A M AGYAR SZ Á MÍTÁSI FORINT A középkori gyakorlatban az akkor még értékjelzés nélküli pénzekkel – azaz az ezüstből készült apró denárokkal – általában nem darabonként, hanem nagyobb egységekben, ún. számítási pénzekben számoltak. Ezek rendszerint egy-egy súlymértékből – márka vagy font – alakultak ki, és ennek nevét vették fel. Nyugat-Európában Nagy Károly pénzreformjá tól kezdve egy 408 g tömegű ún. Karoling fontból 240 darab ezüstdenárt vertek, így hamarosan kiala kult a denárfont elnevezésű számítási pénz, ami alatt akkor is 240 denár összegét értették, ha azok összsú lya már jóval alacsonyabb értékű volt egy fontnál.
Luxemburgi Zsigmond magyar király (1387–1437) uralkodása idején lett törvénybe iktatva a száz denár értékű számítási forint használata
I. (Hunyadi) Mátyás (1458–1490) 1467-es nagy pénzreformja fél évszázadra biztosította az egy aranyforint = 100 denár értékarányt, tovább erősítve így a magyar számítási forint elterjedését
75a éforint ves
Ennek emléke maradt fenn még a közelmúltban is használt, predecimális angol pénzrendszerben. Nagy Britanniában 1971-et megelőzően ugyanis alapjai ban egy, a középkorra visszamenő pénzrendszer volt használatban, miszerint 1 font 20 shillinggel, illetve 240 pennyvel volt egyenlő, vagyis 1 shilling 12 pennyt ért, ami a tízes számrendszerhez szokott ember számára legalábbis szokatlannak számít. A font rövi dítése az £ betű, amely a latin libra szóra megy vissza. A shilling a latin solidus angol nyelvű változata, és a penny rövidítése sem ’p’ betű, hanem ’d’, ami pedig a latin denarius kezdőbetűje. Magyarországon az Árpád-korban, sőt, még a 14. század elején is az ún. penzaszámítás dívott, miszerint egy penza alatt kezdetben 30, majd 40 denárt értettek, mígnem a 13. században meg jelent a denármárka kifejezés, amelyre általában 10 penzát, azaz 400 denárt számítottak. Nehezí tette a helyzetet, hogy a Kárpát-medencét magában foglaló Magyar Királyság nem számított egységes piackörzetnek, így 4–5 különféle márkasúly volt egy idejűleg használatban. A legáltalánosabban használt márkasúlyok – magyar (233,84 g), a budai (245,53 g), az erdélyi (206,76 g), a kassai márka (210,46 g) stb. – között a korabeli emberek az értékviszonyt törtszá mokkal fejezték ki, példának okáért a kassai márka a budainak a 6/7 része volt. Az Anjou-korban az új címletek, az aranyforint és az ezüstgaras megjelenése még differenciáltabbá tette a számítási rendszert. Mivel ezek értéke megle 16
