2012 Hol fent, hol lent...
Ami nem csak rajtuk múlott A sorsfordító kilencvenes évek vadkapitalizmusa sokféle üzletembert és „üzletembert” termelt ki – sokan közülük megvetették a lábukat a gazdaságban, és máig rendre ott találhatók a leggazdagabbak, legsikeresebbek listáján. Vannak tehát állócsillagok, ám többen hullócsillagnak bizonyultak. Közös jellemzőjük – amellett hogy jelentős vagyonvesztést szenvedtek el – nemigen van. Volt, akit a politika sodort el, volt, aki nem bizonyult elég rátermettnek a XXI. század gazdaságában való sikerre, s olyan is, aki rossz üzleti döntések miatt veszítette el birodalmát és pénzét. Így a sorsukból általánosítható tanulságot sem lehet levonni – hacsak azt nem, hogy a szerencse forgandó...
VOLT EGYSZER EGY POSTABANKOS MACI
A szerencse forgandóságát saját bőrén volt kénytelen megtapasztalni a huszadik század második felének nagy mecénása, Princz Gábor, akinek nemcsak a nevére, de a véglegesen hozzátapadt szimbólumokra is emlékezünk, olyanokra, mint a postabankos maci, a Geszti-féle reklámok hangulata és látványa vagy éppen az őt végül elsodró botrány első nyilvános jele, a VIP-lista. Az 56. születésnapját a közelmúltban ünneplő Princz Gábor Moszkvában és Budapesten végezte tanulmányait, és azon a Közgázon (ma Corvinus) szerzett diplomát, amely azokban az években termelte ki a rendszerváltó gazdasági, pénzügyi és üzleti elit javát, a kilencvenes évek meghatározó – állami, kormányzati és reálgazdasági – vezetőit és szereplőit. Az ott kialakult kapcsolatok, kapcsolatrendszerek máig meghatározók a magyar gazdasági életben. 250 •
Princz külkereskedelmi szak irányú diplomával a zsebében a Magyar Nemzeti Banknál kezdett, majd a kétszintű bankrendszer kialakulása idején tevékenyen részt vett a Postabank létrehozásában. 1988-tól 1998-ig a pénzintézet elnök-vezérigazgatója volt, s a szakmai tevékenység mellett a bankot arra is kihasznált a, hogy mind nyíltan, mind a nyilvánosság előtt titokban tartva támogasson embereket, intézményeket, projekteket. Hogy mi vezérelte, valójában nem tudni, vélhetően a kultúra támogatása a szívéből jött; a politikáét – mint például a Lakiteleki Népfőiskola esetében – a ráció dikt álta; a médiáét pedig – akár lapok tulajdonosaként, akár újságírók segítéséig – a saját jól felfogott érdeke. Adott jobbra, adott balra – ám mindez nem segítette, és egy telefax által elindított bankpánik, most 15 éve, az eltávolítását eredményezte. 1997 februárjában futótűzként terjedt el az országban, hogy a csőd szélén áll a Postabank. Pánik tört ki, s három nap alatt az ügyfelek 70 milliárd forintnyi betétet vettek ki a pénzintézetből. A bank persze tényleg nagyon rossz állapotban volt, ám a csőd a pánik ellenére is elmaradt, de ez sokba került az államnak, amely súlyos tízmilliárdokat költött a konszolidációjára. Ez már a Fidesz-érában, az első 2021. június
