75 ÉVES A FORINT • 75 ÉV • 75 TÖRTÉNET
1955. január 31. dátummal készített két forint címletű bankjegy. Az előoldalon Táncsics Mihály portréja látható, hátoldalán gyümölcsökből és stilizált növényekből díszítő elem. Külön elő- és hátoldali nyomat, ofszetnyomtatással kartonpapírra ragasztva. Kétféle színösszeállításban készült forgalomba nem került bankjegy. Eredetileg metszetnyomásra tervezték, és készültek hozzá részletrajzok, rézmetszetek. Végül ofszet technikával készült. A tervét és a portrérajzokat Horváth Endre készítette.
befolyásolja a bankjeggyel kapcsolatos alapvető feltételeket. Önmagában az a tény, hogy egy nyomdatermék bankjegynek készült – és ezt a büntető záradék formájában is tudtunkra hozza – elegendő ahhoz, hogy bankjegynek nevezzük. Ezek a meghatározások azonban nem jelentenek „kőbe vésett” szabályt.
Amint az előző oldali – évjárat nélküli 10 forintos – példán láthatjuk, bár nem szerepelnek rajta aláírások, mégsem nevezhetjük tervezetnek, hiszen nyomdai sokszorosító technikával, akár több példányban készült. Ez egy jó példa forgalomba nem bocsátott bankjegyre.
Kevésbé szorosan tartozik a témához, de mégis szót kell ejteni az ún. „házi bankjegyekről” (angolul house note), vagy technológiai „bankjegyekről”, próbaformákról készült nyomatokról. Ezek leggyakrabban egy bankjegytervező művész, a hozzá tartozó tervezőgárda és tágabb értelemben egy bankjegygyártó cég technikai színvonalát hívatottak bemutatni elsősorban a szakmai partnereinek. Ami miatt mégis helyt kapott ebben az írásban ez a speciális terület – a gyűjtők érdeklődésén túl – az az „átjárhatóság” a „valódi” bankjegyek irányába. Sok esetben ugyanis nincs éles határvonal egy ún. próbaforma, és egy valóban forgalomba került – vagy legyártott – bankjegy között. Egyfajta szakmai előzménynek, „ujjgyakorlatnak” tekinthető egy-egy ilyen grafikai tanulmány, vagy annak bizonyos részletei.
1955. január 31. dátummal készített öt forint címletű bankjegy. Külön elő- és hátoldali nyomat, ofszetnyomtatással kartonpapírra ragasztva. Tervezte Horváth Endre, előoldalán munkás kalapáccsal látható, akinek modellje Pfeffer Mihály volt, aki már az 1946-os tízforintos előoldalán is szerepelt. Hátoldalon gallyakkal szegélyezett Rákosi-címer. Az előoldali portrét metszette Füle Mihály. Hátoldali metszet Gáll (későbbi néven Gál) Ferenc munkája.
Az „átjárhatóság” szép példája az 1955-ös bankjegyről már ismerős Táncsics-portré, amely nagyszerűen szemlélteti a Pénzjegynyomda tervező osztályának munkafolyamatait. Ameddig Horváth Endre a művészeti igazgató, az ő tervét és rajzát metszette rézbe a kollégája (és későbbi utódja) Nagy Zoltán. Majd pár évtized elteltével Nagy Zoltán (ekkor már mint művészeti igazgató) rajza és tervei alapján készült a 01-es próbaformához a Táncsics-metszet, amely Gál Ferenc, a nyomdai gépmesterből rézmetszővé kiképzett tehetséges tanítvány munkája.
141
