75 ÉVES A FORINT • 75 ÉV • 75 TÖRTÉNET
Inflációs világrekord Hiperinfláció alatt azt a szélsőségesen nagy inflációt értjük, amikor az árszínvonal-emelkedés meghaladja a havi 50%-ot. Magyarországon 1945 júliusában kezdődött és 13 hónapon keresztül tarolt, a havi infláció megközelítette a 41 900 billió (4,19 × 1016) százalékot, az árak 15 óránként duplázódtak. A magyar inflációs világrekordot mind a mai napig egy országnak sem sikerült felülmúlnia. A közelmúltban legjobban Zimbabwe közelítette meg 2008 novemberében, de végül nem döntötte meg az 1946-os magyar rekordot. ciós bankjegyekhez a májusig kibocsátott inflációs címletek nyomólemezeit használták fel. A legmagasabb elkészült címlet az 1 milliárd bilpengő lett, amely már nem került forgalomba, míg a többi milpengős és bilpengős 1946. július 31-ig maradt forgalomban. Az infláció megfékezésére a kormány még 1946 elején bevezette az úgynevezett adópengőt, mint számolási egységet, amellyel azt kívánták elérni, hogy az államháztartás kezeléséhez legyen egy a napi változásoktól független állandó érték. Az adópengő indexszámát a rendes, úgynevezett simapengőhöz képest 1946. január 1-jétől naponta megállapították a kiskereskedelmi árak adatainak begyűjtése alapján. 1946 áprilisától kezdve júliusig hetenként nagyságrendekkel ugrott meg az adópengő-simapengő index, és július 27-én elérte a 200 1019 értéket. 1946 májusában a kormány adópengőre szóló adójegyeket nyomtatott 10 000, 50 000, 100 000, 500 000 és 1 000 000 adópengős címletekben, amelyek május 30. és július 31. között maradtak forgalomban, majd július végén megjelentek a 10 és 100 milliós adópengősök,
amelyek szeptember 30-ig voltak érvényben. Miközben a pénzhasználat helyett egyre jobban virágzott a cserekereskedelem és a fizetés megbízható eszköze az arany lett, a naponként kibocsátott újabb és újabb címletek sokasága utcai szemétté vált a napok végére. Az eredetileg a közadók lerovására kibocsátott adójegyek június 23-tól törvényes fizetőeszközökké váltak, és július folyamán kiszorították a simapengőket. A pengő pénzrendszer végnapjaiban a vásárlóerő tekintetében 1 eredeti aranypengő 1 quintillió (1030) inflációs pengőnek felelt meg. Az infláció nagyságára jellemző, hogy az új valuta, a forint bevezetésekor 47,4 kvadrillió pengő értékű sima pengő volt forgalomban, amely a rendeletben meghatározott átszámítási kulcs szerint (1 Ft = 4 × 1029 pengő) 0,01 fillérnek felelt meg, tehát gyakorlatilag semmit nem ért. 1946. augusztus 1-jén jött a forint. A pengő és a forint átváltási aránya: 400 kvadrilliárd pengőért (4 × 1029, ez a nagyon nagynak tekintett Avogadro-szám majdnem milliószorosa) lehetett volna egy darab új egyforintos érmét kapni.
A legnagyobb címletű, de már forgalomba nem került bankjegy, az egymilliárd B.-pengős
47
