75 ÉVES A FORINT • 75 ÉV • 75 TÖRTÉNET
10 forint névértékű érme (1971), amelyet „mallér”-nak is neveztek
denárokat pontosan lehet azonosítani konkrét korabeli éremtípusokkal. A felsorolt három rendszeren kívül egyéb jelzőkkel is elláthatták a pénzeket. Az értékre, illetve a minőségre utaló albus, bonus, malus és parvus (fehér, azaz ezüstös, jó, rossz és kicsi) elnevezés mellett találkozhatunk olyan általános kifejezésekkel, mint a királyi (regalis), új (novus) és magyar (Ungaricalis) stb. pénzek. Hasonlóan színes képet mutat a 16–18. századi forrásokból ismert több tucatnyi, főként a legértékesebb ezüstpénzekre, a tallérokra vonatkozó pénzelnevezési gyakorlat, amely többféleképpen csoportosítható. A botos, csillagos, fogas, kétfejű sasos, medvés, oroszlános, kopasz és pallosos elnevezések éremképi eredetűek, de a pénzeket elnevezhették formájuk (szeges, szegletes és vagdalt), földrajzi eredetük (gréci = gráci) vagy kibocsátójuk (Fülöp-, Mátyás-, Leopoldus-tallér) alapján. Az ón- és vastallér megjelölés nyilvánvalóan rossz minőségükre utalhatott, hiszen a tallérok alapanyaga jellemzően ezüst volt, persze csak akkor, ha nem hamisítvánnyal vagy inflációs jellegű verettel állunk szemben. Mária Terézia korában a 20 krajcárost kopfstücknek, a XVII krajcárost máriásnak, a VII krajcárost petáknak, a VI krajcárost susztáknak, a 3 krajcárost pedig garasnak nevezték. A hatkrajcárost egyszerűen hatosnak hívták, majd az osztrák értékű forint (1 forint = 100 krajcár) 1857. évi bevezetését követően róla keresztelték el a tízkrajcárost is hatosnak, mint a forint tizedrészét. (Korábban a 60 krajcáros a forint tizedrészét tette ki.)
161
Ritkábban ugyan, de a „bémallér” kifejezést használták a 20 forintos pénzérmére (1983)
Természetesen a forint pénzrendszer éveiben is keletkeztek alternatív pénzelnevezések. Az „Ady” és „Bartók” elnevezésű bankjegyek a rajtuk látható Ady Endréről és Bartók Béláról kapták nevüket.
A „bélás”, vagyis az 1970 és 1995 között kibocsátott 2 forintos forgalmi érme
A bélás, azaz az 1970 és 1995 között kibocsátott, réz-nikkel ötvözetből készült 2 forint névértékű pénz érme hétköznapi bevett, nem hivatalos elnevezése valószínűleg a 19. században oly népszerű kalabriász nevezetű kártyajátékból származott, amelynek kései utóda az alsós, illetve az ulti. Itt a király és a felsős által alkotott kártyapárt hívták beau, belle, bella néven. A ’szép’, ’előnyös’ jelentéstartalom ment át aztán a két kártyalap kettősére, amelyből a köznyelvben a bélás elnevezésű számnév vált. A tíz forintost a börtönszlengben mallérnak hívták, mivel a francia– német ’baj’, ’szerencsétlenség’ jelentésű Mahleur, magyarul malőr szó alatt eredetileg a tízéves börtönbüntetést értették. Magától értetődik, hogy ezután a húszast – a bélás és a mallér szavak összevonásával – bémallérnak nevezték.
