnel jelölt túraútvonal lett Európa első hosszú távú turistaútja. A Kőszeg és Sátoraljaújhely közötti szakasza pedig a későbbiekben a Spanyolországból Görögországba tartó, E4 jelű európai vándorút része lett. Forrás: kektura.hu

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

K é k T ö r t é n e l e m i.

Balra a „lokós”, jobbra az első MTSZ-es jelvény (MTSZ-gyűjtemény)

MTSZ-nek, aki a „Lokónál” intézte a kéktúra ügyeit, és ő ezt követően még húsz éven át tevékenykedett a szövetségnél. Milyen változásokat hozott az OKT történetében az, hogy az MTSZ-hez került annak szervezése? T. L.: Az MTSZ csinált egy új kiírást, amelynek szellemében már bárki teljesíthette az Országos Kéktúrát. Egységes bélyegzőket telepítettek országszerte, és változtattak a jelvényen is, amelyet ma is használnak. Mindezek mellett folyamatosan fejlődött az igazolófüzet is, hogy megkönnyítsék a teljesítők dolgát. Akit egyébként részletesebben is érdekel a kéktúra és kialakulásának története, az szerezze be dr. Vízkelety László és Ispánovity Márton Az Országos Kéktúra és akik végigjárták című kiadványát, mert elég részletesen körbejárja a témát. Az elmúlt években óriásit nőtt a kéktúrák ismertsége, több tízezer igazolófüzet talál gazdára évről évre. Gondoltatok arra, hogy ekkora sikere lesz? T. L.: Őszintén szólva, nem. Ahogy a beszélgetés elején is említettem, mi nem is egy orszá-

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

gos mozgalomban gondolkodtunk eredetileg, „csak” az egyesületünk sportéletét szerettük volna színesíteni egy izgalmas kihívással, de nagy élmény volt látni, ahogy egyre népszerűbb lett, ahogy „saját lábra állt”. Az meg külön öröm, hogy az elmúlt években ekkorát fejlődött a kéktúrák infrastruktúrája, szervezése, és látni azt, hogy reneszánszát éli a kéktúrázás. Azt is érdekes megélni, hogy a kéktúrázásnak mekkora hatása van az emberekre, gyakran hallok olyanokat, hogy az országjárás a Kék mentén mennyire megváltoztatott valakit, és ezt nemcsak az állóképesség javulására kell érteni, hanem az önismereti fejlődésre is. Ha visszatekintesz az elmúlt hat évtizedes pályafutásodra, mire vagy még igazán büszke? T. L.: Nehéz kérdés, mert amióta „főállású turistává” váltam (1958), számtalan kihívással szembesültem, de ha ki kell emelni valamit, talán arra, hogy az új dolgokkal mindig engem bíztak meg. Ezekben mindig kihívást láttam, és a végeredményeket nézve jól is oldottuk meg a feladatokat. Ilyen volt például az, amikor egyik napról a másikra megkaptuk a Magyar

Kéktúrás füzetek munkapéldányai, rajtuk a javítások színkódjai (MTSZgyűjtemény)

Nélküle nem lenne Országos Kéktúra – Dr. Vízkelety László (1923–2007)

Honvédelmi Szövetségtől a túramotorosokat, akiket be kellett illeszteni a szövetségbe, de a kempingklub alapítása és felfuttatása is kedves emlék. Ugyancsak büszke vagyok a túravezetői képzésre és minősítési rendszerre, az országos és a nemzetközi találkozók megszervezésére, de ha már a kéktúrával kezdtük, akkor azzal is fejezzük be: az Országos Kéktúra első útikalauzának szerkesztését (1964) is sikerként éltem meg. 쐍

1933-ban ismerkedett meg a természetjárással, amikor csatlakozott a cserkészmozgalomhoz. 1949-ben alapította meg a Lokomotív Turista Egyesület jogelődjének számító Budapesti Lokomotív Sportklub Turista Szakosztályát. 1952-ben kezdeményezésére hirdette meg a Lokomotív Turista Szakosztálya az Országos Kéktúra jelvényszerző túramozgalmat, amelynek útvonalát 1953-ban az elsők között teljesítette. Érdemes sportoló, aranyjelvényes túravezető, kiváló alpinista, országos tájfutó versenybíró, valamint számtalan, turistáknak és tájékozódási futóknak szóló kiadvány szerzője, szerkesztője. Egész életében túravezetői, versenybírói, edzői tanfolyamokat, tájékozódási versenyeket, bajnokságokat, nemzetközi túrákat és versenyeket szervezett és irányított. Fél évszázados sportvezetői munkája elismeréseképpen elsőként kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét 1994-ben. Ha még többet szeretnél megtudni dr. Vízkelety László életéről, szkenneld be a QR-kódot!

Forrás: Ispánovity Márton

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

3500

AZ ORSZÁGOS KÉKKÖRRŐL SZÁMOKBAN Az Országos Kékkör teljesítői megyei bontásban 2000

OKT (1168 km): 7487 RPDDK (542 km): 1969 AK (869 km): 1069

OKT RPDDK

200

SALGÓTARJÁN

200

100

300

N g Nógrád

300

113

100

700

Komárom-Esztergom K omárom-Esztergom sztergom gom om o m

Győr-Moson-Sopron Sopr

GYŐR

226

274

600

1500

500

300

100

Fejér

grafikonját afi fik lásd d balra b

300

200

132

250

300

Veszprém rém

Pest

100 712

VESZPRÉM

200

Sümeg

KECSKEMÉT

ZALAEGERSZEG

303

100 97

Vas as

SZÉKESFEHÉRVÁR

100 101

105

200

SZOMBATHELY

1000

Budapest B Bu d t

300

231

Velem

Írott-kő

400

TATABÁNYA

200

Budapest

138

Zala

300

Tolna l

100

400

100

113

200

500

100

Bács-Kiskun

KAPOSVÁR

200

SZEKSZÁRD

Somogy 307

200

PÉCS

< 6 hónap 6–12 hónap

100

Baranya

Legrövidebb teljesítés: OKT: 9 nap RPDDK: 7 nap AK: 5 nap (2021 júniusáig a kerékpáros teljesítés is elfogadott volt)

117

A teljesítés időtartamának megoszlása

165

607

3472

100

Az Országos Kékkör teljesítői éven

1–2 év

400

2–3 év

Az OKT meghosszabbítása Velem A kéktúramozgalmat a Magyar Természetbarát Szövetség veszi át

300

3–5 év

A Másfélmillió lépés Magyarországon című 200

5–10 év

Leghosszabb teljesítés: OKT: 56 év 20 nap RPDDK: 24 év 202 nap AK: 16 év 118 nap

>10 év

100

Hiányzó részadatok miatt ismeretlen teljesítési időtartam

500

1000

1500

2000

2500

58 960 961 1 1

A túrázók életkora a teljesítéskor:

Hollóháza

* A jelölt értékek nem jelennek meg a kördiagramban

Sátoraljaújhely

Alföldi Kéktúra 90– n.a.

80–89

Borsod-Abaújd d-A e em MISKOLC Zemplén

200

50–59

40–49

247

Összesen: 1069 teljesítő

56 36

Külföldi teljesítő

70–79

30–39

Első külföldi teljesítők: 1978-ban a Kassai Vasutas SK (Csehszlovákia) 8 fős csapata

60–69

20–29

10–19

127

Jász-Nagykun sz S SZOLNOKSzolnok

80–89

334 77

6–9 n.a.

276

100

182

230

100

DEBRECEN

200 84

30–39

Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra

100 237

60–69

100

Heves

20–29

NYÍREGYHÁZA

300

200

10–19

70–79

202

EGER

Hajdú-Bihar

124

116

294

368

50–59

40–49

354

350

Összesen: 1969 teljesítő

200

Oszágos Kéktúra 6–9

80–89 70–79

Békés ké BÉKÉSCSABA 200

10–19

783 20–29

154

924

41]

Hiányzó részadatok miatt ismeretlen lakhely

SZEGED

730

60–69

100

100 36

300

n.a.

695

200

100

200

267

281

Csongrádson C Cs Csanád d

177

90–

110

100

30–39

1320

50–59

1263 40–49

Adatok lezárva: 2021 szeptember 1.

1467

Az infograﬁkán használt rövidítések: ALföldi Kéktúra (AK), Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra (RPDDK) Országos Kéktúra (OKT) Országos Kékkör (OKK) Magyar Természetjáró Szövetség (MTSZ) Forrás: Magyar Természetjáró Szövetség

évenként

elemig

Szabolcs-Szatmár-Bereg at -B B

300

6–9

JÁN

Összesen: 7487 teljesítő

Az OKT meghosszabbítása Hollóházáig Az OKT meghosszabbítása az Írott-kőig, első engedélyezett túra 1988-ban Kezdetét veszi az OKK megújítása

mű tévésorozat forgatása

A Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra létrehozása Az Alföldi Kéktúra létrehozása, kialakul az Országos Kékkör

79 80 19 19

88 89 90 19 19 19

S Z U B J E K T Í V K É K i.

Az Alföldi Kéktúra gyalogszerrel

900 km-es me 18

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

Kialakítása óta (1996) mindössze 1123 fő teljesítette Írta és fotók: Veres Zsolt az Alföldi Kéktúra közel 900 kilométer hosszú útvonalát. A legújabban már csak gyalogszerrel teljesíthető alföldi szakaszokon süppedő homok, cuppogó ártéri agyagok, belvizes vagy éppen aszályos lapályok és finoman szólva is meditatív túraszakaszok várnak ránk. Szóval akkor miért is jó az Alföldi Kéktúra? ómagam 2007-ben kezdtem az Országos Kéktúra bejárását túratársaimmal, és elég gyorsan rájöttünk, hogy a késő őszi és a téli időszakokban is érdemes lenne túrázni az edzettség megőrzése érdekében. Ennek a gondolatnak az lett az eredménye, hogy 2007. december 15-én már Bács-Kiskun és Csongrád megye behavazott határán, a Petróczi-iskola épületében álltunk, kezünkben az első alföldi bélyegzővel. Szegedi egyetemistaként kézenfekvő volt, hogy a Csongrád megyei szakasz bejárásával kezdjük el a végtelennek tűnő alföldi kék ösvény teljesítését. Ezt a mintegy 145 kilométeres szakaszt a gádorosi megyehatárig 6 túranap alatt gyalogoltuk le, egynapos túrák keretében. A nagyjából 20-25 kilométeres napi etapok során olyan vidékeken baktattunk végig, ahová az ember nem biztos, hogy magától elzarándokolna. Ruzsa, Zákányszék, Bordány, Zsombó, Szatymaz, Sándorfalva és Ópusztaszer között a kék ösvény telepített homoki erdőkön, tanyákkal és tanyasi kutyákkal

ditáció

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

S Z U B J E K T Í V K É K i.

tarkított legelők, szántóföldek és gyümölcsösök között halad végig, jellegzetes hangulatot kölcsönözve a vidéknek. Az Ópusztaszertől keletre eső megyei kéktúraszakasz útvonala viszont már a Tisza egykori, asztallap simaságú ártéri területein halad, ezért itt már a homok helyett vendégmarasztaló sár ragadt túrabakancsunk talpára. Vándorlásunk során nemcsak a természeti, hanem a kulturális értékek mellett sem haladtunk el szó nélkül. Ezek közül a régi tanyasi iskolák épületei, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark látnivalói, Mindszent környékének ősi kunhalmai (pl. Ludas-halom) vagy éppen a nagymágocsi Károlyi-kastély emelendők ki. Az Ópusztaszer és Mindszent közötti túra egyik ikonikus pontja volt a Tiszán való átkelés, méghozzá komp segítségével. A tájat élettel az emberek töltik meg, ezért leírni is hosszú lenne azoknak a „helyi erőknek” a listáját, akikkel kéktúrázásunk során szóba elegyedtünk. Ez többek között azért nem volt nehéz, mert az AK

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

teljesítéséhez szükséges bélyegzőhelyek szinte kizárólag vendéglátóipari egységekben, hétköznapibb nevükön kocsmákban működnek. Csongrád megye után Gemenc híres erdeje következett 2008 márciusában.

Lent és fent – még az Alföldön is A 45 kilométeres gemenci szakaszt egy kisebb baráti társasággal csináltam végig. Szegedről Szekszárdra vonattal érkeztünk meg. Első programunk Rockenbauer Pál kopjafájának megtekintése volt, megemlékezve arról a személyről, aki nélkül nem állhattunk volna ott. A hideg és havas napon nem is sejtettük azt, hogy az első kilométereken Bárányfokig (Szekszárd külterülete) mi vár ránk. A havas eső által feláztatott Duna-ártér cuppogó sarában egyet léptünk előre, kettőt vissza. Túratársaim – kamásli híján – ismert nagyáruházak reklámszatyraiból készítettek maguknak maszek kamáslit. Első túranapunkon Szekszárdtól a Keselyűsi csárdáig

bandukoltunk, este Szekszárdon aludtunk egy kollégiumban. Másnap visszatértünk Keselyűsre (Szekszárd külterülete), s a Duna egyik legnagyobb ártéri erdőségébe vettük be magunkat. Kezdetben aszfaltozott gáton, majd az ártéren haladtunk, ahol a Duna egykori holtágai és az erdei kisvasút sínpárjai kitartóan kísérték utunkat. A folyóvizek által kialakított formakinccsel jellemezhető Gemenc kies vidékét a Duna hídján hagytuk el, Baja városában befejezve vándorlásunkat. Májusban a maroknyi túracsapat visszatért Bajára, hogy 2 nap alatt teljesítse az Alföldi Kéktúra Baja és HajósPincefalu közötti, mintegy 50 kilométeres szakaszát. A nyárias időben egy jó 14 kilométeres „aszfaltozással” kezdtük Baja és Ósükösd (Sükösd külterülete) között kéktúránkat. Az AK szépségei közé tartoznak azok a hosszú, aszfaltos szakaszok, amelyek többek között arra jók, hogy az ember lábát teljesen kikészítsék. Mi ezt a 2 napos túra első óráiban már sikeresen abszolváltuk.

Főleg én, azt gondolva, hogy a vadonatúj magashegyi bakancsomat itt, az Alföld aszfaltján és homokján töröm be. A betörés sikerült, de a bakancs törte be a lábamat, nem pedig fordítva.

Az Alföld esszenciája: homok, szikes, ártér Az Ósükösd utáni szakasz kiválóan bizonyította azt, hogy mennyire változatos tájegységeken halad keresztül az AK útvonala. Sükösd felé közelítve, a Szent Annakápolna irányából észrevettük azt, hogy a település egy jóval magasabb térszín peremén helyezkedik el, míg mi egy alacsonyabb lapályon vándorolunk. Ez azért lehetséges, mert itt találkoznak a Duna menti síkvidék és a Duna–Tisza közi hátság különböző karakterű tájegységei. A hátság egy kiemelt, futóhomokkal és lösszel fedett hordalékkúp, amelyet a Duna mintegy 30 ezer éve hagyott el, s került mai helyére, ahol már gátak közé

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

szorítva hömpölyög. E két táj találkozását metszettük el Sükösdnél, a Duna-völgyi-főcsatorna után. Bács-Kiskun megyei, 2 napos vándorlásunk első éjszakáját Sükösdön, a tornaterem tornaszőnyegekkel fedett padlóján töltöttük el. Másnap az Illancs elnevezésű, futóhomokkal fedett kistáj következett, ahol többek között az Alföld egyik legmagasabb pontját, a geodéziai mérőtoronnyal koronázott Ólom-hegyet (172 m) is „megmásztuk”. A nyárasokkal, borókásokkal és árvalányhajjal borított, szél formálta homokbuckákkal tarkított Illancs Érsekhalmánál ért véget, amely után a Duna-völgyifőcsatornát követve futottunk be Hajós pincefalvába, ahol a bélyegzés mellé igencsak jólesett a hűs hajósi bor. Ezen év őszén még két túranap kellett ahhoz, hogy újra felmásszunk a hátságra, s Császártöltés, Kéleshalom és Kunfehértó érintésével befejezzük a Bács-Kiskun megyei szakaszt. A hosszú homoki vándorlás szép része volt a Kéleshalom környéki buckavilág, valamint a KunFehér-tó szikes medre. A szakasz furcsa eseménye volt, hogy Kéleshalmon az éppen vasárnapi ebédjét fogyasztó kocsmáros miatt nem tudtunk bélyegezni, ezért csak fotót készítettünk. A 115 kilométeres megyei szakaszt a már említett Petróczi-iskolánál fejeztük be.

Ti nem vagytok normálisak! 2009 márciusában estünk neki Békés (és részben Jász-Nagykun-Szolnok) megyének, amelynek kb. 210 kilométeres szakaszáról három szó jut eszembe: eső, sár, dagonya. Sikerült ugyanis a Gádoros és Körösszakál közötti megyei szakasz túrahétvégéit úgy kiválasztanunk, hogy éppen akkor vagy éppen előtte esett napokig. A Gádoros és Szarvas közötti 27 kilométeres etap finoman szólva is meditatív szakasz volt, végeláthatatlan

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

S Z U B J E K T Í V K É K i.

és saras mezőgazdasági utakkal. Itt esett meg velünk, hogy egy zsigulis úriember Eperjesen el akart vinni minket autóval Szarvasig. Szinte veszekedésig fajult a dolog, mert nem értette, hogy mi miért akarunk gyalog menni. Mielőtt becsapta volna előttünk a Zsiguli ajtaját, annyit mondott: „Ti nem vagytok normálisak!” Következő kétszer egynapos túránk Szarvas és Mezőtúr, valamint Mezőtúr és Ecsegfalva között zajlott, szinte végig gátakon gyalogolva (Hármas-Körös, HortobágyBerettyó). A monoton, saras és esős gátmenetek szintén meditatív jellegét jól tükrözi, hogy Ecsegfalva előtt megcsókoltam a magyar anyaföldet annak örömére, hogy végre lementünk a gátról. Természetesen a Szarvas és Ecsegfalva közötti 60 kilométeres gyaloglás számos természeti és kulturális látnivalót is rejteget. Például Szarvas és Mezőtúr műemlék épületeit, Szarvas mellett a történelmi Magyarország közepét, a Hortobágy-Berettyó folyó árvízkapuját vagy éppen a peresi bemutatóházat. A Békés megyében zajló további 2 × 2 túranapunk a 2009-es év novemberére, valamint a következő év februárjára tevődött át. Egy dolog nem változott a túrákon: az eső és a sár. Noha a ködös réhelyi pusztaságban túzokot még éppen láttunk, emlékezetes maradt a Körösladányba való megérkezésünk is. Koromsötétben, dagonyában és szakadó esőben estünk be a szállásra. A szállásadónknak egy kérése volt, hogy mossuk le a sár nagyját magunkról a kerti csapnál. A békés megyei befejező szakaszt Vésztő és Körösszakál között olyan belvizes időszakban csináltuk meg februárban, hogy érdemesebb lett volna csónakkal mennünk (lehet, nem véletlenül nevezik a tájat Kis-Sárrétnek). Zsadány határában viharos szél, vízszintesen érkező havas eső és egy jó eltévedés közepette ért engem egy olyan holtpont,

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

S Z U B J E K T Í V K É K i.

amely során többször megkérdeztem magamtól: „Mi a jó fenét keresek itt?” Ezen kisvártatva sikerült túllendülni, majd sötétben, cuppogó bakanccsal megérkezni Gesztre, ahol egy fűtött tornaterem várt ránk. Másnap Geszten a Tisza családhoz köthető műemlékek (pl. kastély, kripta) megtekintése után a Begécsi-víztározó és a Biharugrai-halastavak madárvártáinak érintésével fejeztük be küzdelmes Békés megyei szakaszunkat, a Sebes-Körös mellett fekvő Körösszakálban. Erről a területről már feltűntek az Erdélyi-szigethegység legnyugatabbi hegyláncai is.

Hídépítéstől a futóhomokig A folyóvizek által kialakított Körös-vidék vizenyős kalandjai folytatódtak Hajdú-Bihar megyében is 2010 decemberében. Körösszakál és Furta között (Bihari-sík) szintén egy belvizek alkotta „tengerbe” futottunk bele, ahol az elején még próbálkoztunk hídépítéssel, de hamar

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

feladtuk a küzdelmet. A hídépítés lényege az volt, hogy a tóvá alakult erdőségnél megpróbáltunk faágakból olyan „pallókat” építeni, amelyeken át tudunk kelni. A hosszas építkezés után az első ember alatt lerogyott az egész, aki combközépig vizes lett. Utána már nem erőltettük ezt a módszert… A Bessenyei György nevével fémjelzett Bakonszegtől a Berettyó gátján húzódik az AK útvonala, amely Berettyóújfalut, Gáborjánt és Hencidát is felfűzi. Következő évi januári túránkat már Nagykereki, valamint a Bocskai István kriptáját is rejtő Kismarja irányába folytattuk, majd elértük Pocsaj térségét. A geodéziai mérőtoronnyal koronázott Laponya-halomról leláttunk az Ér völgyébe, ahol annak idején a Tisza folyt, valamikor a földtörténeti jégkorszak legvégén. Létavértes városa után Álmosd térségében értük el a Nyírség kies vidékét, ahol már nem a folyóvízi árterek, hanem a szél által felhalmozott futóhomokformák váltak meghatározóvá,

erdőségekkel, homokbuckákkal és mesterségesen duzzasztott tavakkal. A mintegy 200 kilométeres és összesen 6 napig tartó Hajdú-Bihar megyei vándorlásunkat a középkori templommal büszkélkedő Nyíracsád és Nyírlugos között zártuk le a Gánás-hegyen. Mivel Szegedtől egyre messzebb kerültünk, SzabolcsSzatmár-Bereg megyét, valamint a Sátoraljaújhelyig hátralévő lévő Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szakaszt (kb. 150 km) már kétszer 3 napos túrák keretei között teljesítettük. A túráinkra jellemző időjárási helyzet természetesen itt sem változott, de olyan kistájakon haladtunk át, amelyek természeti és kulturális látnivalói magukért beszéltek. Ezek közül kiemelendő az Alföld egyik legmagasabb pontja, a 183 méter magas Hoportyó, Nyírbátor műemlékei, Vaja reneszánsz várkastélya, a Farkas Bertalan szülőfalujaként tisztelt Gyulaháza, Kisvárda középkori vára, Pácin várkastélya vagy éppen Karcsa csodálatos Árpád-kori temploma.

A Nyírség tetejének számító Hoportyón igazán a csúcson érezhetjük magunkat

Arany a kabátban? Nem tévedsz. A Labyrinth Loop Jacket™-ben található új Omni-Heat Infinity technológia a meleg új szintjét hozza el a sok ezer arany pöttynek Ãâ iÌŬi ] i Þi > ÌiÃÌi` Ŭ jÌ Û ÃÃâ>ÌØ À â ° â >â }>â >À> ÞÌ>ÀÌ> j ] L?À Þi `i} is legyen.

Karcsa középkori templomának legősibb része a rotunda, amely a 11–12. században épült

www.columbia.hu

S Z U B J E K T Í V K É K i.

Közel 4 éves vándorlásunkat 2011. december 4-én fejeztük be Tóth Ferenc és Szabados Zoltán barátaimmal a ködös Sátoraljaújhelyen, a vasútállomáson való utolsó pecsételéssel és egy üveg pezsgő elfogyasztásával. De vajon megérte ez a hosszú vándorlás?

Életem nagy kalandja: a változatos Alföld megismerése Vándorlásunk egyik alapélménye a több tucat, eltérő természetföldrajzi paraméterrel jellemezhető kistáj megismerése volt. Érintettünk futóhomokkal és lösszel fedett, buckás hordalékkúpfelszíneket, folyók által kialakított, asztallap simaságú ártereket, gátakkal szegélyezett folyóhátakat, sziksóval borított lapályokat. Az eltérő arculatú tájakat eltérő történelmi fejlődésű települések tarkítják, az adott vidékre jellemző népi kultúrával. A végtelen

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

gyaloglás során megismertük hazánk legnagyobb tájegységének természeti és kulturális látnivalóit, s tudatosult bennünk, hogy az Alföld éppen annyira változatos, mint akármelyik nagytájunk. A felfedezés öröme mellett életünk egyik legnagyobb sportteljesítménye is volt az AK, hisz a sík terep mind fizikailag, mind mentálisan megterhelő. A végeláthatatlan földutak, a tereptárgyak nélküli horizont, a hosszú aszfaltutak testet és lelket próbáló kihívást jelentenek. Azonban a legfontosabb dolog, amelyet az AK ad a vándornak: az önismeret és az önuralom. A hosszú út során kialakul az emberben egy soha véget nem érő kitartás, amely a mindennapokban is türelmesebbé és kitartóbbá teszi. Az AK tanít, nevel, átnevel. Nyugodt szívvel jelenthetem ki, hogy életem egyik legnagyobb kalandja volt, amelyet soha nem cserélnék el semmilyen más élményért. 쐍

Jó bornak nem, az Alföldi Kéktúrának viszont kell a cégér „Az Alföld szinte végtelennek tűnő síkságain egyedül gyalogolva az embernek egyszerűen meg kell tanulnia jóban lennie önmagával.” (Varga Ágnes) „Az OKT befejezése után volt pár év szünet, mire rávettem magam az Országos Kékkör folytatására. Az AK-t választottam, és kifejezetten gyalog szerettem volna megcsinálni. Nem bántam meg: már az utazások, a szakaszolások és szállások megszervezése is izgalmas feladat volt, hát még végiggyalogolni! Olyan tájegységekre, településekre jutottam el, ahová egyébként soha nem mentem volna, ha nem arra megy a kék jel.” (Kovács Attila) „Gyerekkorom óta természetjáró vagyok, s egyben a harmadik magyar nő, aki megmászta a 7134 méter magas Lenin-csúcsot. Mit keresek akkor az AK-n, ahol nincs is hegy? Azért járom az Alföldet, mert ott »semmi sincs«. Nagyon pihentető egyedül lenni a gondolataimmal, egy, a nagyvárosi lakhelyemhez képest kevés ingert adó környezetben. Szeretem, hogy messzire ellátni, mindig találok valamit, amit nézegethetek. Tetszenek a virágzó fák tavasszal, a rengeteg madár a vízpartokon, a sebesen menekülő nyulak vagy rókák az út mentén, a termőföldek növényei, a tanyák, a városok templomtornyai a messzeségben”. (Oravecz Orsolya) „Az Alföldet tisztelni kell, és ha kellő alázattal indulunk neki, akkor az Alföld megnyílik, szinte beszippant, megmutatja magát, az összes szépségét, rejtett kincseit, amelyek egyébként láthatatlanok maradnak. Ott van például

a legendás Mezőtúr–Ecsegfalva-gátmenet, ahol része lettem a végtelen rónának, megéreztem a megfoghatatlant, azt a semmihez sem hasonlítható érzést, amiért bele lehet szeretni ebbe a tájba. Vagy a mindszenti révész, aki a felújítás alatt álló kompja helyett a motorcsónakjával vitt át a Tiszán, és amikor megkérdeztem, mennyivel tartozom, csak annyit mondott: „A komp az üzlet, ez pedig barátság!” Sinka Miskáék szinte már zavarba ejtő vendégszeretete. Egy szántóföld közepén, alig észrevehetően megbújó fehér templom romja, amelynek a szentélyében megfogtam a legalsó követ, és megütött közel ezer év történelme. A 41 fokban megtett 41 kilométer. A nyírbátori református templom sok száz éves, bámulatos tetőszerkezete. És persze a »szorgalmi feladat«, az utolsó pecsét a Nagy-nyugodónál. Miután beütöttem, leültem egy kőre, magam elé néztem, és elpattant bennem valami. Néhány bögöly és pár szúnyog még csípni is elfelejtett meglepetésében, látva, hogy egy hatvanéves, szentimentális, vén bolond sír, mint egy kisgyerek”. (Herczeg Antal) „Sok túrázó kizárólag a szintemelkedésre gondol, ha nehéz túraszakaszokról van szó. Ezzel szemben az az igazság, hogy az Alföldi Kéktúra is jelentős kihívást jelent, különösképpen gyalogos teljesítés esetén.” (Tóth Ferenc) „Sokan gondolják úgy, hogy az Alföld nem tartogathat számukra semmi újdonságot. Mégis, az Alföldi Kéktúra során olyan különleges élővilágot, változatos földrajzi és kulturális képet kaphatunk Magyarországról, amelyet sehol máshol nem lelünk meg kis hazánkban.” (Szabados Zoltán)

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

K é k T ö r t é n e l e m iI.

Legendás jelvények, híres pecsételők Írta: Szigeti Ferenc Albert Fotók: Magócsi Márton

A Lokomotív Turista Egyesület és a Magyar Természetjáró Szövetség kéktúrás relikviáit nézegetve, sok évtized változásait lekövetve megérezhetjük, kicsit talán meg is érthetjük, hogy miért is lett legenda a kéktúra. Szubjektív válogatás következik a kék út pecsételt történelméből.

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

Jelvények és emlékek

hogy Vígh Tibor több alkalommal is tervezett jelvényt a turistamozgalom számára, de nyilván az „ORSZÁGOS KÉKJELZÉS 852 km” feliratú jelvény lett a legfontosabb munkája, legalábbis a kéktúrázás szemszögéből. Ráadásul az alkotóművész eredeti szándéka, miszerint az irányjelző tábla kissé kiugrik, térbeli mélységet adva ezzel a jelvénynek, elsőre a kivitelező miatt elbukott, a későbbi jelvényeken azonban visszaköszön ez az alkotói szándék.

Amúgy furcsa dolog ez a jelvény, mert végül is egy rideg fémdarab az egész, még ha szép is. És mégis, elementáris erővel idézi fel tulajdonosának azt a sok százezer lépést, verejtékcseppet, tájképet, élményt és találkozást, amely mögötte van. A legelső kitűzőt Vígh Tibor készítette, aki egy szobában dolgozott dr. Vízkelety Lászlóval, így a híres túraszervező ismerte amatőr festő kollégájának tehetségét. Így történt,

Ilyen is volt régen…

A kéktúra népszerűsítése már a kezdetekkor fontos kérdés volt. A Budapesti Lokomotív SK Természetjáró Szakosztály Kéktúrabizottsága által 1953 augusztusában kiadott kézikönyvben már olvashatunk egy korabeli kezdeményezésről: „A Kék-túra mozgalom rohamos fejlődését és eredményességét bizonyítja, hogy a kb. 852 km-es útvonal bejárása után, rövid egy év alatt öt sporttársunk boldog tulajdonosa már a gyönyörű kivitelű, zománcos emlékjelvénynek, ezenkívül már sokan viselik büszkén a 15 túra után járó szövött jelvényt is.” A képen látható szövött jelvény egy „lokós” alapító tag, Vanek Józsefné hagyatékából származik. Fotó: Horváth Béla / KEMSPORT

Egy legendás OKT-teljesítő nyughelye

Az ország egyik legrövidebb és egyben legkülönlegesebb turistajelzése (K+) Piliscsaba temetőjének nyugati kapujából indul Horváth József (1918–1991), az Országos Kéktúra első teljesítőjének (1952) síremlékéhez. A Budapesti Lokomotív Turista Egyesület tagjaként Horváth József nemcsak aranyjelvényes túravezető, de az Aggtelek környéki jelzések előkészítője is volt. Legendás túrája mellett egy legendás túraútvonal is őrzi emlékét: a Nyugati-Börzsönyben található Nagy-Sas-hegyen és a Sós-hegyen átvezető, páratlan panorámát nyújtó út a mai napig megálmodója nevét viseli.

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

K é k T ö r t é n e l e m iI. 4

Az út akkor kezdődik, ha hazaérsz

A lenti, 1953-as kézikönyv (balra az 1959-es második kiadás borítója) minden bizonnyal az MTSZ egyik legféltettebb kéktúrás relikviája, hiszen az Bokody József ajándéka volt 2017. július 17-én. A tárgyi emlékeknél azonban a megélt élmények és tapasztalatok jobban bevésődnek az emberbe. Ha minden túra zarándoklat is egyben, hiszen a befelé figyelés során magunkhoz is közelebb kerülünk, akkor ez fokozottan igaz a kéktúrázásra. És akkor az a zarándokigazság is áll a kéktúrára, miszerint a lecsendesedett állapotban rögzült tapasztalásokat a megszokott, otthoni körülmények között is meg kell tudni élni.

A kéktúra önkéntesei

Ahogy nyilvántartjuk a természetjárás nagy úttörőit és mecénásait, úgy érdemes megemlékezni a kéktúra lelkes önkénteseiről is, akik nélkül a kéktúrázás biztos nem tartana ott, ahol ma tart. Kádár Jenő volt a kéktúra történelmének egyik híres „dobozosa”, aki rendszerint osztályaival járta az OKT-t. Nevét azért őrzi a Kék történelme, mert indulás előtt gyakran betért az MTSZ-be, hogy vigyen pár, akkoriban használt fadobozt, amelyeket majd kihelyez a terepen. Így ment ez régen. A képen látható, meglehetősen masszív fémdobozt viszont már Labancz Mihály, a Kéktúra-szakbizottság egykori tagja gyártotta saját kezével, önkéntes munka keretében. Nem mellesleg a természetjárás iránti tisztelete odáig vitte, hogy az összes fadobozt le is cserélte az országban.

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

A Lokomotívtól a vasútig

A kéktúrázás korai éveiben, nem függetlenül az Országos Kéktúra mozgalmát életre hívó egyesület profiljától, alapvetően az érkezési és indulási vasútállomásokon lehetett, illetve volt praktikus pecsételni a menedékházak láttamozásán felül. Ezért aztán a korabeli pecsételőfüzetek tele vannak vidéki vasútállomások neveivel. Amúgy ez a szokás praktikus okokból részben ma is él. Hiányzó bélyegző esetén első körben ma már ugyan egy megfelelő, a helyszínt és a személyt is beazonosíthatóvá tevő fotót szoktak készíteni a túrázók a kéktúra igazolásaként, de azon ritka esetekben, amikor se fényképezőgép, se mobil nincs kéznél, akkor a hivatalos instrukció szerint is egy olyan helyszínt kell keresni (például egy vasútállomást), amelynek a bélyegzőjén látszik a település neve. Ez a szokás minden bizonnyal nem merül feledésbe teljesen a jövőben sem.

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

K é k T ö r t é n e l e m iI. Az ismeretlen ismerős: dr. Vízkelety László 7

Fotó: Fortepan / Faragó László

A „Kék Múzeum”: bélyegzők iskolatejes dobozokban 8

Az MTSZ legbizarrabb kéktúrás relikviái a régi iskolatejes és joghurtosdobozokban tárolt, pótlásra előkészített, de végül fel nem használt egykori bélyegzők. Jelenleg egy szekrény gondosan őrzött lakói. A nem mindennapi látvány a kéktúra népszerűsége felívelésének tudatával bennem felveti egy kisebb „Kék Múzeum” létjogosultságát is.

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

„A Budapesti Lokomotív Sportkör Turista Szakosztályának a vezetősége (Bokody József, Forgó János, Thuróczy Lajos és dr. Vízkelety László) 1952-ben egy olyan jelvényszerző túramozgalmat indított útjára, amely a hazai turistaság szimbólumává vált” – áll a dr. Vízkelety László és Ispánovity Márton által írt, Az Országos Kéktúra és akik végigjárták című könyv bővített kiadásában. Bokody József visszaemlékezésében pedig így ír az 1938-as Szent István-túrán alapuló túramozgalom elindításáról: „Az ötletet 1951-ben dr. Vízkelety László barátom vetette fel, az akkori Budapesti Lokomotív Természetjáró Szakosztályban. Az útvonal Tapolcától a Tolvaj-hegyig 25 túrából állt. A túramozgalom meghirdetésére 1952 januárjában került sor a szakosztály körlevelében. 1953-ban meg is jelent az első Kéktúra kézikönyv.” A könyvből aztán az is kiderül, hogy a legendás ötletet „1952 telén a Lokomotív Turista Szakosztály bükkszentléleki sítáborában”

Amikor nyalni kellett a bélyegzőt

Kéktúrás berkekben emlékeznek arra az időszakra, amikor több helyen túlságosan is gyakran tűnt el a bélyegző. Ideiglenes megoldásként kerültek ki akkoriban a „nyalókák”, az MTSZ megfelelő pecsétjével lebélyegzett cetlik, kezdetleges matricák, amelyeket a helyi szervezetek is tudtak pótolni. Mint a bélyeget, úgy kellett ezeket adott esetben „felnyalni” vagy beragasztani az igazolófüzetbe.

vitatták meg az ötletgazdák. A tájékozódási futásban és a hegymászásban is jeleskedő egykori cserkész, dr. Vízkelety László 1953-ban kilencedikként teljesítette az Országos Kéktúrát. A kéktúrázás kapcsán megkerülhetetlen Vízkelety minden bizonnyal 56-os forradalmi állásfoglalása miatt nem szerepelhetett a Másfélmillió lépés Magyarországon című sorozatban. Saját monogramos jelvénye ugyanakkor a kéktúra történelmének egyik legfontosabb ereklyéje. Jelenet a Magyar Televízió sorozatából

Pálmai Vencel szürreális élménye

Pálmai Vencel az MTSZ-nél töltött 25 éve alatt volt szakági titkár, a Gyalogtúra-bizottság elnöke, a Kéktúra-szakbizottság oszlopos tagja, illetve vezetője. Számos bélyegzős története közül az alábbi a legismertebb talán. „Előfordult, hogy kéthetente kellett bélyegzőt pótolni, annyit loptak el abban az időben. Egyszer egyedül mentem fel az Írott-kőre a bélyegzőt pótolni, majd felmentem a kilátóba körülnézni, s onnan látom, hogy máris használják az új bélyegzőt. Örültem, hogy milyen hasznos volt a munkám. Néhány perc múlva egy fiatal pár – az előbbi pecsételők – jött fel a kilátóba, majd egy rövid beszélgetés után búcsút intettünk egymásnak. Valami azonban azt súgta, nézzem meg még egyszer az újonnan kihelyezett bélyegzőt. Legnagyobb meglepetésemre a bélyegzőfejről letépték a gumit. Egyértelmű volt, hogy a fiatal pár tette. Vissza a kilátóba, szó szót követett, majd faképnél hagytam őket. Később utolért a fiatal pár, és feldúltan közölte velem a fiú, hogy hétfőn bemegy a szövetségbe, és bepanaszol a Pálmai Vencelnél. Mit mondjak? Nagy volt a meglepetés, amikor bemutatkoztam…”

A legismertebb kéktúrázó

A kéktúra népszerűsítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Rockenbauer Pál kétszer járta végig az Országos Kéktúrát: először Sáfrány Józseffel 1978 őszén az előzetes terepszemle keretei között, illetve egy évre rá a forgatás alkalmával. Magyarország minden idők egyik legnézettebb televíziós műsorának varázsa és sikere pedig minden bizonnyal megfejthetetlen, legalábbis ahány ember, annyi vélemény. Számomra a siker titkára Heincz László, a sorozat világosítója tapintott rá leginkább egy interjúban: „A mi stábunknak volt egy igen nagy szerencséje, amely a formából fakadt. Ez a társaság nem Volga-ajtókat csapkodva érkezett, hanem porosan, izzadtan, fáradtan. És ezért nem tűntünk »pestieknek«, nem tűntünk föntről jötteknek, hanem egyszerű utasoknak, akik mellesleg filmeznek. Természetesen ehhez szükség volt arra, hogy a Pali a megfelelő hangot meg tudja ütni a riportalanyokkal. Ez volt a nagy titka a Palinak, hogy képes volt arra, hogy ezek az emberek elfogadják.” Szerintem még mai, felpörgött világunkban is a természetjárás egyik nagy varázsa, hogy sárosan, porosan valahogy egyenlőbbek vagyunk.

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

S z u b j e k t í v K é k iI.

Álomból szenvedély,

avagy egy fanatikus kéktúrázó naplója Hatéves voltam, amikor először csendült fel a tévében a Muzsikás együttes jól ismert zenéje. Nem igazán rajongtam érte, mert mindig a rajzfilmek végét jelentette, amelyeket viszont Írta és fotók: Konfár Tibor nagyon szerettem. Kalandvágyó felnőttként aztán mégis elindultam azon a bizonyos úton, amely megmutatta számomra az ország rejtett kincseit, időutazásokra hívott, majd szenvedéllyé válva olyan találkozásokat hozott el, amelyekről álmodni sem mertem soha korábban. 34

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

juk vágyainkat, mondván: majd akkor, ha eljön az ideje. Harminchárom évesen azonban, ha halványan is, feltűnik már a horizonton a túlsó part, és tudjuk, itt az ideje, mert ha most nem vágunk bele, akkor valószínűleg már sohasem. Egyszer csak ott álltam egy családi kiránduláson, immár a saját gyerekeimmel Dobogókőn, ugyanannál a táblánál: „Országos Kéktúra, Sikáros 6,6 km”. Akkor és ott valami elkezdődött. Hazaérve elkezdtem böngészni a netet, hamar rá is találtam Horváth Béla, azaz Hörpölin honlapjára, amely a kéktúrázók alapműve volt a 2000-es évek vége felé. Átböngésztem, erőt és ötleteket merítettem, majd megvettem az igazolófüzeteket, hozzájuk egy túrazsákot és egy kéktúrás atlaszt. Hosszas tervezgetés után egy verőfényes őszi reggelen jött el a nagy nap. Az akkor 11 éves fiammal belevágtunk a kalandba, megtettük az első lépéseket az Országos Kéktúra Hűvösvölgytől a Rozália téglagyárig kanyargó, alig 14 kilométeres szakaszán.

992-ben, tizenhét évesen, egy dobogókői nyaralás során a kilátónál bámészkodva még fogalmam sem volt a fenti idézet igazságáról. Az ide elvezető turistaúton látott útjelző táblácska feliratát ízlelgettem éppen, amelyen ez állt: „Országos Kéktúra, Sikáros 6,6 km”. A korlátnak támaszkodva vágyakozva bámultam a Duna zöldeskék szalagján túl nyújtózkodó Cserhát elérhetetlennek tűnő, ismeretlen lankáit, és arról álmodoztam, hogy ezt az országot átszelő, hegyen-völgyön, több mint ezer kilométer hosszan kanyargó utat valamikor egyszer majd végigjárom.

„A végén nem az számít majd, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.” (Abraham Lincoln)

Teltek-múltak az évek, a hétköznapok mókuskerekében az álmok lassan elszállni látszottak. Fiatalon, amikor a hátralévő időnk még végtelen óceánnak tűnik, könnyedén háttérbe szorít-

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

A kéktúra az egész család életében meghatározó élmény: először az akkor 11 éves fiammal vágtam neki az OKT-nek

Rockenbauer Pál szellemisége sok kéktúrázót kísér végig ma is az úton, a sorozat miatt lett a kéktúrázás sokunk szenvedélye (jelenet a Magyar Televízió sorozatából)

Az első kéktúrabejárást az első szerelemhez tudnám hasonlítani. Lelkesedés, túláradó érzelmek és némi teatralitás. Repesve vársz minden alkalmat, amikor találkozhatsz a kék jelzésekkel, számolod vissza a napokat, pontosan tudod, hány kilométert tettél már meg, mennyi van még hátra az egészből, valamint hogy a már megtett út hány százaléka a teljes távnak. Napokig készülsz minden túrára, böngészed a menetrendeket, keresgéled a legmegfelelőbb szállást, felkészülsz a látnivalókból, és mivel hagyományos papírtérképpel mész, igyekszel jól felkészülni az útvonalból is. Némi megdöbbenéssel és nem kevés izgalommal jössz rá, hogy a hazádról, amelyről azt hitted, hogy nagyon jól ismered, gyakorlatilag alig tudsz valamit. A legszebb helyekre később elviszed

az egész családot is, így néhány jellegzetes kéktúrás helyszín – mint például Velem, Jósvafő, Galyatető vagy éppen Badacsonytördemic – a családi kirándulások állandó célpontjává válik. Nagyszerű időszak volt, szeretek rá viszszagondolni.

Gyaloglásból időutazás: a második bejárás Mindig nosztalgiával gondolok vissza a 70-es, 80-as évekre, amikor a boldog gyermekkor éveit tapostam. Arra már az első bejárás alkalmával rájöttem, hogy a kéktúra ösvényein sok helyen fellelhető, több évtizedes, régi kék jelzések számomra egy letűnt korszak üzenetét hordozzák, utat mutatnak egy mára megszépült, jobbnak gondolt régi világba, az évtizedekkel ezelőtt létezett Magyarország idillikusnak tűnő világába, amelyben felnőttem, és amelyet máig nem tudtam és nem is akarok elengedni. Az 1979-ben forgatott, Rockenbauer Pál fémjelezte, Másfélmillió lépés Magyarországon című, kultikus filmsorozat történelmi jelentőségű képanyagának köszönhetően a második bejárás már egy érdekes és izgalmas időutazássá is vált egyben, amelynek során a filmben látott helyszíneket igyekeztem felkutatni, majd összehasonlítani a mai állapotokkal. Megszállottan kerestem a 79-es filmkockákon látott tájakat, falvakat, épületeket, amelyek egy részét ma már nem is érinti a kéktúra.

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

S z u b j e k t í v K é k iI. Az egykori útvonalak bejárásával párhuzamosan elkezdtem gyűjtögetni a még fellelhető régebbi kiadású igazolófüzeteket is; azok leírásai, térképei nagy segítséget nyújtottak a régi ösvények felfedezésében. Mi tagadás, turistaelődeink remekül értették a dolgukat, rengeteg szép helyen jártam, amelyek valamikor a nagy kék út részei voltak. Elvarázsolt a misztikus Burok-völgy, ahol erdőgazdálkodás híján oly mértékben állt meg az idő, hogy gond nélkül találhatunk Rockenbauer Pálék idejéből, sőt annál lényegesen korábbról

való kék jelzéseket is. Lenyűgözött a pusztulásában is gyönyörű, vadregényes Bél-kő, amely a Bükk legszebb hegyorma volt egykoron. A 30-as években, az országos kék jelzés felfestésekor az akkor még teljesen ép gerincen vezették végig az útvonalat, amelyet később a bányászat miatt többször módosítottak. Megdöbbentett Palócföld egyik legszebb romvárának, a kéktúra által az 50-es években még felkeresett bujáki várnak a nagyszerűsége és egyben kilátástalan helyzete. Lelkesített, hogy a mátrai Óvár hegyének oldalában réges-régi, ma már nem használt mélyúton, eldugott

Az OKT útvonala a hőskorban a pusztulásában is csoda szép, tragikus sorsú Bél-kő gerincén vezetett Fotó: Gulyás Attila

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

S z u b j e k t í v K é k iI. sziklákon olyan kék jelzésekre bukkantam, amelyek 60-70 esztendővel ezelőtt itt járt túrázók üzenetét hozták el számomra. Elkeserített, hogy a 79-ben még vígan zakatoló hegyközi kisvasútnak mára már a nyomvonalát is benőtte a gaz. Örömmel töltött el, hogy az évtizedekkel ezelőtt még omladozó váraink – mint Füzér, Regéc, Sirok vagy éppen Szigliget erőssége – felépültek, megszépültek az elmúlt évtizedek során. Számos régi kék utat és az általuk egykoron érintett látnivalókat felfedezve, rengeteg érdekes tapasztalattal gazdagodva fejeztem be az Országos Kéktúra második bejárását.

Uraim, az erdőben való társalgás módja a halk, csendes beszéd! Rockenbauer Pál szavai ezek, aki az anekdoták szerint így zárta le a stáb tagjai közt olykor óhatatlanul kialakuló vitás helyzeteket. Honnan tudom mindezt? Közvetlenül azoktól a filmesektől, akikkel együtt forgatott a rendező, immár több mint negyven esztendeje. Életem egyik legnagyobb ajándékának, kisebbfajta csodának tekintem azt a napot, amikor először találkozhattam a „másfélmilliósokkal”, egy Nagy-Milic–Füzér-kéktúrán, egy napra pontosan a forgatás megkezdésének negyvenedik évfordulójára szervezett megemlékezés alkalmával. Elképesztő élmény volt találkozni azokkal, akiket addig csak a képernyőn keresztül bámultam vágyakozva. Mintha egy álomba csöppentem volna, olyan volt együtt ébredni velük a 895 méter magas Nagy-Milic csúcsán, egy sátortábor kellős közepén, egy meleg, párás júliusi hajnalon, majd nekivágni a nagy kék útnak, éppen úgy, mint ahogy négy évtizeddel korábban Rockenbauer Pállal tették. A Nagy-Milictől Füzérig tartó, alig pár órás túra alatt elképesztő volt megtapasztalni, hogy bár már évtizedek óta nincs köztünk, Rockenbauer Pál jelenléte mégis érezhető, szinte tapintható az egykor általa vezetett csapat tagjainak körében. Ő volt a stáb szíve-lelke, motorja, olyan ember, akit nem tudnak és nem

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

is akarnak elfeledni, akiről azóta is minden évben több alkalommal megemlékeznek. Sokat olvastam már róla, és még többet gondolkoztam rajta, hogy mi is lehetett ennek a nagyszerű embernek a titka. Szerintem küldetéses ember volt, aki maradéktalanul el is végezte a rábízott feladatot. Senki más nem volt képes sem előtte, sem azóta ilyen alázattal, ilyen hiteles és emberi módon bemutatni a vidéki Magyarország egyszerű, hétköznapi embereit, apró, ám páratlanul szép kincseit. Heincz László Füzéren elhangzott szavait idézve: „Ez a film egész egyszerűen Paliról szól. Az egész az elejétől a végéig az ő világlátását, az ő szellemiségét, az emberekhez való hozzáállását tükrözi. Ugyanolyan alázattal beszélt az egyszerű emberekkel, mint a kor legkiválóbb tudósaival. Ugyanúgy megtalálta a hangot Erzsi nénivel Sámsonházán, mint a botanika professzorával, Pócs Tamással, vagy éppen a Velemben ásató régésszel, Bándi Gáborral.”

A füzéri vár látképe az Országos Kéktúra egyik jelképe is egyben Fotó: Gulyás Attila

Fotó: Horváth Béla

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

S z u b j e k t í v K é k iI. Családi élmények, felejthetetlen találkozások Az életre szóló élmények mellett mit adott még nekem a kéktúra? Nagyszerű családi kirándulásokat, kalandokat, jellemformáló találkozásokat. A túrák során érintett falvak és látnivalók közül nagyon sok helyre elvittem később az egész családot, hogy együtt is felfedezhessük az ország legszebb tájait, településeit. A nagy kedvencek Velem és Badacsonytördemic voltak. Velemben szerettünk sétálni, imádtuk az utcára kitett, becsületkasszás miniparadicsomokat, a békés hangulatot, a nyugalmat. Volt alkalmunk megcsodálni egy gyönyörű naplementét is a Nagy-Kendig tarvágásos gerincéről, amelyen egyébként a hőskorban még szintén áthaladt a kék jelzés. Bár lehet, hogy másnak semmiségnek

Fotó: Gulyás Attila

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

Az OKT egyik régi-új helyszínén, a Vásárhely-kőnél Az OKT-n felfedezett Velem és Badacsonytördemic családunk kedvenc kirándulóhelyei lettek

tűnik, de mi évekig emlegettük, hogy egyszer láttuk kijönni a házából az akkor még „csak” hetvenhét éves Törőcsik Marit, amikor pedig ráköszöntünk, mosolyogva vissza is köszönt nekünk. Badacsonytördemicre mind a mai napig gyakran elmegyünk. Szállásunk mindig Gitta néninél van, aki amellett, hogy remek házigazda, az immár évtizedes ismeretségnek köszönhetően egy picit pótnagyiként is funkcionál a családunk számára. Badacsonytördemicről indulva sokszor megmásztuk már a Badacsonyt, bejártuk a Római utat teljes hosszában, és amikor tehetjük, részt veszünk a Tanúhegyek teljesítménytúrán is, amelyhez az egyik legemlékezetesebb találkozásunk köthető. Még 2010 májusában, pünkösdhétvégén történt. A célban üldögéltünk, amikor egy farmernadrágos, egyszerűen öltözött, teljesen hétköznapinak tűnő emberke szépen lassan elsétált előttünk, aztán feltűnés nélkül vegyült el a fáradt túrázók közt. Szinte mindenkihez volt egy mosolya, kedves szava. A családból csak én ismertem fel, bár én sem azonnal. Erőss Zsolt volt az, a „hópárduc”, a túra díszvendége. Egyre izgatottabb lettem, mert közel volt hozzánk, és láttam, hogy ez a kedves, mosolygós ember nem fog visszautasítani, ha egy próbát teszek, és odahívom az asztalunkhoz. Oda is jött! Nagyon nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy leült közénk, majd elkezdett mesélni. Kérdeztük sok mindenről, ő pedig válaszolt, készségesen, mosolyogva, de a kemény és

Arra még szakított időt, hogy aláírja a kéktúrás füzeteinket, majd megköszönve a beszélgetést felállt, és átment oda, ahol a szervezők már várták. Mi meg ott maradtunk picit elvarázsolva, az életet egy kicsit más dimenziókból látva.

elszánt emberek határozottságával. Iszonyú jó volt vele beszélgetni, repült az idő. Aztán amikor észrevettük, hogy egyre többen néznek már minket, olykor talán neheztelő pillantásokat is vetnek felénk, hogy egy kis időre elraboltuk az est díszvendégét, akkor lassan kezdtünk véget vetni a beszélgetésnek.

A fába benőtt régi útjelző tábla a hőskorszak üzenetét hordozza

A Kék helytörténeti kutakodásokra sarkall, és a Badacsony tele van történetekkel

Három évvel később, amikor Zsolt eltűnt a Kancsendzönga hófödte, szakadékos bércein, nagyon szorítottam érte, de végül el kellett fogadni, hogy ő már ott marad örökre, ahol mindig is szeretett volna lenni. Nehéz eldönteni, mi is volt számomra a kéktúrázások legszebb ajándéka: a hihetetlen találkozások, a nosztalgikus időutazások, az életre szóló élmények vagy éppen a családi kalandozások. De talán nem is kell. Egy biztos: megérte elindulni az úton. 쐍

Fotó: Dömsödi Áron

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

S z í n f a l a k M ö g ö t t i.

Indulj el egy úton!

Az MTSZ szerepe az Országos Kékkör megújulásában

Írta: Szigeti Ferenc Albert

Tudod, hogy nehéz lesz, de menni kell, mert most van rá lehetőség. Próbálsz rákészülni, de erre az útra nem igazán lehet. Tudod, hogy lesznek szakaszok, ahol elvérzel. De lesznek olyan szakaszok is, s ezekből lesz több, amelyek az egekbe emelnek. A végén pedig már semmi nem lesz olyan, mint amilyen előtte volt.

Fotó: Gulyás Attila

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

indez nemcsak egy induló kéktúrázóban fogalmazódhat meg, de a Magyar Természetjáró Szövetségre (MTSZ) is igaz, amely 2013-ban kezdte el az Országos Kékkör fejlesztését, s 2021 végével nem csupán a projekt, de vele együtt egy egész korszak is lezárul. Valami új pedig elkezdődik. De vajon mennyit változott az MTSZ e folyamat során? Erről, valamint a folyamat mögött álló tényekről, érzelmekről, trendekről és lehetőségekről beszélgettünk Mártonné Máthé Kingával, az MTSZ marketingkommunikációs igazgatójával, Németh Csaba szakmai vezetővel és Stramszky Judit szakmai igazgatóval.

Fotó: Szatmári Zoltán

Merj nagyot álmodni, avagy az EU-s projektmenedzsment rögös valósága Így tíz év távlatából visszanézve igazából csak annyi történt, mint ami megannyi más szervezettel is, amelyek az EU-s projektek lehetőségével élve, de azok viszonylag merev keretrendszere miatt nyögve egy (vagy több) kategóriát léptek felfelé mint szervezet. Aki még nem vett részt EU-s projekt menedzsmentjében, az nem igazán tudja, milyen adminisztrációs terheket jelent ez, különösen egy ilyen műfajban, mint a természetjárás. Nem tudja, hogy adott esetben milyen kényszermegoldásokra szorul a projektet megvalósító szervezet, hogy hozni tudja a terveket, amelyeket ugyan az élet menet közben felülírt, de a projekttervben nem feltétlenül változtathatók. Akár egy darab, hasonló volumenű projekt megvalósításában is számos szervezet vérzett el az elmúlt időszakban, az MTSZ pedig hét projekt párhuzamos menedzsmentje során, sok buktató árán lett – mondjuk így – nagykorú. Tíz évvel ezelőtt az MTSZ egy átlagos sportszövetség volt: egy kisebb irodával és pár alkalmazottal végezte szakmai munkáját. Az MTSZ akkori új elnökének, Garancsi Istvánnak a kezdeményezése volt az, hogy az

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

aktív turizmus felívelő trendjét kihasználva induljon el egy fejlődési folyamat. Adta magát az ötlet, hogy az MTSZ átgondolt és koordinált módon nyújtson be pályázatokat az Országos Kékkör multifunkcionális fejlesztésére. A határidő szűkös volt, a lehetőség viszont nagy: így került pár hónap alatt kidolgozásra és benyújtásra hét darab, több száz oldalas pályázati anyag hét különböző regionális operatív programhoz. Mindez szép és jó, de persze a sokk akkor jött, amikor ezeket meg is kellett valósítani. Nem csoda, hogy eleinte nagy sóhajtások hallatszottak az MTSZ háza tájáról, hiszen ehhez nagyon intenzíven kellett mind a kapacitásokat, mind a kompetenciákat fejleszteni. A hibák közül minden bizonnyal a legneuralgikusabb pont a mintegy 5000 darab irányjelző tábla kihelyezése volt – egyszerűen nem állt rendelkezésre kellő tapasztalat és idő e komplex folyamat hatékony előkészítésére. De – ahogy Csaba a maga terepfutói szemléletével mondja – az MTSZ a kezdeti kudarcot igyekezett mindig is kellő önkritikával

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

S z í n f a l a k M ö g ö t t i. és azzal az örök természetjárói szemlélettel kezelni, miszerint a természet állandó változásban van, ehhez kell alkalmazkodnunk nekünk is. A táblák jelentős része sziszifuszi munkával mára kicserélődött, illetve a közeljövőben kicserélésre kerül, az pedig öröm az ürömben, hogy még a válságmenedzsment közepén is mindig, minden esetben meghívást kaptak az MTSZ tagszervezetei, hogy részt vegyenek az egyes kapcsolódó kezdeményezésekben.

Fotó: Burger Barna

Fotó: MTSZ

Fotó: Gulyás Attila

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

A projekt számszerűsíthető eredményei azért magukért beszélnek. Jelentős uniós pénzügyi források felhasználásával megtörtént az Országos Kékkör téradatalapú felmérése, a nyomvonal nyilvántartásba vétele és megtisztítása, emellett pedig több mint 200 turistalétesítmény (kilátó, fedett és fedetlen pihenőhelyek, padok, hidak, forrásfoglalások, turistaházak) is létrejött. És ami talán a legfontosabb, az infrastrukturális elemeket kísérő marketingtevékenység szintén meghozta az eredményt: ma nagyságrendekkel többen ismerik a Kéket, mint 10 évvel ezelőtt. 2014-ben például 174-en teljesítették az Országos Kéktúrát, 2020-ban viszont már 387-en. Ennél izgalmasabb, ahogyan az új belépők, a kéktúrák teljesítését hivatalosan igazolófüzettel elkezdő túrázók száma nőtt. 2014-ben több mint 4 800 darab fogyott a három túra füzetéből, 2020-ban azonban már 26 000 darab. Mindezek olyan számok, amelyekről pár éve még csak álmodni sem mert senki, amelyek persze nem függetlenek a természetjárás napjaikban tapasztalt népszerűségétől sem. Mindez nem mellesleg óriási felelősség is az MTSZ-re nézve. A kéktúrák tehát gyakorlatilag „késztermékek”, a jövőben inkább a fenntartásuk és népszerűsítésük lesz hangsúlyosabb. Különös tekintettel az Országos Kékkörre, amelyet ugyan az MTSZ az elmúlt években felépített, de még nem kellően ismert meg a hazai túrázók közössége. Mivel az MTSZ működteti és gondozza az OKT, az RPDDK és az AK

hosszú távú túraútvonalait, az útvonal karbantartása, az igazolófüzetek kiadása, a teljesítések ellenőrzése és nyilvántartása ettől függetlenül természetesen folytonos feladat marad. Ahogy a változás is, például a digitális világhoz való igazodás, főleg a fiatalok – nagy örömmel tapasztalt – érdeklődése miatt. Az MTSZ jelentős szervezeti és szakmai fejlődésen ment át az elmúlt években, és ma már több erős márka tulajdonosa. A fenti folyamatoknak is köszönhetően egy rendkívül sokrétű, rugalmas, a mai kor kihívásaira is reagáló szakmai szervezetté fejlődött, amelynek komoly szerepe van abban, hogy az aktív turizmus tényezővé vált Magyarországon. Az elkövetkező évek feladata pedig részben ahhoz

Fotó: MTSZ

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

S z í n f a l a k M ö g ö t t i.

Arcok a Kék mögött Az Országos Kékkör fejlesztése és működtetése átszövi az egész MTSZ munkáját, a pénzügyestől kezdve – a kéktúrás fejlesztésekről a turistamagazin.hu és a termeszetjaro.hu oldalon beszámoló újságírón át – a Turistashopot áruval feltöltő kollégáig valamilyen szinten mindenki foglalkozik ezzel. A teljesség igénye nélkül: 쐌 Szakági titkárság: a három túramozgalom zökkenőmentes működését biztosítják. 쐌 Térképészek: a felmérői és a térinformatikai csapatok munkáját öntik „fogyasztható” formába az MTSZ különböző felületein. 쐌 Térinformatikusok: a kéktúrák nyomvonal- és bélyegzőhelyváltozásainak folyamatos követése és frissítése a feladatuk. 쐌 Terepi karbantartók: saját és kollégák tapasztalatai vagy a kéktúrázók bejelentései alapján javítják a hibákat. 쐌 A kektura.hu online szerkesztése. 쐌 A kéktúrázás napjának szervezése. 쐌 Az Országos Kékkör jelzésfestési pályázatának menedzselése. 쐌 Kapcsolódó online tartalmak létrehozása a Természetjáró.hu és a turistamagazin.hu felületein. 쐌 A kéktúrás termékek beszerzése, értékesítése. 쐌 Terepi felmérés. 쐌 Projektiroda: a sok látványos történés mögött a projektek koordinációját végzi.

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

Fotó: Farkas Péter

a felelősséghez kapcsolható, hogy a természetjárás mennyiségi növekedését minőségi változás és a túrázók szemléletformálása is kövesse.

Új szemmel nézni a régi képre A fent említett szervezeti fejlődés érett be akkor, amikor 2017-ben hét újabb EU-s pályázatot indított az MTSZ. Az első körben megszenvedett tapasztalatok alapján sokkal magasabb technikai, szakmai és adminisztrációs színvonalon e projektek keretében a Kékhez csatlakozó jelzéseken történt, illetve történik a korábbiakhoz részben hasonló fejlesztés a bevont erdészetekkel közösen, kiegészítve egy többkötetes túrakönyvsorozattal. Ugyanakkor mindeközben új helyzet alakult ki a természetjárásban is, hiszen amíg összességében a természetjárás a reneszánszát éli, s erre a koronavírus még erősen rá is rakott egy lapáttal, addig a szervezett természetjárásban részt vevők száma csökkenést mutat. A változás

mögött alapvetően az egyéni természetjárás népszerűségének felívelése tapasztalható tehát, amely nem hazai jelenség, más országban is hasonló folyamatok zajlanak. Nagy kérdés, hogyan tud egy közel 140 éves hagyományokon alapuló, pont a szervezett természetjárás erősítésére létrejött civil szervezet erre a folyamatra reagálni. Mindenesetre az MTSZ egyes, az elmúlt években debütált, újszerű kezdeményezései (mindenekelőtt a kéktúrázás napjának és korábban a Természetjáró Fesztiválnak a megszervezése, valamint a termeszetjaro.hu oldal és a Természetjáró app működtetése) már erre a folyamatra reflektálnak. Fotó: MTSZ

Egy másik kihívást a technikai fejlődés jelent. Bár pontos statisztika nincs, területarányosan biztos, hogy dobogós helyen áll hazánk az ország területére eső turistautak sűrűsége és azok összesített hosszúsága tekintetében. A helyi civil szervezetekkel közösen az MTSZ mintegy 20 ezer kilométernyi jelzést kezel, a jelzésfestés pályázati rendszerében évente 1500–1800 kilométer turistaút újul meg. Ám mivel ma már nagyon sokan telefonnal a kezükben járják az erdőt, egyáltalán nem biztos, hogy a jelenlegi gyakorlat, az egész hálózat bizonyos időközönként való átfestése szükséges, valamilyen szintű optimalizáció viszont igen. Mindez pedig igazából arról szól, hogy a jövőben az MTSZ egyik eredeti funkciójának, az oktatásnak és a szemléletformálásnak kell nagyobb szerepet kapnia. Egyre több szó esik arról, hogy a természetjárás kultúráját ki kell terjeszteni az élet kapcsolódó területeire is, többet kell beszélni a természetvédelemről, a környezetvédelemről vagy akár a közlekedésről. Természetesen erre is vannak már ötletek, sőt kezdeményezések is, de itt még sok a tennivaló. A járványhelyzet egyik nagy közösségi

Fotó: Gulyás Attila

tapasztalata éppen az, hogy a természetben megjelentek olyanok is, akik nem feltétlenül vannak tisztában a természetben való viselkedés alapszabályaival. Márpedig a hagyományok, a civil élet és a gyalogtúrautak mellett az MTSZ másik jelentős feladata éppen a természetjáráshoz kapcsolódó hiteles ismeretek terjesztése, a felelősségteljes, kulturált túrázás megismertetése és népszerűsítése. 쐍

DAOP-2.1.1/J-12-2012-0116, DDOP-2.1.1/A.B-12-2012-0065, ÉAOP-2.1.1/A.I-12-2012-0135, KDOP-2.1.1/B-12-2012-0069, NYDOP-2.1.1/F-12-2012-0026, KDOP-2.1.1/D-12-2012-0042, ÉMOP-2.1.1/A-12-k2-2012-0002 Európai Regionális Fejlesztési Alap

promóció

Nemcsak gyönyörű, de szórakoztató is

Török Zoltán hortobágyi meséje A nagy sikerű Vad Magyarország és számos külföldön készült alkotása után Török Zoltán ezúttal a hortobágyi puszta valódi arcát mutatja meg nekünk Cseppke, a vadlócsikó kedves történetén keresztül.

Fotó: Szilágyi Attila

hortobágyi pusztáról sokan gondolják, hogy nincs ott semmi, pedig a Kilenclyukú híd, a csárdák és a gémeskutak mellett izgalmas élővilágot fedezhetünk fel, ha más szemszögből nézzük e tájat. Ebben segít nekünk Török Zoltán legújabb, Vadlovak – Hortobágyi mese című természetfilmje, amely a gyönyörű képsorok mellett rendkívül szórakoztató is: hol sírunk, hol nevetünk az állati történeteken, miközben észrevétlenül rengeteg ismerettel gazdagodunk. A rendező szerint ugyanis nem elég, ha egy természetfilm pusztán szép, fontos a jó történet is, mert csak így lehet igazán elvarázsolni a nézőt.

A történet középpontjában tudatosan a hortobágyi Pentezugban, a látogatóktól elzártan élő vadlovak állnak, mert az emberekhez hasonlóan közösségekben élnek, és olyan társas kapcsolatok jellemzik őket, amelyek még egy gyerek számára is könnyen értelmezhetők. A film Cseppke születésével indul, majd több évszakon keresztül kísérhetjük nyomon a csikó mindennapjait. Láthatjuk, ahogy boldogan játszik társaival, de izgulhatunk is érte, mert a félvad körülmények között élő, közel 300 egyedet számláló

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

ménes tagjainak a természeti elemek mel- Olvasd el a lett sokszor egymással is meg kell küzde- rendezővel készült online niük. Közben megismerjük a puszta kü- interjúnkat lönleges élővilágát és azokat az állatokat, a QR-kódot beszkennelve! amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a vadlovakhoz. Például izgulhatunk a bátor vadkacsaért, amelyet rétisasok szemeltek ki maguknak, vagy jót derülhetünk a túzokkakasok udvarlásának vicces jelenetén. A filmben felbukkanó 38 faj közül a rendező a szongáriai cselőpók bemutatására a legbüszkébb, amelyen még egy pókfóbiás is garantáltan mosolyogni fog. Török Zoltán fontosnak tartja, hogy filmjei etikus módon készüljenek, nem befolyásolja a történéseket. Ez most sem volt másképp, még ha a forgatás egy mentálisan megterhelő, várakozásokkal teli folyamat volt is, hiszen a lovak nagyrészt csak békésen legelésznek. Mi nézők viszont egy igazán eseménydús filmet láthatunk a mozikban 2021. november 4-étől, egy csapat 3 évnyi terep- és utómunkájának esszenciáját, amelyre Pokorny Lia lebilincselő narrációja teszi fel a pontot. 쐍

A különleges Przsevalszkij-ló Nemzetközi szinten is egyedülálló vadlórezervátum található a Hortobágy szívében, a Pente-zugban. A Przsevalszkij-ló a házi ló legközelebbi rokona, utolsó vadon élő példányát az 1960-as években látták. A jelenlegi világállomány egy sikeres tenyészprogramnak köszönhető, a Pente-zug vadlórezervátumában félvad körülmények között élő Przsevalszkij-lovak pedig világszinten is a legnépesebb tenyészállományok egyikét alkotják.

A Vad Magyarrorszzág alkottójá átó ól,, Pokorny Liia na arrác ció ójá ával.

Török Zoltán filmje november 4-től a mozikban A VADLÓ FILM PRODUKCIÓ ÉS A DOCLIGHTS NDR NATURFILM A NEMZETI FILMINTÉZET TÁMOGATÁSÁVAL A TERRA MATER FACTUAL STUDIOS A WDR ÉS SVT KOPRODUKCIÓJÁBAN BEMUTATJA TÖRÖK ZOLTÁN FILMJÉT „VADLOVAK - HORTOBÁGYI MESE” NARRÁTOR POKORNY LIA SZÖVEGÍRÓ MOLNÁR T. ESZTER FORGATÓKÖNYVTÖRÖK ZOLTÁN DRÓNPILÓTA BADÁR BALÁZS ATTE HENRIKSSON SZAKÉRTŐ KEREKES VIOLA SZILÁGYI ATTILA SZABADOS TÍMEA LÓRÁNT MIKLÓS HANG OLA ELIASSON BOHÁCS TAMÁS KAMERAASSZISZTENS BADÁR BALÁZS COLORIST KABÁN BENEDEK LINE PRODUCER BOTOS NÓRA ZENE OLIVER HEUSS VÁGÓ HARGITTAI LÁSZLÓ H.S.E. OPERATŐR JAN HENRIKSSON TÖRÖK ZOLTÁN ATTE

HENRIKSSON PRODUCER TÖRÖK ZOLTÁN BOTOS NÓRA EXECUTIVE PRODUCER TOM SYNNATZSCHKE JÖRN RÖVER STÚDIÓVEZETŐ NDR NATURFILM JÖRN RÖVER RENDEZTE TÖRÖK ZOLTÁN

FOTÓ: SZILÁGYI ATTILA

FACEBOOK.COM/VADMAGYARORSZAG

top 10

érdekesség az Ors 50

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

Írta: Lánczi Péter

Összeszedtünk pár kevésbé ismert tényt és adatot a Kékről, amelyek még a témában jártasabbak számára is új és izgalmas infókkal szolgálhatnak.

zágos Kéktúráról Fotó: Gulyás Attila

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

top 10

Fotó: Fortepan / Faragó László

Hogy lett kék, hogy lett túra? Eleinte pirosra tervezték, és honfoglaló vezérünk után „Árpád-út” lett volna a neve. Sokan ma is úgy hiszik, hogy az útvonal 1938-as felavatására rendezett „Szent István Túra” volt az eredeti elnevezése a kék sávval jelzett túraútvonalnak, pedig csupán a jubileumi vándortúrát hívták így, amelyet egyébként a későbbiekben is megrendeztek. A tény az, hogy a Magyar Turista Szövetség már az 1930-as évek elején megfogalmazta egy egybefüggő, az egész országon átmenő, egységes jelzésekkel ellátott útvonal ötletét, amelyet kezdetben „Turisták Nagyútja” vagy „Országos Turista Útvonal” néven emlegettek. Amikor az útvonal kialakításánál egyértelművé vált, hogy nem a tervezett piros, hanem a már meglévő kék útszakaszok miatt a kék lesz az egységes szín, „Kék Út”, „Országos Kék-jelzés”, illetve „Országos Kék Út” névvel is illették. Jelenleg Országos Kéktúra (OKT) a hivatalos elnevezése az Írott-kő és Hollóháza között húzódó, 1169 kilométer hosszú útvonalnak. Maga a jelvényszerző túramozgalom 1952 óta létezik.

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

Fotó: Fortepan/ Faragó László

Fotó: Dömsödi Áron

Városokon és falvakon át A nagy múltú Országos Kéktúrával kapcsolatban elsősorban a gyalogtúrázás élményére és a természet szépségére szoktunk gondolni, pedig az útvonal attrakciói között az egyedi hangulatot árasztó települések és nevezetes épületeik is előkelő helyet foglalnak el. Az útvonal 113 települést érint, illetve 123 különálló belterületen halad át. Ez úgy lehetséges, hogy például a kevesebb mint száz állandó lakkossal bíró Dobogókő közigazgatási értelemben a 7 kilométerre fekvő Pilisszentkereszthez tartozik, az OKT pedig mindkét településen átvezet. Olyan romfalvakat is érint az útvonal, mint

Fotó: Sztankó Bálint

Kéktúra a föld alatt A Jósvafő és Aggtelek közötti, mintegy 6 kilométeres kéktúraszakasz festői, vadregényes vidéken vezet, ám ha még ennél is emlékezetesebb túraélményt szeretnénk, akkor hivatalosan a felszín alatt, a csodálatos cseppkövekkel díszített Baradlában is megtehetjük a két telepü-

Fotó: Lánczi Péter

a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Derenk, amelyet 1943-ban vadászterület létrehozása céljából teljesen elbontottak. Ma csupán az iskola romos épülete, a templom helyén épült kápolna és a közeli temető jelzi az erdő csendjében, hogy itt valaha egy virágzó, 400-nál is több lelket számláló falu élte mindennapjait. A Fejér megyei Gánt és Csákvár között fekvő Kápolnapuszta is a kék sávval jelzett vándorút mentén őrzi gyászos emlékeit. A falu férfilakosságát a szovjetek 1945 márciusában kivégezték, a többieket kitelepítették, majd a kis település 1970-re teljesen elnéptelenedett. Már csak egy romos épület és egy temető áll itt.

Fotó: Sztankó Bálint

lés közti távot az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság túravezetőivel, egy előre leegyeztetett időpontban. Csak kevés kéktúrázó tud erről az egyedi lehetőségről, pedig a különösebb felszerelést nem igénylő, kényelmesen felfedezhető barlangvilág garantált élményt nyújt, és erre érdemes rászánni a megközelítőleg 4 órás menetidőt.

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

top 10

Fotó: Gulyás Attila

Várak és kilátók az OKT mentén Manapság attrakciónak vagy POI-nak, régebben útpontnak vagy nevezetes helynek hívtunk őket. A lényeg, hogy a Kék mentén számtalan ilyet találni, ezért mi csupán a várakra és a kilátókra fókuszálunk, amelyek felfedezése, panorámáik megcsodálása a legizgalmasabb kéktúrázós

Fotó: Gulyás Attila

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

élmények közé sorolható. Ezekhez a helyszínekhez olykor kitérőt is kell tennünk a leágazó kék rom, illetve kék háromszög jelzésen, de a pluszméterek a legtöbbször megérik a fáradozást. Mintegy 30 középkori erősséget kereshetünk fel az OKT mentén, köztük olyanokat, mint például Sümeg, Szigliget, Visegrád, Hollókő, Sirok,

Fotó: Joó Annamária

Fotó: Gulyás Attila

Fotó: MTSZ

Pecsétgyűjtögetős kuriózumok

Fotó: Gulyás Attila

Boldogkőváralja, Füzér, Tátika, Csobánc, Nógrád, illetve Szanda vára. Kilátók tekintetében a Kéken 17 épített magaslatról szemlélhetjük hazánk legszebb tájait, rövid kitérőkkel pedig további 9 kilátót érinthetünk a leágazó kék háromszög jelzéseken. Felkapaszkodhatunk többek között az osztrák–magyar határon magasodó Írott-kő-kilátóba, a Balaton egyik legszebb látképét nyújtó Kisfaludy-kilátóba, a Dunakanyart a Nagy-Villámról bemutató Zsitvay-kilátóba, a bivakszállást is magában foglaló, ikonikussá vált Galya-kilátóba vagy a zempléni Magas-hegy panorámatornyába. Az élményszerzés mellett a kéktúra ezen helyszíneinek felkeresése további túrajelvények begyűjtését is jelentheti, amennyiben a Várak az Országos Kéktúra mentén, illetve a Kilátók az Országos Kéktúra mentén túramozgalomba is belevágunk. Mindezeken túl számos földvárat, természetes kilátópontot, valamint egyéb látnivalót is felfedezhetünk az Országos Kéktúra mentén, érdemes ezért jobban szétnézni a térképen és a terepen egyaránt, ahogy tette ezt egyébként a Másfélmillió lépés Magyarországon stábja is.

Biztosan sokan emlékeznek még a régi vas kéktúrabélyegzőkre, amelyekkel igen nehéz volt szép vagy akár csak olvasható lenyomatokat készíteni az igazolófüzetbe. Az ilyen bélyegzőkkel ellátott igazolóhelyekből nem sok akadt már a 2010-es évek közepén sem, így ezek a retró lenyomatok igazi kuriózumnak számítottak az addigra zömmel egységes bélyegzők között. Az általában négyzet alakú, három egyenlő részre osztott, „MTSZ, településnév, Kéktúra” típusfeliratú bélyegzők egysíkúságát az anno a Balaton-felvidéken és a Bakonyban rendszeresített, fanyelű, ovális bélyegzők, illetve az útvonal mentén fellelhető egyéb helyi bélyegzők törték meg. 2015 őszén viszont minden kéktúrás igazolópont új – összesen 152 –, egységes bélyegződobozt, valamint saját, az adott településre vagy tájegységre jellemző lenyomatú bélyegzőt kapott, teljesen megújítva és feldobva a füzetbe készített igazolások és túraemlékek gyűjteményét. A vandálok sajnos ezekben is tudnak kárt okozni, ezért előfordulhat, hogy a boltban vagy a kocsmában kell bélyegeznünk.

Fotó: Nógrádi Attila

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

top 10 Kék hegycsúcsok

Fotó: Gulyás Attila

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

Hazánk száz legmagasabb hegycsúcsából 6 tetejére vezet fel az OKT nyomvonala, de sok esetben rövidke kitérőkkel még több top 100-as hegyet „hódíthatunk meg”. A Kék több hegységünk legmagasabb pontjára is felvisz: Írott-kő (882 m, Kőszegihegység), Kőris-hegy (709 m, Bakony), Dobogó-kő (700 m, Visegrádi-hegység), Csóványos (938 m, Börzsöny), Kékes (1014 m, Mátra), Nagy-Milic (894 m, Zempléni-hegység). Mindezen csúcsok mellett az Országos Kéktúra számos nevezetes hegyet is érint, többek között a Balaton-felvidéki tanúhegyek legemblematikusabb képviselőjét, a Badacsonyt (437 m), vagy a Dunakanyar felett sasbércként őrködő Naszályt (652 m) is.

Fotó: Burger Barna

Fotó: Gulyás Attila

Bakonyi érdekesség A magyar természetjárók egyik legkedveltebb helyszíne a Bakony-vidék, így joggal gondolhatnánk, hogy a hazánk legszebb tájait bejáró Országos Kéktúra már a kezdetektől fogva erre vezetett, ám az 1938-ban felfestett kék még jobbára elkerülte a Bakony látnivalókban gazdag déli, illetve központi részeit. A mai (Nagyvázsony, Kab-hegy, Úrkút, Bakonybél és Zirc közötti) nyomvonal jelentősen eltér az első verziótól, amely hajdanán Balatonszőlőst, Balatonfüredet, Balatonalmádit és Veszprémet is érintette, mielőtt Zircre érkezett. A hosszú évtizedek alatt már számtalanszor módosították az OKT nyomvonalát kisebb-nagyobb mértékben, de ez a bakonyi szakasz messze kitűnik a többi módosítás közül. Számos dolog (látnivalók, infrastruktúra, terepi tényezők, erdő- és mezőgazdálkodási szempontok, közlekedési és magánbirtoki viszonyok) befolyásolja egy turistaút nyomvonalát, az 1930-as évek körülményei (lezárt vadász- és magánterületek) pedig sokkal nehezebbé tették a Kék megfelelő „terelgetését”. Fotó: Gulyás Attila

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

top 10

Fotó: Kék Csapat / Szász Norbert

Az „elfeledett” kéktúraemlékmű Hollóházán, az OKT keleti végpontjánál áll az az ikonikus szobor, amellyel sokan szeretnek szelfit készíteni a megkezdett vagy épp befejezett kéktúrázás emlékére. Van azonban a vándorútnak egy másik, kevésbé ismert, már-már elfeledett emlékműve a Velemhez közeli Szent Vid-hegyen, ahová jelenleg nem is vezet el a kék sáv. A fent már említett nyomvonalváltozások kapcsán nem nehéz kitalálni, hogy egykoron (1977 és 1990 között) erre haladt a túra, ráadásul itt volt a nyugati végpontja, amelynek mementójaként maradt az utókorra a túrajelvényre hajazó alkotás. A festői környezetben álló emlékművet az Írott-kőtől 3 kilométerre találjuk a kék kereszttel jelzett ösvény mentén.

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

Fotó: Farkas Péter

Teljesítők Az Országos Kéktúrát mint túramozgalmat a Budapesti Lokomotív Sportkör – a mai Lokomotív Turista Egyesület jogelődje – Természetjáró Szakosztálya hívta életre 1952-ben saját tagjai számára. Az első jelvényszerző Horváth József volt, aki ugyanebben az évben végigjárta az annak idején Tapolca és a Tolvajhegy között húzódó 852 kilométeres útvonalat. Az azóta 1169 kilométerre növelt távot – amely napjainkban az Írott-kőt és Hollóházát köti össze – már több mint hétezren teljesítették. A kéktúrázás ma soha nem látott népszerűségnek örvend. Az igazolófüzetek eladásaiból kitűnik, hogy évente 10 ezernél is többen kapnak kedvet az országjáráshoz. Ez idáig az OKT legfiatalabb teljesítője 7, a legidősebb 95 évesen adta le az igazolófüzetét. A leggyorsabb és legelnyújtottabb bejárásokkal kapcsolatban – pontos statisztika híján – megoszlanak a vélemények, de többen is egyhuzamban, egy hónap alatt teljesítették az OKT-t. Szarvas Mátyás 2002-ben például 17 nap alatt futotta le, három ultrafutó (Lőrincz Olivér, Medgyessy Gergely és Zenyik Róbert) 2016-ban pedig egymást váltva hét nap alatt tette meg az egész távot. A legtöbben persze hónapok vagy inkább évek alatt, szakaszonként járják be a Kéket. Volt olyan, aki egy 37 éve megkezdett füzetet adott le ellenőrzésre. Akadnak többszörös teljesítők is, akik között Csernus L. Gábor abszolút rekordernek számít a maga 12 OKT-jelvényével.

Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Fotó: MTSZ

Mi is az E4?

Fotó: Adobe Stock

Sokan nem tudják, hogy a National Geographic által 2020-ban a világ top 25 utazási célpontja közé beválasztott Országos Kéktúra nem csupán hazánk, de Európa első hosszú távú túraútvonala is egyben. Ahogy azt sem, hogy az Alföldi Kéktúrával együtt részei az E4 több mint 10 ezer kilométeres vándorútjának. A földrészt behálózó 11 hosszú távú túraút közül a négyes számmal jelzett a Szent Vince-foktól (a kontinentális Európa délnyugati „csücskéből”) indul, majd Spanyolországon, Franciaországon, Svájcon, Németországon, Ausztrián, Magyarországon, Románián és Bulgárián át Görögországig vezet, ráadásul Kréta szigetét és Ciprust is bejárja.

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

s z í n f a l a k m ö g ö t t iI.

Az MTSZ „kék” ellenőrei Írta: Lánczi Péter Fotók: Csanádi Márton

Hogyan zajlik a kéktúra elbírálása? Kik azok az ellenőrök, és mit is csinálnak pontosan? Milyen hibákat követünk el leggyakrabban az igazolás során, és mire figyeljünk oda, ha kedvet kaptunk az országjáráshoz?

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

indenkinek megvan a maga története, hogy mi sarkallta a kék út bejárására, az ország változatos tájainak felfedezésére, településeinek és a bennük élő emberek megismerésére. Az útvonalat a legtöbben kényelmesen szakaszolva, hosszú éveken át járják, de egyre többen vállalkoznak a három kék út valamelyikének – Országos Kéktúra (OKT), Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra (RPDDK), Alföldi Kéktúra (AK) – egyhuzamban való teljesítésére. Sőt, akadnak olyan megszállott túrázók is, akik az Országos Kékkör (OKK) 2579 kilométerét megszakítás nélkül gyalogolják végig. Akár élményszerzésként, akár teljesítményként tekintünk erre a túrára, az érte járó jelvény mindenképp felér egy kitüntetéssel, amely az elhivatottságot és a kitartást hirdeti.

Ahhoz, hogy a kéktúrajelvények viselésére jogosultak legyünk, igazolnunk kell a túra teljesítését. Ennek természetesen megvannak a feltételei, de mielőtt túl hivatalosak lennénk, le kell szögeznünk, hogy a túrázás alapvetően a természetjárás szeretetéről, az új helyek megismeréséről szól, nem pedig valamilyen merev szabálykövetésről. Az igazolófüzetbe történő helyes és pontos bélyegzés, a dátumok rögzítése nem csupán a füzet ellenőreinek szolgál információval, számunkra is örömet szerez egy-egy pecsét begyűjtése, amely egyben emléket és túraélmény-lenyomatot is jelent.

Mit is csinálnak ellenőrök? Miután befejeztük a három különálló túramozgalom valamelyikét, és postai úton vagy személyesen leadtuk a Magyar Természetjáró

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

s z í n f a l a k m ö g ö t t iI. Mire ügyeljünk? A leggyakoribb hibák az igazolófüzetekben: 쐌 Bélyegzés hiánya 쐌 Régi füzetben a dupla bélyegzés elmulasztása (a túra megszakításakor) 쐌 Felismerhetetlen bélyegzőlenyomat 쐌 Hiányzó vagy rossz dátumozás 쐌 Beragasztás (papírra készített bélyegzőlenyomat füzetbe való beragasztása) Bárkivel megeshet, hogy otthon marad az igazolófüzet vagy a pecsételőpárna. Ebben az esetben az ellenőrök azt tanácsolják, hogy fényképpel, intézmények, vendéglátóhelyek bélyegzőivel, számláival igazoljuk a túrát. Kevésbé célravezető ilyenkor magyarázkodó fogalmazásokat írnunk a történtekről, hiszen igazolás hiányában az ellenőr nem fogadhatja el a teljesítést. Az igazolás módjával kapcsolatos tanulságos és néha szórakoztató hibákról rendszeresen olvashattok, illetve láthattok képeket a kéktúra hivatalos oldalán. Az igazolófüzetek eladási adataiból, illetve beérkezéséből egyértelműen látszik, hogy a kéktúra nagyobb népszerűségnek örvend, mint valaha. Van, hogy egy héten hatvan füzetet is át kell néznie az ellenőröknek, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy az elbírálandó füzetek számát nagyban befolyásolják az évszakok vagy az iskolaidő, ugyanakkor kiszámíthatatlan, mikor esik be egy nagyobb társaság, amelynek tagjai egyszerre fejezték be a kéktúrát. Miután megtörtént a teljesítés elbírálása, az MTSZ munkatársai értesítik a füzet tulajdonosát, hogy mikor lehet átvenni az oklevelet és a jelvényt. Természetesen az emléket jelentő igazolófüzetet is visszakapjuk, mindezt pedig akár postai úton is intézhetjük.

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

Amennyiben rendben találják az igazolófüzetben szereplő bélyegzőlenyomatokat és dátumokat, a kéktúraellenőrök saját, „MTSZ Kéktúra Ellenőr” lenyomatú bélyegzőjükkel láttamozzák le a megfelelő oldalakat – Fotó: Pálvölgyi Krisztina

Ellenőrök tanácsai kezdő terepezőknek Herczeg Antal (OKK-teljesítő): „Kezdjük a kéktúrázást az RPDDK-val! A jóval népszerűbb OKT-vel szemben ez a feleolyan hosszú vándorút kevésbé járt helyszínekre kalauzol el bennünket, és előbb adja meg a teljesítés sikerélményét.” Csernus L. Gábor (12 OKT-, 2 RPDDK-, 1 AK-teljesítés): „Talán a legfontosabb egy túra előtt a viszonyok felmérése, hogy előre tájékozódjunk. Nem csupán a saját képességeinkkel kell tisztában lennünk, hanem a helyszín nyújtotta lehetőségekkel is (közlekedés, szállás, vízvételezés).”

Szövetségnél (MTSZ) az igazolófüzetünket, már csak 2-3 hetet kell türelemmel várnunk, hogy átvehessük az országjárásért járó elismerést. Ez idő alatt az MTSZ Károly körúti székházában (keddi napokon) négy elhivatott kéktúra-fanatikus, Csernus L. Gábor, Herczeg Antal, Tóth Tamás és Kucsera Ákos önkéntes munkában nézi át a beérkezett füzeteket. Ők valóságos szakértői az országot körbejáró kék útnak, hiszen többen közülük többszörös kéktúra-teljesítők, illetve folyamatosan járják a terepet. A lelkiismeretes ellenőrök lapról lapra végignézik a teljesítést igazoló bélyegzéseket, amelyek a laikusok számára csak egyszerű pecsétlenyomatoknak tűnhetnek, de a tapasztalt ellenőrök számára több információval is szolgálnak. Egy-egy pecsét hiányáról (ha esetleg ellopták) vagy lenyomatának állapotáról gyakran

Az őszi csúcsidőszakban megesik, hogy négy ellenőr is kevés az összegyűlt füzetek elbírálásához

Tóth Tamás (2 OKT-, 2 RPDDK-teljesítés, AK folyamatban): „Ne akarjunk egyből sokat menni, mert a fáradtság, a nyűgösség elveheti a kedvünket a természetjárástól.” Kucsera Ákos: (OKK-teljesítő): „Mindig tájékozódjunk, hova is készülünk, mi vár ott ránk. Ne mulasszunk el a látnivalókat! Érdemes jobb minőségű túracuccokat beszerezni, mert ezek nagyban befolyásolják a komfortérzetünket.” Mind a négy kéktúraellenőr egyetért abban, hogy a kényelmes lábbeli és a megfelelő ruházat elengedhetetlen kellékei a zavartalan természetjárásnak. Minden más csak ezek után következik.

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

s z í n f a l a k m ö g ö t t iI.

Forrás: Csernus L. Gábor

A négy kéktúraellenőrből hárman már legalább egy alkalommal végigmentek mindhárom kéktúrán, Tóth Tamásnak csupán az Alföldi Kéktúra befejezése van hátra. Kimagasló teljesítménnyel bír közülük Csernus L. Gábor, aki az elmúlt több mint harminc év során már 12 alkalommal teljesítette az OKT-t. Sokakban felvetődik a kérdés, hogy tucatnyi teljesítés után miért csinálja, ezért megkérdeztük tőle. Miért indul el valaki tizenkétszer az OKT-n? Nem elég egyszer bejárni az országot? Igen, mindig ezt kérdezik tőlem. Mindenkinek ugyanazt tudom válaszolni: a kéktúra mindig más. Amióta elkezdtem, több mint 100 kilométernyi nyomvonalváltozás volt az OKT-n, és mostanában is sokszor módosítják. Többek között az évszakok is mindig más-más arcát mutatják a tájnak, nem mindig ugyanabból az irányból járom az adott szakaszt, illetve a 30 éves országjárás alatt folyamatosan megváltozott a terep, a vidéki élet is átalakult. Érdekes látni ezeket a változásokat.

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

Mi változott meg leginkább a 30 év alatt? Sok minden. Ha valamit ki kéne emelnem magával a kéktúrával kapcsolatban, az a közelmúlt infrastrukturális fejlesztéseinek sora. Miután megújultak a turistajelzések és a bélyegzők, új kilátókat és pihenőhelyeket hoztak létre, a kéktúrázók is sokkal többen lettek. Korábban volt, hogy egész nap senkivel sem találkoztam az erdőben. Ez mára egyáltalán nem jellemző. Örülök, hogy a kéktúrázás ilyen népszerű lett, mert így talán többen tartják majd fontosnak a természetjárást, és többen vigyáznak ezekre a fejlesztésekre. Egyedül szeretsz menni, vagy társakkal járod a terepet? Örülök, ha valakit rá tudok venni, hogy velem tartson, de egyedül is szeretek menni. Kezdetben nagyobb csapattal, barátokkal mentem, de az évek során kevesebben lettek az útitársak. Most már 80%-ban egyedül megyek, mert a családomnak is van más hobbija, illetve nehéz összehangolni, hogy ki mikor ér rá.

Kéktúrás statisztikák A jelenleg 1169 kilométer hosszú Országos Kéktúrát 1952 óta már több mint 7500-an teljesítették. Az 1992-ben kijelölt Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra 542 kilométerét 2021. szeptember 14-éig 1986-an, az Alföldi Kéktúra 869 kilométeres távját pedig 2002 óta 1123-an járták végig. A teljesítők névsorát (aki hozzájárult) a kektura.hu honlapon lehet megtekinteni, ahol sok más hasznos infót is találunk a kéktúrákról. Az MTSZ által vezetett papíralapú névrögzítés 2016-ban megszűnt. Tehát a „nagykönyvbe” – amely voltaképpen több könyvből áll – már nem kerülnek beírásra az új teljesítők nevei, a lista csupán digitális formában bővül.

Hogyan viszonyul a családod az állandó országjárásodhoz? A feleségem terepfutó, a kislányom pedig már megszerezte a Gyermekkéktúra jelvényét, és már csak az OKT befejező túrája van hátra. Csak kis hazánkat járod, vagy szoktál külföldön is túrázni? Melyik a kedvenc tájad? Itthon a kezdetektől fogva a Börzsöny az egyik nagy kedvenc, a másik a Zempléni-hegység. Évente egyszer-kétszer szoktunk külföldre is menni a családdal. Bejártuk a környező országokat és az Alpokat is, de az évek során a Dolomitok lett a nagy kedvencem, ahová rendszeresen visszajárunk.

Az előforduló hibákat külön cetlire is feljegyzik az ellenőrök, hogy az MTSZ könnyebben tájékoztathassa a teljesítőket

tudnak következtetni a bélyegzés időpontjára, de maga a füzet is sokat elárul a gazdájáról. Vannak, akik szinte nyomdai minőségben és precizitással „készítik el” a bélyegzőlenyomatokat, míg mások elmosódott pacáit úgy kell kisilabizálni. Persze az ellenőrök nem szőröszszívűek: idáig minden olyan teljesítővel, akinél felmerült valamilyen igazolással kapcsolatos pontatlanság, le tudták tisztázni a kérdéses szakaszt, ha mással nem, akkor a túráról készült fotókkal. Ne feledjük, alapvetően magunkért kéktúrázunk! A kéktúrajelvények eszmei értékét a rengeteg átélt élmény és a szabályos teljesítés alapozza meg. 쐍

Már a 13. OKT-jelvény megszerzésén munkálkodsz. Van célszám a teljesítésekben? Nincsen célszám. Szeretem ezt csinálni. A kéktúra mellett viszont más túramozgalmakat is csinálok, valamint teljesítménytúrákon is részt veszek. Kéktúraellenőri pályafutásod során milyen emlékezetes esettel volt dolgod? Megmosolyogtató, amikor valaki tinta híján lerajzolja a pecsétlenyomatot (ilyen több alkalommal is volt), illetve egyszer valaki kétszer félórás videóüzenetben magyarázta el, miért pecsételt két külön igazolófüzetbe. (Nyomdahibás volt az egyik füzete.)

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

Erdőmánia

A természet tisztelete Hulladékhelyzet és együttélés

Miközben a természetjárás és általában a természeti értékek kultúrája érzékelhetően fejlődik, az erdők továbbra sem mentesek a hulladéktól. Az összetétele ugyan változik, mert örömÍrta: Lomniczi telien egyre kevesebb benne a túrázók és kirándulók által hátGergely rahagyott szemét, de sajnos továbbra is jelen van az erdőkben – folyamatos figyelemfelhívásként arra, hogy van még tennivalónk a természet iránti tisztelet kialakításában.

Fotó: Gulyás Attila

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

Az emberi erő sajnos sokszor nem elég – Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

z Országos Kéktúra, amely a hazai természetjárás szimbolikus útvonala, nem csupán látványosságok, természeti kincsek tekintetében, hanem hulladékterheltség vonatkozásában is roppant változatos, ahogy arra egyébként már Rockenbauer Pál stábja is erősen felhívta a figyelmet. Itt egyfajta keresztmetszetben láthatjuk, hol is tart ma a környezettudatosság. Találunk olyan szakaszokat, amelyek szinte érintetlenek, másutt pedig megdöbbentő és elkeserítő a szertehagyott, néhol halmokban álló szemét. Érdekes az a kettősség, hogy miközben az Országos Erdészeti Egyesület egy 2017-es, országos szintű kutatása szerint hazánkban az emberek nagy része környezettudatosnak vallja magát, addig vitathatatlan tény, hogy az erdőbe kerülő hulladék emberi eredetű: nyilván mindig „mások”, sohasem „mi magunk” viszünk szemetet az erdőbe.

A természet sérül

juttat a talajba, a növényzet közé, akár az állatok szervezetébe, amelyek egyáltalán nem odavalók, amelyek megzavarják, akár meg is gátolják az évezredes körforgást. Ami elsőre akár nem látszik veszélyesnek – hiszen nagy az erdő, „elbírja” –, az a talajba jutva hosszú távon méreg. Ma még talán meg sem tudjuk mondani, hol jelentkezik a kár, amelyet nemcsak az élővilág rövid távú sérüléseiben mérhetünk, hanem abban is, ha elmarad a „haszon”, nem nő ki egy fa, nem újul meg a korábban viruló élőhely, vagy azt éppen inváziós fajok lepik el, kiszorítva az őshonosakat.

Megtisztuló erdők Abban egyetértés mutatkozik, hogy az erdők jó állapota közérdek. Szerencsére ma már látjuk, hogy az erdőjárók egyre tudatosabbak, odafigyelnek, és terjedőben van az a szemlélet, hogy csak a lábnyomunkat hagyjuk az erdőben, minden más hulladékot vigyünk haza magunkkal. Az illegális hulladéklerakásban „utazókról” azonban ez már kevésbé mondható el. A hazai erdők felét kezelő állami erdőgazdaságok tavaly csatlakoztak a „Tisztítsuk meg az országot!” kezdeményezéshez, amelynek során összesen 12 500 köbméter hulladékot gyűjtöttek össze és szállítottak el erdőterületeikről. És valószínűleg maradtak még felderítetlen lerakók. A probléma azonban nem új, ezt mutatja a Társadalmi Erdei Szolgálat megalakulása az 1960-as években, amely a civileket, természetjárókat is bevonta a természet védelmébe, az erdők tisztaságának megőrzésébe. Ez az igény és a társadalmi

Az erdőben hagyott hulladék összetétele nem sokban különbözik a háztartások kukáiban, építkezések, műhelyek, gyárak szeméttárolóiban láthatóétól. A pandémiához köthető „változatosság”, hogy mindezeken felül megjelentek a járványhulladékok, a maszkok, a kesztyűk, főleg a gyakrabban látogatott pihenőhelyeken. Az erdei szemetelés, az illegális hulladéklerakás kizárólag az ember jelenlétének köszönhető. Bizton állíthatjuk, hogy az erdő nem ismeri a „hulladékot”. A természetben minden hasznosul az erdei ökoszisztéma fenntartása érdekében: beszéljünk akár elhalt fákról, lehulló termésekről, levelekről. Az emberek által kirakott szemét éppen ezt a folyamatot, az erdő természetes és önfenntartó megújulását veszélyezteti. Olyan anyagokat

A gumiabroncsok gyakran kötnek ki az erdőkben – Fotó: MTSZ

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

Erdőmánia

A nagyobb szemétlerakók felszámolása után kezdődhet az újraerdősítés – Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

aktivitás szerencsére töretlen: az idei hulladékgyűjtési akcióhoz kifejlesztett HulladékRadar alkalmazás segítségével például több mint 1500 köbméter illegálisan lerakott szemétről érkezett lakossági bejelentés – ez a teljes begyűjtött mennyiség több mint egytizede. Vagyis a természetjáró többséget láthatóan zavarja a környezetpusztításnak ez a válfaja. De potyautasok továbbra is vannak. A szomorú tapasztalatok közé tartozik, hogy az illegális hulladéklerakók nagyon gyorsan újraképződnek, az erdészetek munkatársai a felszámoltak helyett újabbakra és újabbakra akadnak. Akik minden figyelmeztetés, kérés ellenére tudatosan károsítják a természetet, azok valójában a közösséggel fizettetik meg ennek az árát. Mégpedig duplán: nem

elég, hogy az állami erdőgazdaságok évente 100 millió forintos nagyságrendben kénytelenek költeni az illegális lerakók felszámolására, ehhez jön a ma még talán nem teljesen felmérhető, de szinte biztosan bekövetkező természetkárosítás anyagi és természeti „költsége”, az élőhely, az ökoszisztéma sérülése, extrém esetben pusztulása. Az erdőben illegálisan lerakott hulladékok legjelentősebb részét a háztartási vegyes hulladék adja. A „második helyezett” az építési, illetve bontási hulladék. Különösen problémásak a természetbe kikerülő veszélyes hulladékok és gumiabroncsok, amelyek az idei takarítási akció során országosan összegyűjtött hulladék mennyiségének 5 százalékát tették ki. Összességében elmondható, hogy a természetkárosítók nem válogatnak, mindent kiszórnak, ami útban van nekik.

Számít a zöld is

Az önkéntesek sokat segítenek, de nem a mások utáni takarítás a megoldás – Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

A szemléletformálás fontosságát mutatja a zöldhulladék kérdése. Sokan nem gondolnak rá, de az éppen olyan káros és veszélyes az erdőben, mint például az építési törmelék. A köztudatban az terjedt el, hogy a zöldhulladék elhelyezése az erdőkben megengedett, hiszen a növényi részek ott úgyis elkorhadnak. A valóság ezzel szemben az, hogy a kertben levágott fű, lenyesett ág, lehullott gyümölcs komoly problémát jelent a természeti területeken, ezért illegális elhelyezése éppúgy szabálytalan, mint a kommunális vagy bármely más hulladék lerakása. De milyen veszélyeket is rejt ez magában a jogszabályi tiltáson túl?

Először is nagyban elősegíti a belterületi vadfelbukkanást, különösen a vaddisznó megtelepedését. Az egyik leggyakoribb zöldhulladék, a frissen levágott fű és a lehullott, rothadó, emberi fogyasztásra már nem alkalmas gyümölcs ugyanis kiváló táplálék a vaddisznónak. Nemkülönben a zöld kupacot fogyasztó csigáknak, rovaroknak és rágcsálóknak. Egy kutatás megállapította, hogy részben az ilyen táplálékforrások miatt a főváros térségében kialakult egy belterületen élő vaddisznó-populáció, amely el sem hagyja a településeket, az állomány egyedszámának szabályozása pedig komoly gondot jelent. A nagy mennyiségben, egyben lerakott zöldhulladék – csakúgy, mint az örökzöldek ágai – fokozott tűzveszélyt is jelent, mert a lebomlási folyamatok öngyulladáshoz vezethetnek, így az „erdei komposztnak” hitt, zöldhulladék alkotta halom akár többhektárnyi erdőt (és akár lakott területet) veszélyeztető tűzfészekké válhat, különösen aszályos, száraz időszakban. A zöldhulladék

Az illegális hulladék potenciális tűzveszélyt is jelent egyben – Fotó: Adobe Stock

illegális lerakásának mindemellett komoly természetvédelmi kockázata is van, ugyanis elősegíti az invazív fajok, így például a mirigyes bálványfa, az ürömlevelű parlagfű vagy a japánkeserűfű-fajok terjedését. Ezek az agresszív, idegenhonos fajok az őshonos erdők rovására terjeszkednek, visszaszorításuk pedig jelentős erőfeszítéseket igényel. Az már csak hab a tortán, hogy az erdőszéli zöldhulladékhalmok mágnesként vonzzák a szemetelőket, és az illegális hulladéklerakás kiindulópontjainak számítanak.

Fotó: Adobe Stock A zöldhulladék is rengeteg veszélyt rejt magában az erdőre nézve – Fotó: Adobe Stock

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

Erdőmánia Ez a küzdelem – és az erdei szemetelés – csak akkor ér véget, ha a megelőzés kerül előtérbe. A fizikai visszatartást és megelőzést szolgálja az állami erdőgazdaságok által a legveszélyeztetettebb területekre telepített, összesen 113 sorompó és több mint 200 kamera. De ezek az eszközök csak akkor igazán hatásosak, ha megtörténik a szemléletváltás, és mindenki tudatosítja, hogy az erdők jó állapota közérdek.

Erdő és ember kapcsolata egy világvárosi példán

Az erdőszéli utak fokozott terhelésnek vannak kitéve – Fotó: MTSZ

Az Országos Kéktúra útvonalának egyik szép, egyedülálló természeti értékekben bővelkedő szakasza a fővárost körülölelő, a Pilisi Parkerdő Zrt. területén fekvő, országos szinten is kiemelkedő látogatottságú erdőn vezet keresztül. Az évi 25 millió körüli látogatószám a pandémia alatt 30 millió felettire emelkedett. Az erdei turizmus népszerűségének növekedése egyrészt örömteli tendencia, hiszen azt mutatja, hogy egyre többen fedezik fel a kikapcsolódás lehetőségeit természeti környezetben, ugyanakkor felmerül a kérdés: miként lehet erdő és ember kapcsolata kiegyensúlyozott, mit tehet az ember, illetve mit tehet az erdőgazdálkodó e viszony jobbá tétele érdekében? A fenntartható erdőgazdálkodásnak mára szerves része a növekvő erdőlátogatási igények kezelése, bizonyos fokú organikus szabályozása. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az erdőgazdálkodóknak olyan fejlesztéseket kell megvalósítaniuk, amelyek segítik az embereket a természetkárosítástól mentes, adott esetben – például a nagyvárosok környezetében – tömeges erdőlátogatásban. A Pilisi Parkerdő Zrt. terveiben olyan fejlesztések szerepelnek, amelyek a városi lakosság egyre növekvő igényeire reagálnak: a jobb és látogatóbarát infrastruktúra nemcsak az erdőjárók komfortját növeli, hanem a természetkárosítás esélyét is csökkenti, a rendezett, tiszta környezetet pedig nehezebben „rontjuk el”, mint a gondozatlan, gazdátlannak látszó területeket.

A szemét elszállítása az erdő mélyéről nem könnyű feladat – Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

A másik oldal viszont az erdőlátogatóké. Az erdő életközösségeinek, az erdei ökoszisztéma működésének alapvetően nem része az embertömegek jelenléte. Vendégek vagyunk az erdőben. Lehetünk jó vendégek, akik nem élnek vissza ezzel a vendégjoggal, s láthatjuk is, hogy egyre

A felújított szálláshelyeken fontos szempont a minél kisebb környezetterhelés, a megújuló energia használata – Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

többen elfogadják ezt az íratlan szabályt: a látogatottság növekedéséhez képest csökken a turisták által hátrahagyott hulladék mennyisége. Azt látjuk, hogy ezen a téren az emberek az elmúlt évtizedben jó irányban változtak, jó vendégei akarnak és sokszor tudnak is lenni az erdőnek. De nagyon fontos magunkban tudatosítani, hogy bármilyen jól érezzük magunkat, és bármennyire szeretjük, az erdőben elsősorban nem mi, emberek, hanem a vadon élő növény-, állat- és gombafajok sokasága van otthon. Ahogyan dr. Csépány Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. vezérigazgató-helyettese fogalmazott: „Szakmai meggyőződésem és tapasztalatom szerint egy kulcsfogalom biztosíthatja erdő és ember együttélését: a tisztelet. Az embernek, az erdőbe látogató kirándulónak és turistának tisztelnie kell mindazt, ami körülveszi. Nem ismerheti mindenki az erdőt, nem láthatja át az erdei ökoszisztéma működésének komplex folyamatát, amely a szeme előtt, szinte észrevétlenül zajlik. De szakismeret nélkül is tisztelhetjük az erdőt, mert a tisztelet biztosítani fogja, hogy sem akarva, sem akaratlanul ne tegyünk kárt az erdőben. A tisztelet tehet bennünket az erdő szívesen látott, jó vendégeivé.”

Közösségi és egyéni felelősségvállalás Az erdők megtisztulásáért vívott küzdelmet nem csupán kormányzati, hanem hatékony civil kezdeményezések, a helyi lakosság rendszeres összefogása, nem utolsósor-

Az építési törmelék elszállításához gépekre van szükség – Fotó: Pilisi Parkerdő Zrt.

ban pedig vállalati CSR-programok is segítik. Az állami erdőgazdálkodók éves szinten sok száz millió forintot költenek hulladékmentesítésre, piaci és állami finanszírozású kezdeményezések és kampányok aktivizálják az embereket hulladékgyűjtésre, miközben a megoldás nyilvánvalóan az lenne, ha nem kerülne a természetbe, az erdőbe az, ami nem odavaló. A fenntartható hulladékkezelés a 21. század nagy kihívásai közé tartozik. Szükség van megfelelő jogi és törvényi környezetre, oktatásra és felvilágosításra, de emellett mindenki felteheti saját magának a kérdést: én mit tehetek az erdők tisztán tartása érdekében? 쐍

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

S z u b j e k t í v K é k iII.

Nem egy hagyományos túraleírás következik. Inkább töltsünk ki egy pohár jóféle szekszárdi vöröset, Írta és fotók: Herczeg Antal dőljünk hátra, és beszélgessünk az RPDDK-ról! Apropó, kedves Barátom, tudtad, hogy Zalában is van egy igen kellemes borvidék, amelyet a Kék érint is?

...és még egymillió

A Rockenbauer Pál

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

túrát nyugat–keleti irányban tettem meg négynapos etapokban. Egy áprilisi reggelen, immáron sokadszor, Velemből mentem föl az Írott-kőhöz. Bélyegzés, gyönyörködés a megunhatatlan panorámában, aztán nekiindultam. Meglehetősen fura érzés volt, amikor a Hörmann-forrás felé vezető szokásos útról letértem jobbra, és megkezdtem az ereszkedést Szombathely felé. Szép lassan elhalkult a kilátónál sziesztázó emberek zsivaja, és magamra maradtam az erdővel.

lépés

Dél-dunántúli Kéktúra

Ezt a négy napot Iváncig terveztem. Természetesen megnéztem a jáki templomot, megijedtem az erdőben előttem átzúduló nagy szarvasrudlitól, tízóraiztam a Rába partján Molnaszecsődnél, ittam a csodás, számomra teljesen ismeretlen Himfai-tó pihenőjénél lévő forrásból, rácsodálkoztam az olyan településnevekre, mint Döröske, Nagymizdó, Szarvaskend vagy Katafa, és elgondolkoztam: vajon ki adta azt a nevet egy pataknak, hogy Csörnöc-Herpenyő? A negyedik napon kora délután meg is érkeztem Iváncra, amelyet az Őrség kapujának is hívnak. Ballagtam a buszmegállóhoz, és baloldalt feltűnt egy templom. Ez nekem nagyon ismerős! De honnan, hiszen sosem jártam Iváncon, azt sem tudtam, hogy létezik ilyen nevű település. Ezt a templomot én akkor is láttam már valahol. Aztán itthon, az internetet böngészve derült ki, hogy bár Hendrich Antal tervezte, valójában a Kós Károly által megálmodott zebegényi templom ihlette. És tényleg, mintha annak a tükörképe lenne. Amikor néhány hét múlva visszatértem, hogy folytassam az RPDDK-t az Őrséggel, már tudatosan jártam körbe a templomot. Ha arra jársz, kedves Barátom, okvetlenül nézd meg!

Egyedül ősrégi őrségi ösvényeken A Zempléni-hegység mellett örök szerelmem az Őrség. Sok ismerősömtől hallom, hogy rajta van a bakancslistájukon, de olyan nagyon messze van. Ez igaz, viszont az RPDDK

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

S z u b j e k t í v K é k iII. hosszan kanyarog benne, ha másért nem is, ezért már érdemes belevágni ebbe a kalandba. És az a négy-öt nap, amely alatt el lehet ballagni Ivánctól Zalalövőig, csodálatos élményeket ad, szerintem többet, mint ha ugyanezt „üdülésként” töltenénk el ugyanott. Hiszen apró ösvényeken, ritkán járt utakon vezet a Kék, szinte beleolvadunk az Őrségbe, részévé válunk ennek a gyönyörű tájnak. Megnézhetjük a Zala (arrafelé Szala a neve) forrását (régiesen főnek hívják), Szalafő-Pityerszeren pedig a kihagyhatatlan skanzent. A szerek világa ez, nekem, városi gyerekként furcsák voltak a kerítés nélküli porták, ahol a házőrző kutya is csak a láthatatlan telekhatárig szaladt, aztán onnan ugatott meg. Sokáig azt hittem, hogy a Kerka és a Kerca ugyanazt a patakot jelöli, egészen addig, amíg nem szembesültem a ténnyel, hogy ez két külön vízfolyás. Őriszentpéter, Kercaszomor, Gödörháza, Magyarszombatfa… Itt álljunk meg egy pillanatra! Általában egyedül járom a kéktúrákat. Ennek vannak előnyei, például nem kell senkihez sem alkalmazkodnom, viszonylag gyorsan megyek, nem mindenki bírja a tempómat. Ott állok meg, ahol szeretnék, annyit és azt fényképezek, amennyit akarok, ott mélázok el, ahol csak akarok, és egyedül nagyobb esélyem

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

Az egyedül való túrázásnak sok előnye van, önmagunkról képet készíteni szelfibot nélkül viszont kihívás

Őrség, a szerek világa (lent); a kihagyhatatlan veleméri templom (jobbra) Fotó: Csanádi Márton

van bepillantani az erdő életébe. Így láthattam szarvast, őzet, vaddisznót, muflont, rókát, borzot, menyétet vagy baglyokat. Persze hátrányai is vannak. Íme egy történet erről. Magyarszombatfa egy gyönyörű gerencsértelepülés az Őrség déli peremén, karnyújtásnyira a határtól. Bár a bélyegző a helység kocsmájában található, maga az útvonal megkerüli a falut, felmegy a körülötte lévő dombok gerincére, majd onnan ereszkedik le Gödörházára. Pecsételés után én is visszatértem az útvonalra, és felkapaszkodtam a Ritási-dombra, ahol egy méretes geodéziai mérőtorony van. Az ajtaja nyitva, viszont rajta a figyelmeztetés: „Felmenni életveszélyes!” Alapvetően szabálykövető ember vagyok, no de nekem oda muszáj volt felmennem. Beléptem, és kiderült, hogy jóval magasabb, mint egy átlagos, ilyen jellegű építmény, és hét darab elég meredek, jó csúszós fém tyúklétra visz fel a tetejére. Mindegy, gyerünk! Már a hatodik vége felé jártam, amikor eszembe jutott, hogy talán a 15 kilós, ötvenliteres hátizsákomat lenn hagyhattam volna a torony tövében. Gratulálok, Tóni, ügyes fiú vagy! Hiába, vannak emberek, akiknek kell a nyomás. Felküzdöttem magam a torony tetejére, és lélegzetelállító panoráma várt. Észak felé, a távolban integetett a Kőszegi-hegység, atyavilág, hát onnan indultam nem is olyan rég! Kissé balra fordulva felsejlettek a KeletiAlpok vonulatai, kicsit odébb rám köszönt a Júliai-Alpok, délen a Muravidék, alattam szinte összefüggő őrségi erdő, nem messze pedig

magam, és ott, magasan a sötétben elgondolkoztam a magányos túrák hátrányain. Ha most itt leesek, vajon mikor találnak meg? Sokkal megfontoltabban ereszkedtem tovább, és az aznapra megmaradt 3 kilométert is elgondolkozva tettem meg.

Magyarszombatfa. Sokáig gyönyörködtem, sok fényképet is lőttem, aztán a csodás látványnyal eltelve elindultam lefelé. Valahol félúton megcsúszott a lábam, a nehéz hátizsák pedig megindult, éppen csak sikerült elkapnom a csúszós fémlétrát. Valahogy összeszedtem

Ezt a geodéziai mérőtornyot még nem alakították át kilátóvá

Velemér: az Árpád-kori templom az egész nap ott ülő nénivel, aki kedvesen és nagyon szakszerűen mesél a történetéről. Szentgyörgyvölgy a reggeltől estig nyitva lévő (manapság ez már nagyon ritka) református templommal. Ez idáig még nem kaptam meg a hit ajándékát, de egy jó félórát azért elücsörögtem benne, hallgatva a kék templombelső csendjét. Kerkakutas, ahol hatféle házi pálinkából kellett választanom, amelyekkel a házigazdám

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

S z u b j e k t í v K é k iII.

kínált. Amikor a negyedik napon fölültem a vonatra Zalalövőn, szó szerint más embernek éreztem magam, erre a tájra muszáj visszajönnöm! Ez azóta már többször meg is történt.

Izzadás Zalában A következő négynapos menetre nagy izgalommal készültem. Logisztikai okokból, no meg kalandvágyból is ez volt az első sátras túrám. 75 literes, nagy hátizsák, alászíjazva a derékaljba tekert sátor: tanár úr, én készültem! Aztán Zalalövőn leszállva nekiindultam Nagyhegynek, de 2 kilométer megtétele után már ilyesmiken gondolkoztam: hogyan tudnék a legkisebb önbecsülésvesztéssel visszafordulni? Azt hiszem, kissé túltoltam a valamivel több mint

A kéktúra arról is szól, hogy kilépsz a komfortzónádból. Ilyenkor csak jó dolgok történhetnek veled

Hamisítatlan zalai táj Lispeszentadorján mellett Fotó: Horváth Béla

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

18 kilós hátizsákomat. De azért elverekedtem magam Kustánszegig, ahol a kempingben ütöttem fel a sátramat, a helyet üzemeltető tündéri házaspár pedig alaposan megvacsoráztatott. Érdekes módon másnap már nem tűnt olyan nehéznek a betyárbútor, úgyhogy ez az etap is igazán jól sikerült. És megint a furcsa nevű települések: Barabásszeg, Gutorfölde, Lispeszentadorján. Ez utóbbinál fölmentem a kilátóba, ahol ismét csodás látvány fogadott. Nyugat felé az Őrség szelíd lankái búcsúztak, keleten pedig már hívogatott a Zalai-dombság. Viszont a kilátó nem oldotta meg a szinte elhanyagolható problémámat. Mivel 36 foknál nem volt sokkal melegebb, elfogyott az összes vizem. Nem baj, majd Bázakerettyén feltöltöm a készleteimet. Hát nem. Biztosan én vagyok a kétbalkezes, de sem vízcsapot, sem nyitva tartó boltot nem találtam, sőt még a kocsma is zárva volt, ahol pecsételnem kellett. De már csak 3 kilométert kellett kibírnom, és a bővizű Kozár-forrásnál feltöltöttem magamat és az összes palackomat. Életem egyik leghosszabb 3 kilométere volt. Ellenben a Kistolmácsi-tó mindenért kárpótolt. Amikor odaértem, nem törődve az ott sütkérező emberekkel, alsónadrágra vetkőztem, és bevágódtam a vízbe. Később, amikor már némileg lehűlve a gyógysörömet kortyolgattam pizzával hígítva, néhányan odajöttek hozzám, hogy látják a méretes hátizsákomat, hát mégis, mi a csudát csinálok? Volt, aki hallott már a kéktúrákról, volt, aki nem, mindenesetre sötétedésig beszélgettünk. Aztán a tótól kissé távolabb felütöttem a sátramat, és mély álomba

merülve átaludtam életem első igazi vadkempingezését. Másnap Valkonyáig mentem, és hazafelé elméláztam a túra tanulságain. Ma már a sátras nagy hátizsákom sem nehezebb 15-16 kilónál, ha pedig nem sátrazok, az ötvenliteres is 12-13 kiló körül marad.

Alsónadrágban Somogyban Néhány hét múlva Valkonyától folytattam az utat, és ezúttal anyagi okokból vittem a

A Kustánszegitóra a kedves vendéglátás miatt csak kevés időm jutott Fotó: Horváth Béla

sátrat. Zalakaros igen felkapott hely, viszont a kempingje kifejezetten olcsó, ráadásul minden igényt tökéletesen kielégít. Zalakarostól Nemesvidig a túra leghosszabb „aszfaltozása” várt, cserébe Nemesvidtől Kisviden át Nagyszakácsiig kegyetlen bozótharcba keveredtem, arról nem is beszélve, hogy ez a szakasz valóságos pókbirodalom volt. Rajtam rengeteg, de még a fényképezőgépemen is hat akkora pók volt, hogy a lábaikat simán el lehetett volna adni csirkeszárnyaknak. És én enyhe arachnofóbiában szenvedek… Mesztegnyőn a faluházban aludtam, az utolsó napon Somogysárd volt a cél, onnan indultam volna haza. Hát, ember tervez… Indulás után hatalmas dörgés: szép, méretes zivatarfelhő nőtt fölém. Szedtem a lábam, Somogysárd nincs olyan nagyon messze, ha kicsit elázok, az még belefér. Már a mesztegnyői kisvasút vonalán jártam, amikor szó szerint leszakadt

túra: 9 km 21,7 km 31,4 km terepfutás: 21,2 km 30,9 km

2021. október 30.

A túrázókat mindhárom távon hdeô®eeê ®l dbmŔsőoê várjuk a célban. A terepfutók jutalma mindkét távon befutóérem. Eseményinfó és nevezés:

WWW.FUTANET.HU Emberi Erőforrások Minisztériuma

*OGPSNBUJLBJ [SU

s nagyot nevettek: „Háát ez a tír se láátott még ijjet!” De azért hoztak egy pohár forró kávét, ritka rossz volt, de kedvesen, jó szívvel adták, és nagyon jólesett. Úgyhogy Újvárfalván feladtam, és hazajöttem.

Vigyáznak ránk

az ég. Nem esett nagyon, mindössze folyt a víz az égből, pillanatok alatt ronggyá áztam. Hiába vettem minden víz elleni cuccot magamra, elkéstem vele, még az alsógatyám is vizes lett, a vízhatlan bakancsomban cuppogott a víz. Így értem Újvárfalvára, addigra elállt az eső. Ott álltam a kis főterecskén, és bár nyár volt, dideregtem. Jött két cigány asszony, végigmértek, és csak annyit mondtak: „Ámennyi víz ván mágán, áz pont elíg lenne a vetemínyemre! De őtözzön át, mer mekfázik!” Ezt én is így gondoltam, no de hol? Sehol egy beálló. Egy lélek nem járt arra, úgyhogy alsónadrágig (úgy látszik, ezen a túrán ez a ruhadarab volt a főszereplő) levetkőztem, a hátizsákból (abban szerencsére minden száraz maradt) előhalásztam a törülközőmet, aztán megszárítkoztam. Ekkor jött visszafelé a két asszony,

Bélyegzőhely Újvárfalván Fotó: Horváth Béla

Szenna skanzene minden fáradságot megér Fotó: Horváth Béla

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

Ötödik négynapos túra. Terv szerint Újvárfalvától már a Mecsekig gyalogolok. Az első napon Szennáig akartam eljutni, mindenképpen szerettem volna bemenni a skanzenbe, megnézni az ottani református templomot, hogy összehasonlítsam a szentgyörgyvölgyivel. Ehhez háromnegyed négykor keltem, fél ötkor már a vonaton ültem, majd többszöri átszállással pontban tízkor szálltam le Újvárfalván. 27 kilométer nem sok, de a skanzen fél ötkor bezár. Általában gyorsan szoktam haladni, de ez azért necces. Aztán a Szenna fölötti dombon földbe gyökerezett a lábam, nem hittem a szememnek: egy láma tartott felém az úton. Tudtam, hogy korán keltem, meg már eléggé fáradt is voltam, de azért délibábot nem itt kellene látnom. Később kiderült, hogy alpaka volt, mint ahogy az is, hogy azon a környéken (is) tenyésztik őket. Azért sikerült még zárás előtt nem sokkal elérnem a skanzen pénztárát, ahol kicsit lihegve kértem egy jegyet. A hölgy kikukkantott, és csak annyit kérdezett: „Nyugdíjas?” Összeomlottam. Bár nem vagyok fiatal, de azért még messze van a nyugdíj. Elmondtam,

S z u b j e k t í v K é k iII.

Babásszerkövek: az RPDDK koronája, a Mecsek jelképe Fotó: Dömsödi Áron

hogy korán keltem, sokat gyalogoltam, a hátizsák is nehéz, bizonyára ezt látja rajtam. Szegény hölgy annyira zavarba jött, hogy végül egy fillért sem fogadott el, sőt még a hátizsákomra is vigyázott, amíg szétnéztem. Ha arra jársz, kedves Barátom, nehogy kihagyd a skanzent! Bár nekem a szentgyörgyvölgyi templom jobban tetszett. Másnap átvágtam a Zselicen, hallgattam a szarvasbőgést, a szerencsére csak

éjszakára lezárt területen találkoztam egy vadásszal, aki mosolyogva mondta, hogy figyeltek engem a kamerákon, menjek nyugodtan, vigyáznak rám. A harmadik napon egy erdőből kifordulva megláttam a Mecsek tömbjét, amely annyira magával ragadó látványt nyújtott, hogy egy jó kilométert le is tévedtem a Kékről. Abaliget, aztán a halomsírok, a Babás-szerkövek a Jakab-hegyen, a pálos kolostor romjai és végül

Fotó: Horváth Béla

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

S z u b j e k t í v K é k iII. a Remete-réttől haza. A Pécsről induló vonatból felnéztem a Mecsekre, és belém villant a felismerés: a következő négy nappal végére érek az RPDDK-nak.

Emlékek nyomában a Mecsekben Az utolsó négy nap. Felemás érzésekkel készültem rá, egyrészt vártam, mint minden túrát, másrészt volt bennem egyfajta csöndes szomorúság, hogy hamarosan véget ér ez a nagy kaland. Ráadásul – szentimentális, vén bolondként – tudtam, hogy két helyen nagyon meg fogok hatódni. Szokás szerint kora hajnali indulás, átszállások, végül a Remete-rét. Késő délelőtt indultam neki az aznapi célnak, Zobákpusztának. Másnap Kisújbánya, utána pedig be a szégyenszemre általam sosem látott Óbányai-völgybe. Itt-ott még egy-egy halk szarvasbőgés, a völgybe féloldalasan besütő, fáradt őszi nap, a színesedő erdő és az ezernyi apró vízesés látványa és hangja. Ezt máig nem tudom elfelejteni, szinte koronája volt az egész RPDDK-nak. Alig akartam továbbmenni. De aztán összeszedtem magam, elballagtam Mecseknádasdig, ahol buszra szálltam, és irány Zengővárkony, ahol meg akartam látogatni a túra névadójának sírját.

Mecseknádasd festői látképe Fotó: Gulyás Attila

Egy perc néma csönd Rockenbauer Pál sírjánál

Nem vagyok hívő ember. Azért néha elgondolkozom, hogy kell lennie ott fenn egy országnak. És ha van, akkor remélem, lát minket Roki! Látja, hogy egyre többen indulunk neki az általa kitaposott ösvényeknek, és az ő szellemiségét követve csodálkozunk rá e kis ország eldugott szépségeire. Meggyújtottam a magammal hozott gyertyát, aztán meghatódva, mélyen magamba szállva foglaltam el a szállásomat. A következő két napban leereszkedtem a Mecsekből. Grábócon megnéztem a szerb ortodox templomot. Kedves Barátom, ez is egy kihagyhatatlan hely! Átvágtam a szekszárdi dombok végeláthatatlan szőlői között, és megérkeztem Szekszárdra. Beütöttem az utolsó pecsétet, és néhány könnycseppet elmorzsolva leültem a vasútállomáson. Megcsináltam! Aztán odanéztem a vasút mellett futó országútra, és megláttam a kék jelzéseket. Az már az Alföldi Kéktúra, egy másik történet…

Miért jó választás az RPDDK? Ha valaki bele szeretne vágni a kéktúrázásba, én mindig az RPDDK-t javaslom. Hogy miért? Több okból is. Legyünk őszinték, az OKT felkapott, már-már „divatos”, mindenki által ismert helyeket köt össze. Az RPDDK viszont olyan

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

településekre, tájakra vezet el minket, amelyekről nem, avagy csak nagyon érintőlegesen hallottunk. Ha valaki azt kéri, hogy mondjunk magyarországi kolostorokat, Pannonhalma, Zirc és Bakonybél szinte azonnal az eszünkbe jut. De vajon hányadik lesz a sorban a homokkomáromi kolostor? Az a hely, ahol a vendégszerető szerzetesek szelíd erőszakkal kínáltak enni- és innivalót, sőt még szállást is ajánlottak. Aztán azért is szoktam javasolni, mert jóval rövidebb a nagy klasszikusnál, sokkal hamarabb ad sikerélményt, amelyre a kezdő túrázónak nagy szüksége van. Ha megtesz 200 kilométert, ami neki brutálisan sok, az az OKT-n még nincs húsz százalék, az RPDDK-nak ugyanakkor már majdnem a fele.

Erre a kéktúrára legigazabb az állítás, miszerint olyan helyekre vezet, amelyekről Rockenbauer Pál nélkül valószínűleg nem is hallottunk volna. Szóval, kedves Barátom, ezeket látni kell! Húzzál bakancsot (vagy túracipőt, mindegy, csak kényelmes és minél vízállóbb legyen), és vágj bele! Ha pedig már végigjártad, akkor kezdd el még egyszer, bármikor! Ahogy a névadó mondta valamelyik filmjében: „Van jó idő. És van rossz idő is. Na de csúnya?” Elfogyott a bor, már csak gondolatainkba merülve, csöndben nézegetjük a kiürült poharakat. Remélem, kedves Barátom, valamelyik kéktúra valamelyik szakaszán összefutunk, és folytatjuk ezt a beszélgetést! 쐍 Barátsággal: Tóni Térkép: Bába Imre

Szent György-templom, Ják (13. század)

AU A USZ S T TR RIA IA Kástu, Õrségi Népi Mûemlékegyüttes, Szalafõ-Pityerszer

SZ SZL Z L OVÉ O N NII A NIA

Szentháromság-templom, Velemér (14. század)

Szekszárd vasútállomás Szerb ortodox templom és kolostor, Grábóc

Olajhimba

Szekszárd vá. Grábóc Óbánya Vadászcsárda Kisújbánya Zobákpuszta

H O R VÁ ÁT O R S Z Á G Göcsej Elsõsorban a néprajzi irodalomban használt tájnév Vasi-Hegyhát Földrajzi tájnév

Abaligeti-barlang Patacsi-mező

Szálka Mórágy Bátaapáti

Fehér-kúti kulcsosház Büdös-kúti kulcsosház

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

Az Erdész Válaszol Télen átkeltünk a Börzsönyön, és nyilván mi hibáztunk, de az Aklok rétjénél azt tapasztaltuk, hogy a kék háromszög vadregényes és nagy múltú túraösvénye a múlté. Rég jártunk a Börzsönyben, rá is jöttünk közben, hogy a jelzést minden bizonnyal a 2014-ben történt óriási jégkár miatt szüntették meg, amelynek nyomai az úttól távolabb ma is látszanak. Ha jó a felvetésem, és valóban emiatt szűnt meg a jelzés, akkor a kérdésem az, hogy mikor lehet erdészeti szempontból visszahelyezni egy ösvényt ilyen esetben? A korábbi jelzésnek helyt adó erdei út ugyanis teljes mértékben járható, a faanyag letermelésre került, legalábbis úgy tűnik, a jelzés további szakasza pedig szerencsére nem volt érintett.

Kovács Márton, Budapest

Kedves Márton! Az Aklok rétjét és a Magas híd rétet összekötő kék háromszög jelzés valóban a MagasBörzsöny egyik legizgalmasabb, eldugott útvonalán vezetett. Hosszas egyeztetések után azonban 2012-ben megszüntették. Vagyis már a jelzett jégkár előtt, és alapvetően nem erdészeti szempontok miatt. A jelzés a Belső-Börzsöny erdeinek kezelése során gyakran használt úton haladt, ahol az út folyamatos karbantartása természetvédelmi szempontból nemkívánatos volt. Ezért a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület és az Ipoly Erdő Zrt. egyeztetéseinek eredményeként az útszakasz megszüntetése mellett döntöttek. A kérdés kapcsán érdemes mégis röviden összefoglalni néhány szempontot, amelyeket az erdőgazdálkodó mérlegel a turistautak kialakítása kapcsán. Új jelzés létesítését bárki kezdeményezheti, azonban minden esetben szükséges a tulajdonos hozzájárulásának beszerzése. Állami erdőterületen ezt a helyileg illetékes erdőgazdaság adja meg. Ezt követően az erdészeti hatóságnál kell bejelenteni az út létesítését, a szervezet pedig szükség esetén a természetvédelmi hatóságot is bevonja a döntésbe. Az erdőgazdálkodók elsősorban az erdő élővilágával kapcsolatos kezelési szempontokat

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

faanyag kiszállítása miatt még egy év múltán is korlátozni kellett a turistaforgalmat. Az erdők kezelését is meghatározzák a természetvédelmi szempontok, így a legtöbb esetben már az erdészettel való egyeztetés során felmerülnek a védett növények vagy állatok élőhelyét elkerülő igények és megoldások. Mivel az erdőgazdaságok napi munkakapcsolatban vannak a nemzetipark-igazgatóságok szakembereivel, már a tulajdonosi hozzájárulásról történő döntésnél mérlegelik a természetvédelmi szempontokat. veszik figyelembe hozzájárulásuk megadásakor. Mivel tíz évre szóló erdőtervek alapján dolgoznak, tudják, mikor terveznek az adott térségben fakitermeléseket, amelyek egy-egy útszakasz járhatóságát jelentősen befolyásolják. A fiatal erdőkön átvezető utak sem mindig ideálisak, mert nehezen jelölhetők, és a túlzott forgalom lassíthatja az új erdő növekedésének folyamatát. Fontos a turistaút fenntarthatóságának figyelembevétele. Egy rendszeresen gépekkel használt út járhatóságát nehéz biztosítani. Az erózió miatt problémásak lehetnek a túl meredek oldalakban futó utak, a patakmederben vezetett nyomvonal pedig a vízjárásnak lehet kitéve.

Balra: az erdei károk felszámolása időszakosan akadályozhatja a turistautak forgalmát; fent: az egykori kék háromszög jelzés Fotók: Szigeti Ferenc Albert

A turistautak kijelölése és fenntartása sok különböző szempont összehangolását igényli, amely folyamatban a legfontosabb a felek közötti rendszeres párbeszéd. Az elmúlt időszakban jelentős fejlődésnek lehettünk tanúi ezen a területen, ezért joggal remélhetjük, hogy az MTSZ legújabb, a turistaút-hálózat felméréséhez és országos szintű „átgondolásához” kapcsolódó kezdeményezései sikerrel járnak. 쐍 Üdvözlettel: Lomniczi Gergely erdőmérnök

Fotó: MTSZ

Szintén figyelemmel vannak a vadállomány szokásaira. Így például érdemes elkerülni a vad által gyakran látogatott dagonyák környékét, a nyugalmat biztosító, sűrű vadbúvókat vagy éppen a szaporodási időszakban felkeresett erdőrészeket, mint a gímszarvasok bőgőhelyeit vagy a dámbikák barcogóhelyeit. Egy-egy káresemény általában csak időszakosan befolyásolja a turistautak nyomvonalát. A kérdésben említett jégtörés után a legtöbb utat néhány hónapon belül felszabadították, de voltak olyan térségek, ahol a károsodott

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

S z u b j e k t í v K é k iV.

Hárman a Kéken Élmények kiapadhatatlan forrása, irigylésre méltó teljesítmény, egy út, amely segít abban, hogy jobban megismerd az országot, a természetet és Írta: Tóth Judit önmagad. A kéktúrázás mindenkinek mást jelent, és mindenki azt kapja tőle, ami számára a legfontosabb. Három ember mesélt nekünk, akik különböző módon járták és járják a Kéket, más célok vezetik őket, egyvalami azonban közös bennünk: a kéktúrázás során életre szóló élményekkel lettek gazdagabbak. „Azóta is keresem ezt az élményt” Őze Erzsébet szegedi ápolónő 2017-ben éppen 30 éve dolgozott már a Szegedi Tudományegyetem Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetében, amikor – egyfajta jubileumi ajándékként magának – nekiindult az Országos Kékkörnek (OKK). A terve az volt, hogy egyedül és egyhuzamban minél többet teljesítsen a több mint 2500 kilométer hosszú útvonalból. „Amikor március 23-án elindultam, még alig volt egy-két virág, mire felértem a hegyekbe, már kivirágzott az erdő.” Erzsébet szó szerint belegyalogolt a tavaszba, és 23 nap alatt több mint ezer kilométert tett meg Sándorfalvától Nagymarosig. A Dunakanyarban megszakította útját, mert a családjának szüksége volt rá, de azt mondja, addigra már annyi élményt gyűjtött, hogy úgy érezte, megtelt a lelke a szép dolgokkal.

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

Bár azóta eltelt négy és fél év, most is beleborzong, ha visszagondol ezekre a napokra. „Úgy éreztem, hogy eggyé válok a természettel, része vagyok a természet körforgásának. Mindennap szinte már a napfelkeltével indultam, és este naplementével értem a szállásra. Reggel hallottam a madarak ébredését, délben azt, ahogy elcsendesednek,

Fotó: Tassy Márk

Fotó: Farkas Péter

találkoztam őzekkel, a Zempléni-hegységben egy egész szarvascsordával.”

Forrás: Őze Erzsébet

Erzsébet korábban sokat teljesítménytúrázott, egy idő után azonban úgy érezte, a szintidők hajszolása közben kicsit elveszítette a kapcsolatot a természettel, mintha gyorsított felvételen látta volna az erdőt. Miután megfogalmazódott benne az ötlet, hogy egyedül elindul az Országos Kékkörön, el is kezdte a szervezést, az élet azonban akkor közbeszólt. „2015-ben Lyme-kóros lettem, két év ráment a gyógyulásra, több hónapos antibiotikum-kúrák mellett voltak olyan időszakok, amikor alig

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

S z u b j e k t í v K é k iV.

Fotó: Tassy Márk

tudtam menni. Amikor végre helyrejöttem, pontosabban megtanultam ezzel együtt élni, arra gondoltam, itt a megfelelő alkalom.” A munkahelyén szerencsére hosszabb szabadságot kapott, ő pedig belevágott a nagy kalandba. „Korábban nem voltam igazán egyedül az erdőben, ráadásul félős is vagyok, szóval ebből a szempontból kicsit átgondolatlan voltam.” Az alföldi szakaszokon leginkább az idegőrlő szálláskeresés és az egyedüllét viselte meg. „Útközben nem nagyon találkoztam túrázókkal, de a helyiekkel mindig váltottam pár szót, mert kíváncsi voltam, hogyan élik a mindennapjaikat.”

Fotó: Francz Ilona

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

Forrás: Őze Erzsébet

Nem tagadja, volt olyan, hogy felmerült benne: haza kellene inkább menni. „Az Alföldi Kéktúra utolsó szakaszán, ahogy a Tiszahídon álltam, eszembe jutott, hogy most legszívesebben beülnék egy csónakba, és hazamennék. De amikor megláttam a Sátoroshegyeket, majdnem elsírtam magam. Akkor tudatosodott bennem, hogy Istenem, itt vagyok, gyalog feljöttem! Ez hatalmas érzés volt.” Az Alföldön próbálta tartani magát az előre eltervezett távokhoz, emiatt sokszor sötétben ért a szálláshelyekre, de aztán a Nyírségben valami megváltozott benne. „Nyírderzsen volt egy büfé, bementem pecsételni, ettem, ittam, és az ott dolgozó hölgy adott nekem egy követ, amelyre az volt ráírva, hogy Hálakő. Ez a kis kő valahogy előhozta belőlem, hogy mennyire hálás vagyok a sorsnak mindezért. Rájöttem, hogy ez egy vissza nem térő lehetőség, és inkább élveznem kellene a perceket, semmint hajszolom azokat. Attól kezdve kicsit más lett az egész, elengedtem magam, és teljesen ráhangolódtam a természetre. Jó volt figyelni, hogy a különböző hegységekben mennyire másképp jön el a tavasz, például amikor az egyik helyen már a gyöngyvirág nyílott, a másik helyen még a hóvirág. Útközben azt is észrevettem, hogy a különböző hegységek hangulata mennyire más, még a szél is másképp fúj az egyik hegyen, mint a másikon, másképp rezdülnek a fák, és egész más kisugárzása van az erdőnek.” Amikor Nagymarosról hazaindult, úgy érezte, mintha egy távoli vadonból tért volna vissza a civilizációba. Tanulságos volt számára az is,

Fotó: Burger Barna

Fotó: kekkorfutas.hu

hogy egy hátizsáknyi holmival tökéletesen elvolt 23 napig. „Jó érzés ezt megtapasztalni, és kicsit át is értékelődnek a dolgok azzal kapcsolatban, hogy valójában mire is van szükségünk ahhoz, hogy boldogok legyünk.” Erzsébet szeretné befejezni az Országos Kékkört, és ha lehet, a másik felét is ugyanúgy, egyben járná be. Bár, ahogy mondja, erre lehet, hogy csak nyugdíjasként lesz majd ideje. Addig is túrázik, fut, és megpróbál minél több időt a természetben tölteni, ami a tökéletes feltöltődést jelenti számára a munkája mellett. „Nemrég vettem egy sátrat – pedig már többszörös nagymama vagyok –, és nekiindultam a hegyeknek, hogy újra több napig kint lehessek a természetben. Reméltem, hogy egy kicsit visszakaphatok valamit abból az élményből, amelyet akkor, az alatt a 23 nap alatt éltem át.”

Mátyás békéscsabai származású, de tíz éve a Balatonnál, Vonyarcvashegyen él családjával. Hatvanéves korára már annyi kilométer van a lábában, mintha négyszer megkerülte volna a Földet. Jó néhányszor körbefutotta már Békés megyét és a Balatont, többszörös országos bajnok ultraterepfutásban, legutóbb pedig (2020 őszén) 39 nap alatt végigfutotta az Országos Kékkört. Ez több mint 2500 kilométer megtételét jelenti napi 8-10 órás futásokkal. Ha valaki egyszer az életben megcsinálja ezt, már az hihetetlen teljesítmény, de Mátyásnak ez már a harmadik OKK-futása volt.

„Számomra a teljesítmény már nem cél, hanem eszköz” Amikor először beszéltünk telefonon Szarvas Mátyással, kiderült, hogy az interjút kicsit halasztanunk kell, mert épp egy hatnapos ultrafutó versenyen van. Aztán pár nappal és pár száz kilométerrel később egy kiegyensúlyozott, határozott hang szólt bele a telefonba. Egy olyan emberé, aki az életét is úgy éli, ahogy elképesztő futásait teljesíti; tökéletesen tisztában van azzal, hogy mire képes, és amire képes, azt véghez is viszi.

Fotó: kekkorfutas.hu

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

S z u b j e k t í v K é k iV.

Fotók: kekkorfutas.hu

Tavalyi extrém teljesítményével több célja is volt. „Akkor már trénerként dolgoztam, és úgy gondolom, ha kiállok emberek elé, fontos, hogy hiteles legyen minden szavam. Ne csak beszéljek valamiről, hanem úgy beszéljek róla, hogy meg is csináltam azt.” Futásával az Országos Kékkört is szerette volna népszerűsíteni, és a környezetvédelem ügyére is fel akarta hívni a figyelmet.

Fotó: Farkas Péter

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

És vajon maga a teljesítmény elérése ott volt a célok között? „A teljesítmény nagyon fontos az én extrém vállalkozásaimnál, de számomra ez már nem cél, hanem eszköz. Mert mire figyelnek ma az emberek? A normális, átlagos dolgokra nem, de ha idióta vagy, esetleg valami nagy teljesítményt viszel véghez, arra felkapják a fejüket.” Mátyás 2002-ben, rekordidőnek számító 17 nap alatt futotta végig az Országos Kéktúrát (OKT), majd 2008-ban és 2009-ben az Országos Kékkört teljesítette 45, illetve 43 nap alatt. A harmadik teljesítéssel azonban 11 évet várt. „Akkor jutottam el oda, hogy ki mertem mondani, most már készen állok a 39 napra. Mert addigra már annyi mindent megtudtam magamról, hogy tök mindegy, hogy majdnem hatvan voltam, mégis száz százalékig biztos voltam benne, hogy sikerülni fog.” A 39 napig tartó futás során Mátyás napirendje meglehetősen spártai volt. Minden hajnalban 4-kor vagy fél 5-kor kelt, hogy 8-10 órás futás után már délután elérje az aznapi célállomást. Ott mindenekelőtt egyetlen főétkezésbe sűrítve be kellett vinnie az elégetett kalóriákat, majd jött az egyeztetés a segítőjével a másnapról, az aznapi online beszámoló elkészítése, lehetőleg úgy, hogy este 9-kor már aludjon, mert másnap minden kezdődött elölről.

Az, hogy valaki 39 napon át 60-70 kilométereket fut, kellemes időben is emberpróbáló feladat, ezek a hetek azonban szokatlanul hűvösek és csapadékosak is voltak, ami különösen nehézzé tette a futást. Mátyás napokig szakadó esőben ment, de az, hogy feladja, nem jutott eszébe. Azt azért nem tagadja, voltak olyan pillanatok, amikor átfutott az agyán, hogy mit is keres ott. „De mire kimondtam a kérdést, már el is hessegettem magamtól, mert tudtam, hogy ennek a futásnak üzenete van, és az az üzenete, hogy bár sokszor vagyunk lent, sokszor vagyunk mélyen, sose adjuk fel.” És hogy futás közben átélhet-e ugyanolyan élményeket az ember, mint túrázás közben? Szerinte igen. „Annak idején én nagyon lassan gyalogoltam végig az Országos Kékkört, hiszen tanárként 22 gyerekkel indultam útnak. Ötödikesek voltak, amikor elkezdtük, főiskolások és egyetemisták, mire befejeztük. Nagyon jól ismerem az útvonalat, felkészülésként is sokat futok egyes szakaszokon, az útvonal 90-95%-a a fejemben van, tudom, hogy mi után mi jön, észreveszem, ha valami változás történik. Ráadásul, mivel korán indulok, egyedül vagyok, illetve tudok halkan futni, nagyon sok állattal is találkozom. Rengeteg csodát láttam már futás közben.” Egy-egy ilyen nagy teljesítmény után persze mindig nehéz viszszatérni a valóságba. De Mátyás tele van tervekkel, így mindig van valami új ötlet, amelyen lehet gondolkodni. A legújabb extrém vállalása jövő tavasszal indul. Ez egy többéves projekt lesz Kontinenseink csodái címmel, amely során megint nagyon sokat fog majd futni, hogy felhívja a figyelmet a bennünket körülvevő gyönyörű, ám egyre törékenyebb természetre.

„Ott ültünk egy órát, és csak néztük a Balatont”

Fotó: Gulyás Attila

élvezetét próbáljuk megismertetni, már figyeli a jelzéseket, mi meg próbáljuk neki elmagyarázni, hogy a különböző jelek mit jelentenek.” Mivel budapestiek, a főváros környékével kezdték, de az Írott-kőtől Nagyvázsonyig már megvan minden szakasz, a keleti országrészből viszont még csak párat jártak be. Amióta elkezdték, a nyaralások egy részét is a kéktúra köré szervezik, és oda mennek nyaralni, ahol még vannak hiányzó szakaszok.

A közgazdász Zács Emőke 2014-ben kezdte el szoftvermérnök férjével az Országos Kéktúrát, amelynek most a felénél járnak. Közben megszületett kisfiuk, aki egyelőre még hordozóban ismerkedik a túrázással. „A férjem már túrázott korábban, én vele kezdtem el a természetjárást. Ő volt az ötletgazda, aki egyszer csak bedobta, hogy mi lenne, ha megcsinálnánk az Országos Kéktúrát, én meg mondtam, hogy jó, csináljuk.”

„A napi etap általában 20-25 kilométer körül van, de magamról elmondhatom, hogy én azért olykor feszegetem a határaimat. Amikor például félúton voltunk a Kékes tető felé, és elkezdett esni az eső, az elég demotiváló volt számomra, ráadásul – a nagy szintkülönbség miatt – ez egyébként is egy nehéz szakasz. De nálunk az nagyon jól működik, hogy aki éppen lentebb van, azt a másik kihúzza a mélypontról.”

Emőke számára a legerősebb motiváció a közös élményszerzés volt, és mivel tudta, hogy ez egy nagy vállalás, amely évekig fog tartani, remélte, hogy rengeteg élményben lesz részük együtt. Egy évben átlagosan négyszer mennek kéktúrázni, de amíg nagyon pici volt a kisfiuk, szünetet tartottak. „Vele egyelőre a túrázás

Emőke azt mondja, kéktúrázás közben sokat tanul magáról, például azáltal, hogy nehezebb helyzetekben hogyan reagál. „Ez sok szempontból egy jó önismereti kurzus, mert hiába vagy ott több emberrel együtt, a 20-25

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

S z u b j e k t í v K é k iV. rohamtempóban nyomjuk, van idő megállni, körülnézni, belefér, hogy a Csobáncon leüljünk piknikezni. És valóban, a pecsételés után még ott ültünk egy órát a hegytetőn, és csak néztük a Balatont.”

Fotó: Gulyás Attila

kilométer nagy részén az ember azért alapvetően mégis önmagában van. Én vagyok ott, a gondolataim és a természet.” Az eddig megtett szakaszok közül a kedvence a Gerecsében van, Péliföldszentkereszt és környéke. „Nyár elején jártunk ott, minden gyönyörű zöld volt, és valószínűleg én is nagyon jó mentális állapotban voltam. Nekem az egy nagyon-nagyon megnyugtató, feltöltő túra volt. Mi egyébként nem

Fotó: Gulyás Attila

w w w.t u r i s ta m a g a z i n . h u

Emőkéék rendszeresen járnak teljesítménytúrákra is, azokat is szereti, de az OKT-t járni szerinte egy másfajta élmény és másfajta teljesítmény. „A teljesítménytúrázás fizikálisan ugyanolyan vagy még nagyobb elégedettséget ad a nap végén. De az egy rövid idő, este elismerik a teljesítményedet, és azzal vége van. Viszont számomra az, hogy elmegyünk kéktúrázni, az adott napon nem ér véget, ez egy sokkal nagyobb teljesítmény része, ahol minden lépéssel közelebb kerülünk a végső célhoz, az egész kéktúra teljesítéséhez.” Azért is szereti a Kéket járni, mert általa sokkal többet tudhat meg az ország különböző tájairól. „Olyan részeit lehet látni az országnak, amelyek nem feltétlenül jelennek meg egy országot bemutató prospektusban, mégis érdemesek arra, hogy megnézzük azokat. Mindeközben pedig nagyon jó találkozásokban lehet része az embernek, a helyiekkel és más túrázókkal egyaránt. Kicsit olyan ez számomra, mint egy klub tagjának lenni, s bár nem ismerem a többieket, mégis van velük egy közös kapcsolódási pont.” 쐍

Fotó: Tóth-Pál Máté

Turista Magazin 2021 október

Articles inside

AZ ERDÉSZ VÁLASZOL

SZUBJEKTÍV KÉK IV

SZUBJEKTÍV KÉK III

ERDŐMÁNIA

SZUBJEKTÍV KÉK I

SZUBJEKTÍV KÉK II

KÉK TÖRTÉNELEM I

SZÍNFALAK MÖGÖTT II

SZÍNFALAK MÖGÖTT I

HÍREK

KÉK TÖRTÉNELEM II

MTSZ HÍRADÓ