75 ÉVES A FORINT • 75 ÉV • 75 TÖRTÉNET
A Császári és Királyi Közös Központi Pénztár 1 forintos államjegye, 1882. január 1.
Egészen 1878-ig az ezüstpénznek ázsiója volt a bankjegyekkel szemben, ettől kezdve azonban – az ezüst árának csökkenése és a növekvő aranytermelés miatt – ez az arány megfordult. Az ezüstpénzek névértéke meghaladta a bennük lévő nemesfém értékét, ezért megszüntették a magánszemélyek által beadott ezüstből történő pénzverést, kizárólag az államilag bányászott ezüstből lehetett pénzt verni. Európa országai egymás után tértek át az aranyalapú pénzrendszerre, így az ezüst az Osztrák–Magyar Monarchiába áramlott. A megoldást csupán az aranyalapú korona pénzrendszer bevezetése hozta el 1892-ben. Már 1864-ben megnyitotta kapuit a Pesti Áru- és Értéktőzsde, 1867-ben már 130 takarékpénztár 33
és 5 bank működött az országban. 1878-ban az Osztrák Nemzeti Bank átalakult Osztrák–Magyar Bankká, amelynek közös bankjegyei 1880-tól jelentek meg. Képük hűen tükrözte a korszak kettősségét: egyik oldala német nyelvű volt az osztrák címerrel, a másikon a magyar címer mellett magyar motívumok szerepeltek. Annak ellenére, hogy a fejlődést időnként válságok akasztották meg, az 1867-es kiegyezést követő fél évszázad egyike volt a magyar gazdaság sikertörténeteinek: elmaradott agrárországból a 20. század elejére fejlett élelmiszeriparral rendelkező és intenzív exporttevékenységet folytató agráripari országgá vált.
