75 ÉVES A FORINT • 75 ÉV • 75 TÖRTÉNET
I. Mátyás garasának aranyverete két aranyforint súlyban
II. Ulászló obulusának aranyverete fél dukát súlyban
II. Lajos aranyforintjának hátlapján a Szent László-alak már teljes testpáncélt visel, 1524
Szapolyai János aranyforintja, az előlapi címer szívpajzsában a két családi címerelem, a farkas és az egyszarvú váltakozva jelenik meg, 1539
nem lehet minden esetben konkrét pénzverdéhez kötni, mivel a rajtuk található különféle személyi jegyek ezt nem teszik lehetővé. A pénzeken lévő szerecsenfej, Szerecsen Jakab és János jegye például, bár János működéséről főleg a pécs–szerémi kamarából vannak adataink, nem jelenti azt, hogy ezek az aranyforintok ott készültek, sőt, legkevésbé Pécsett tételezhető fel aranypénzverés, hiszen azt semmilyen egyéb adat nem támasztja alá. Ezzel szemben számtalanszor említik Szerecsen Jánost kamaraispánként pontos hely feltüntetése nélkül, sőt, I. Lajos uralkodásának második felében országos hatáskörű irányítójává válhatott a magyar pénzverésnek. Ennek fényében ki lehet jelenteni, hogy a jegyével ellátott aranyforintok bárhol készülhettek az országban, de legnagyobb valószínűséggel ekkor is a Károly kori – budai, körmöcbányai és erdélyi – pénzverdék működtek tovább. Luxemburgi Zsigmond korában az aranypénzverés nagyarányú felfutása következett be, és ekkor alakult ki az ún. magyar jellegű verdejegy-mesterjegy rendszer. A hátlapon lévő két jegy közül az egyik a ver-
15
dének helyet adó helységre, a másik a kamarát bérlő személy nevére utal. Ezek segítségével az esetek többségében már egyértelműen megállapíthatóvá vált a készítés helye, és a kamaraispán személyének ismeretében pontosabb keltezésre is lehetőség nyílt. Zsigmond uralkodása idején a már az Anjou-korban is működött budai és körmöcbányai verdék mellé csatlakozott Nagybánya, és az erdélyi kamara székhelyét is ekkor helyezhették át Kolozsvárról Nagyszebenbe. Rövid ideig Kassán is folyt aranypénzverés, amely az uralkodó halálával megszűnt. A Zsigmond uralmát követő évtizedekben is csupán ebben a négy pénzverdében folyt tovább változó intenzitással az aranypénzek kibocsátása. Mátyás nagy pénzreformja keretében, a racionalizálás jegyében csökkentették a verdék számát, így Budán végleg megszűnt az aranypénzverés. Az aranypénzt kibocsátó verdék száma így háromra csökkent; az alsó-magyarországi bányavidéken Körmöcbánya, a szatmár–nagybányai kamarában Nagybánya, valamint Erdélyben Nagyszeben városa. Ehhez a három verdéhez csatlakozott újra Kolozsvár Szapolyai János uralkodása alatt.
