A HA Z AI BANKJEGYFELDOLGOZ ÁS – A KÉZI ELLENŐR ZÉSTŐL A CSÚCSTECHNOLÓGIÁIG Mit is jelent a bankjegyfeldolgozás, pontosan milyen tevékenység húzódik meg e kifejezés mögött?
Bankjegyek kézi ellenőrzése
75a éforint ves
A Magyar Nemzeti Bank, a bankok és a készpénzzel professzionális szinten foglalkozó megbízottjaik, a készpénzlogisztikai cégek a hazai készpénzforgalomból hozzájuk beáramló nagy mennyiségű forintbankjegyet három fő szempont alapján kell, hogy vizsgálják, minősítsék. Ez a tevékenység szakmai ki fejezéssel a bankjegyfeldolgozás, és a három fő pillér; a címletazonosság, a valódiság és a forgalomra való alkalmasság. A címletazonosság esetében azt kell megállapítani, hogy a bankjegy azonos-e a befizetési dokumentációban előre jelzett címlettel, a valódiság vizsgálata esetében a hamis bankjegyeket kell kiszűrni, a forgalomra való alkalmasság során pedig azt hivatottak megállapítani, hogy az adott fizetőeszköz a továbbiakban visszaforgatható-e a készpénzforgalomba, vagy arra bármely okból (pl. szakadt, elpiszkolódott) alkalmatlan, tehát selejt, melyet kizárólag a jegybank cserélhet forgalomképes új bankjegyre. Mivel a magyar készpénzlogisztikai modell a 90-es évek második feléig centralizált volt – vagyis bankjegyfeldolgozást az akkori szabályozás szerint kizárólag a jegybank végezhetett –, a hitelintézetek a Magyar Nemzeti Banknál vezetett számlájukra fizették be a forgalomból hozzájuk beáramló bankjegyeket. Egészen a 1980-as évek első feléig e bankjegyek fenti paraméterek szerinti, egyesével történő vizsgálatát, feldolgozását – évente több százmillió bankjegyről volt szó – az erre felkészített több tucat jegybanki dolgozó kézzel, szemrevételezéssel végezte. Ez volt az ún. kézi bankjegyfeldolgozás. A világ haladó jegybankjainak módszerét követve az MNB azonban már viszonylag korán, 1982-től folyamatosan bevezette saját gyakorlatába a gépi bankjegyfeldolgozást is. Ez azt jelenti, hogy az erre a műveletre kifejlesztett bankjegyfeldolgozó gépekbe a munkatársak beadagolják a bankjegyeket, melyeket 168
