75 ÉVES A FORINT • 75 ÉV • 75 TÖRTÉNET
II. Nikephorosz és II. Bazileosz társcsászárok által 963-ban, Constantinopolisban kibocsátott solidus
II. Frigyes német-római császár Szicília királyaként az antik római aureusok mintájára 1231–1250 között veretett, augustalisnak nevezett aranypénze
benne glóriás, koronás női alak szembenéző mellképe, két karját behajlítva maga elé tartja. Ezeket az aranypénzeket jelenleg többen modern fiktív, historizáló érmének tartják, mások szerint a pénzt maga I. (Szent) István király verette, esetleg I. (Szent) László király korában készült, az első magyar király szentté avatása alkalmából 1083-ban, vagy éppen a Szent István-kultusszal kapcsolatos érem, esetleg zarándokjelvény a középkor végéről vagy a kora újkorból.
Klasszikus solidussúlyban (4,5 g) készült aranypénz, amely készítését egyesek I. (Szent) Istvánnak tulajdonítják, mások újkori historizáló éremnek tartanak
A Velencei Köztársaság 1284-ben kezdte meg saját aranypénz- kibocsátását, amely a köriratban szereplő ducatus (hercegség) nyomán a dukát nevet kapta. Az újkorban zecchinónak hívták a pénzverdének helyet adó Zecca nevű palota után
matos utánpótlás is biztosítottnak látszott, az itáliai városállamokban megindult az aranypénz-kibocsátás.
Rövid ideig tartott, és folytatás nélkül maradt II. Frigyes német-római császár és Szicília királyának aranypénzverése, amelyet Brindisiben és Messinában folytatott az antik római aureusok mintájára augustalis néven 1231 és 1250 között.
A sort Genova nyitotta meg 1252-ben a színaranyból készült genovino néven ismert aranypénzével. Még ugyanabban az évben Firenze városa is megkezdte aranypénz-kibocsátását. Az átlagosan 3,5 gramm súlyú, nominálisan színarany érmék előlapjára a város jelképe, a liliom, hátlapjára Firenze védőszentje, Keresztelő Szent János alakja került. Az előlapi lilio mos éremképéről olaszul fiorino d’oro (aranyliliom), latinul florenus néven ismert pénz forradalmat jelentett Európa gazdasági életében, erről az eredeti firenzei arany több mint száz különböző külföldi utánverete tanúskodik, Itáliától az északi Hanza-városokig.
A szórványos kísérletek ellenére Európában egészen a 13. század derekáig az ezüstpénz dominanciája figyelhető meg. Ekkor viszont a keresztes háborúk nyomán fellendülő keleti kereskedelem közvetítésével kezdett el áramlani újra az arany Európába, különösen az észak-itáliai városállamokba. Amikor már megfelelő mennyiségű nemesfém halmozódott fel és a folya-
A korszak másik, kimagasló értékű aranypénze a velencei dukát volt, amelyet 1284-től egészen a 18. század végéig azonos minőségben és éremképpel vertek. Az európai pénzpiacokon a középkorban azonos értéken tartották számon a firenzei forintot és a velencei dukátot, amelyekhez néhány évvel később csatlakozott a magyar aranyforint is.
9
