75 ÉVES A FORINT • 75 ÉV • 75 TÖRTÉNET
Az I. Lipót nevére veretett krajcárértékű pénzek címletsora: 15, 6, 3, 2 és 1 krajcár
egyenlő volt 3 bécsi pfenniggel, valamint 4 magyar denár ért 3 bécsi krajcárt, tehát a magyar számítási forint 75 krajcárral volt egyenértékű. Ebből következik, hogy a „rénes forint” pedig 80 magyar denárt ért. A 17. század első évtizedeiben némiképp átrendeződtek a pénzértékviszonyok. A három krajcár értékű garas értékének növekedése folytán a rajnai forint 240 pfennig helyett 300 pfenniggel vált egyenértékűvé, ezt az értéket hívták „császári forintnak”, amely továbbra is 60 krajcárral volt egyenlő. Ennek az új forintszámítási rendszernek az az előnye is megvolt, hogy egyenlő értékű volt a magyar forinttal (1 magyar forint = 100 denár és egy magyar denár = 3 pfennig), ami megkönnyítette a krajcárrendszer magyarországi bevezetését. Egy darabig párhuzamosan egymás mellett élt a két számítási mód, a denárokat továbbra is magyar forintban számolták, mígnem a rajnai – hazánkban magyarosan rhenes, rénusi vagy éppen rényes néven emlegetett – forint I. Lipót német-római császár és magyar király (1657–1705) uralkodása idején végképp átvette a hatalmat, mégpedig két okból. Az egyik nyilván részben politikai volt, vagyis a Habsburg uralkodóknak azon törekvése, amellyel az önálló rendszert mutató magyar pénzverést az osztrák örökös tartományok pénzverésének képére igyekeztek átformálni. A másik viszont kényelmi szempont volt: a közép és újkori ember számára nem a tízes számrendszer volt evidens, hanem a tizenkettes, ennek emléke él a tucat elnevezésben, illetve abban, hogy mind 19
a német, mind az angol nyelvben a 11-nek és 12-nek önálló számneve van. A tizenkettes szám remekül volt használható a számításokban, mert osztói és többszörösei is speciálisak, ráadásul több osztója van, mint a tízesnek, hiszen míg az utóbbit csak kettővel és öttel lehet maradék nélkül elosztani, a tizenkettő osztói a 2, 3, 4 és 6 is. A hatvanas szám használatának is voltak korábbi gyökerei, hiszen a szomszédos Csehországban a például a 14–15. században a prágai garasokat Schockban számították, azaz hatvanasával, ami maradék nélkül oszthat tizenkettővel. Tehát amikor I. Lipót az osztrák örökös tartományok mintájára 1659-ben a Magyar Királyságban is bevezette a krajcárrendszert, az ekkor készült címletek nyilvánvalóan már nem a százdenáros magyar, hanem a 60 krajcáros rajnai forinthoz illeszkedtek. Ez az oka annak, hogy a krajcárok címletei mai fogalmaink szerint olyan idegenül hatnak, hiszen nem a tízes számrendszerre épültek. A saját korukban viszont ez a rendszer számított logikusnak, ugyanis a 15, 6, 3 és 2 krajcáros címletekkel maradék nélkül osztható volt a 60 krajcáros forint. A későbbiekben ugyan változott a címletek köre, a 18. század első felében megjelent a 30, majd a 20 krajcáros, de ezek szintén illeszkedtek a rajnai forint 60 krajcáros számítási rendszeréhez, mint ahogy az újabb, a magyar pénztörténetben korábban ismeretlen pénztípusok, a másfél krajcár értékű poltura és a fél krajcárnak megfelelő duarius is.
