75 ÉVES A FORINT • 75 ÉV • 75 TÖRTÉNET
A pesti Invalidus-ház homlokzata, litográfia, 1840-es évek. A csak részben elkészült monumentális épület később Károly-kaszárnya néven laktanyaként működött, jelenleg a Fővárosi Önkormányzat és a Főpolgármesteri Hivatal székhelye
még tizenötezer forinttal a javítások egyéb költségeire és kiadásaira, továbbá ettől kezdve ők fizetik a nádor tiszteletdíját, amely évente 12 600 forintot, háromezer aranyat tesz ki. Hatalmas összegnek számított ez abban az időben, a lakosság csak több éven át tartó gyűjtéssel és kölcsönökkel tudta összeadni a kamataival ekkor már 575 900 forintot, de sikerült. Cserébe viszont visszakapták a földesúri szolgáltatásoktól való mentességet, a szabad tisztviselő- és lelkészválasztást, valamint a bíráskodás jogát. Persze a népesség csak egy része tudott fizetni, ők voltak a redemptusok, akik nem tudtak részt venni az anyagi kötelezettségvállalásban, ők voltak az irredemptusok, és persze maradt a zsellérek legalsó rétege. Természetesen a földekből is a hozzájárulás mértékében részesültek, ennek következtében 23
a későbbiekben erőteljes társadalmi rétegződés indult meg. A jászkun önmegváltás emléke mélyen ivódott be az emlékezetbe, ezért a magyar Országgyűlés 2014. február 4-én történelmi emléknappá nyilvánította május 6-át, mivel 1745-ben ezen a napon írta alá Mária Terézia a jászok és kunok kiváltságainak visszaadását engedélyező okiratot. A redemptio megfizetése természetesen nem rajnai forintban történt, hiszen akkor ez az elnevezés csupán egy 60 krajcár értékű számítási egységet jelentett, hanem különféle hazai és külföldi fizetőeszközökben: dukátban, tallérban, krajcárban, denárban, a korban meghatározott árfolyamon. Ebben az időben a dukát 4,2 forint, azaz 252 krajcár értékben forgott, a tallér kurzusa pedig ennek fele volt. Amennyiben a teljes, 500 000 forintnyi összeget dukátban vagy tallérban fizették volna ki, nagyjából 415 kg aranyat vagy 6860 kg ezüstöt kellett volna Bécsbe szállítani.
