A Z 1989-BEN KIBOCSÁTOT T „KÖZTÁRSASÁGI” ÉRMESOR Napjainkban törvényi előírások rendelkeznek a forgalmi pénzek minőségét és külalakját illetően, szigorúan megszabják fizikai paramétereiket éppúgy, ahogy a rajtuk megjelenő kötelező formai elemeket. Elengedhetetlen kelléknek számít a kibocsátó (Magyarország) megnevezése, de nem hiányozhat az értékjelzés (forint), a verési évszám és a verdejegy (BP.) sem, ugyanakkor az országcímer megengedett, de nem kötelező elem. Ez az oka, hogy míg a jelenlegi hat címletből álló forgalmi érmesor minden darabján szerepel a MAGYARORSZÁG felirat, csupán a 10 és a 100 forintos névértékű darabokon látható a magyar címer. A magyar címerhasználat a 12–13. század fordulóján kezdődött, jelentősége korszakonként változott, az Árpád-korban a pénzérméken csak elvétve találkozhatunk velük, a késő középkorban viszont már olyan kiemelt szerepet kapott a heraldikai reprezentáció, hogy még a királyportrékat is háttérbe szorította. Az újkori magyar pénzeken – összhangban a Habsburg központosító törekvésekkel – jellemzően háttérbe szorult a magyar címer használata, bár egyes korszakokban, így a 18. század második felében használata újjáéledt. A magyar címer végül az 1867. évi kiegyezést követően nyerte el méltó helyét pénzeinken. A mindenki által jól ismert politikai változások következtében 1949-től ismét eltűnt a magyar pénzekről, rehabilitációját az 1989–1990-es rendszerváltás hozta el.
75a éforint ves Forgalmi érmesor próbaveretei, 1989
1989. október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc 33. évfordulóján Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke a Parlament erkélyéről az alábbi bejelentést tette a Kossuth téren összegyűlt tömeg előtt: „Ünnepélyesen bejelentem, hogy az Ország gyűlés által módosított alkotmány kihirdetésével a mai naptól, 1989. október 23-tól, országunk államformája és neve: Magyar Köztársaság…” Ekkor lépett hatályba az Országgyűlés által október 18-án elfogadott 1989. évi XXXI. törvény az Alkotmány módosításáról. 98
