SZLENGSZÓTÁR Az emberi természet már csak olyan, hogy szeret a különféle tárgyaknak vicces, játékos, a megszokottól eltérő elnevezéseket adni. Ezek az alternatív elnevezések lehetnek általánosan használtak, vagy csak egy szűkebb közösségen belüliek. A pénzeknek is születtek elnevezései régen éppúgy, mint napjainkban. A mindennapokban százféleképpen nevezték általában a pénzt: dohány, suska, lé, lóvé, lovetta, zsé, zseton, zsozsó, zsozsetta, steksz, mani, peták, della, guba, gempa, gempalino, hogy csak néhányat említsünk, ahogy a külföldi fizetőeszközök vonatkozásában a maki a márkát, a dezső pedig a dollárt jelentette. Bethlen Gábor ún. „kopasz” tallérjának előlapja, amelyen a fejedelem fedetlen fővel szerepel
„Ady”, azaz a lila színű 500 forint címletű bankjegy és a „zöld ezres”, más néven „Bartók”, előlapjukon Ady Endre, illetve Bartók Béla mellképeivel
75a éforint ves
A magyar pénztörténetre vonatkozó középkori latin nyelvű forrásokban is megtaláljuk ezeket az alternatív elnevezéseket, alapvetően három formában. A pénz kaphatta nevét kibocsátójáról (pontosabban arról a személyről, aki a király nevében járt el), így keletkeztek a denarius Herricy bani, a moneta Misbani vagy a banalis Gurhes dictus elnevezésű pénzek, amelyekben nem nehéz felismerni a szlavón bánok, Kőszegi Henrik (1301–1309) és Ákos nembeli Mikcs (1325– 1343), illetve Gurhes László kamaraispán (1323) nevét. Az elnevezés utalhatott ugyanakkor a kibocsá tás helyszínére is. A fentebb említett Kőszegi Henrik pénzeit Verőcén verték, így ezeket banalis Verocensis néven is emlegették, míg Ákos Mikcs zágrábi vereteit a város latin nevé ről (Civitas Montis Grecensis) denarius Grecensisnek is hívták. Ezen pénzek esetében időnként névkapcsolással is találkozunk, amely moneta Zagrabiensis Mykzbani formában egyaránt utal a kibocsátóra és a verdének helyet adó városra. A denarius parvus Albensis, parva moneta Chogediensis, banalis de Clusuar, továbbá a moneta Syrmiensis névalakokban úgyszintén a pénzverdéknek helyet adó városok, illetve kamarák (Székesfehérvár, Szeged, Kolozsvár és a Szerémség) nevére ismerhetünk. Az éremképi ábrázolásból szintén képezhették az adott pénzek elnevezését. A liliomos (denarius lyliatus), sasos (cum aquila) és keresztes (crucitus) elnevezésű 160
