FORINT BANKJEGY AL APPAPÍRGYÁRTÁS RÉGEN ÉS MOST A jelenleg is használt forint fizetőeszköz életpályája a pengő életútjának végén, a második világháborút követő gazdasági stabilitás megteremtésének céljából kezdődött. A korabeli fizetőeszköz már olyan gyorsan inflálódott, hogy szükségessé vált azt teljesen kivonni és új pénzt vezetni be. Az új pénz neve forint lett, ami nem volt új keletű a magyar történelemben. Az I. Károly által bevezetett aranyforint óta a forint sokszor vissza-visszatért, mint a hivatalos fizetőeszköz.
Rongygyűjtő asszony
A papírpénzekkel szemben – a használatból adódóan – mindig is követelmény volt az időtállóság és az, hogy a papír fizikai tulajdonságai is megfelelőek legyenek. A bankjegyeknek ki kellett bírniuk a legszélsőségesebb tárolási szokások okozta megpróbáltatásokat és sokszor az időjárás viszontagságainak is ellen kellett állniuk. Emiatt a kezdeti időszakban a pénzpapír alapanyagául a rongy szolgált. Ez az alapanyag erős fizikai tulajdonságokat biztosított a papírnak és nem utolsósorban olcsón volt előállítható. A begyűjtött vagy vásárolt rongyot – mivel egy időben még külföldről is importáltak ilyen célra –, ami lehetett új és használt pamut-, len-, kenderszövet stb., először minőség szerint válogatták, mechanikusan tisztították, porolták, darabokra vágták, majd forgó gömbfőzőben főzték, mosták, tisztították és fehérítették. Ezt követően lehetett csak a rongyot facellulózokkal együtt papírgyártásra használni.
Rongyfőző
75a éforint ves Hollandi őrlő
Diósgyőrben is sokáig importból származó rongycellu lózt használtak, majd 1934-től már saját előállítással készült a rongypapír alapanyaga. A minőségi elvárások szigorodása, és a technika fejlődése miatt a következő időszakban a bankjegyekben a rongyrostokat felváltották a lenből készült alapanyagok. Az így előkészített alapanyagokat a papír előállítása előtt még tovább kellett darálni, ezt az úgynevezett hollandi gépekkel végezték. A gépek automatizálása híján ezek a műveletek sokszor kézi erőt és nagy figyelmet kívántak meg. 88
