75 ÉVES A FORINT • 75 ÉV • 75 TÖRTÉNET
A Császári és Királyi Közös (Birodalmi) Központi Pénztár 5 forintos államjegye, 1881. január 1.
tovább növelték a forgalomban levő papírpénzek mennyiségét, megjelenésük sorrendjében az 5, az 1 és az 50 forintos címletek. 1867 után mind a bankjegyek, mind az államjegyek jó minőségű papírra, újfajta réznyomásos eljárással készültek, ami lehetővé tette a korábbiakhoz képest egy árnyalatosabb, tónusosabb rajzolat megjelenítését mindkét oldalon. Az állam dualista jellegének megfelelően a pénzjegyek egyik oldalára német, a másik oldalára magyar nyelvű szöveg került, ugyanazzal az ábrázolással. Az Osztrák–Magyar Bank 1888-ban életbe lépett második szabadalma új szabályokat tartalmazott a papírpénzek forgalomba hozataláról. Egyrészt ettől fogva a jegybank beszámíthatta a nemesfém fedezetbe az aranyvalutára szóló külföldi fizetőeszközöket (devizákat), másrészt, ha a bankjegyforgalom nemesfémmel nem fedezett része meghaladta az előírt mértéket, azután 5%-os bankjegyadót kellett fizetni. Erre az időszakra esett, hogy az Osztrák– Magyar Monarchiának az ezüstalapú pénzrendszerről át kellett állnia az aranyalapúra, mivel a nagy kapacitással termelő amerikai ezüstbányák miatt az 1870-es évek végére lement az ezüst ára, és a monarchia ezüstérmeinek az értéke magasabb lett, mint a bennük levő ezüst értéke. 1892-től az új aranyalapú 39
pénzrendszerre való áttérés kapcsán az a szerep jutott az Osztrák–Magyar Banknak, hogy stabilizálja az új valuta árfolyamát a többi aranyalapú valutához képest. A harmadik, 1900-ban kezdődő szabadalom idején kezdődött el az új pénznemre, a koronára szóló bankjegyek kibocsátása.
100 forintos bankjegy, 1880. május 1.
A korszak papírpénzeinek egészen 1918 -ig a kék volt a jellemző színe, mivel a különféle fényképészeti eljárással készült hamisítványokkal szemben ez a szín volt a „legellenállóbb”. Ennek a színezésnek is köszönhető, hogy az 1880-as években kibocsátott papírpénzek 1903-ig forgalomban maradtak.
