75 ÉVES A FORINT • 75 ÉV • 75 TÖRTÉNET
Miután Magyarország a Népszövetség tagja lett, hitelfelvételért folyamodott a szervezetben, amely forrás lehetővé tette a magyar jegybank megalapítását, feltőkésítését. Így 1924. május 24-én részvénytársasági formában megalakult a Magyar Nemzeti Bank. Első elnöke a tapasztalt, nagy tudású szakember, Popovics Sándor lett, aki korábban már az Osztrák–Magyar Bank kormányzója is volt. A központi bank teremtette meg az első világháború következményeiként elinflálódott korona stabilizációját, majd vezette be 1926–27-ben az új, nemzeti fizetőeszközt, a pengőt.
A majdnem teljes négy évtizedig tartó egyszintű működést követően, 1987-ben ismét kétszintűvé vált a bankrendszer. Az ún. bankreform első lépéseként az MNB-ből kivált részlegekből kereskedelmi bankok alakultak. A kétszintű bankrendszer visszaállításával újra lehetővé vált a monetáris politikáért felelős jegybank kialakítása, a központi bank viszont még továbbra is a kormány alárendeltségébe tartozott. A rendszerváltozást követő első, 1991-ben hozott jegybanktörvény megteremtette az MNB számára a kor akkori követelményeinek megfelelői jegybanki működési feltételek kialakítását.
Az új, stabil pénzügyi rendszer kora nem tartott sokáig, mert hazánk 1941-ben bekapcsolódott az újabb számos tragikus eseménysorral járó második világháborúba. A háború idején az MNB tisztviselői egy, az Alpokban lévő kis faluba, Spital am Pyhrnbe menekítették az MNB vagyonát, aranykészletét. A jegybanki dolgozók bátor, hősies fellépésnek köszönhetően az ország aranykészlete nem esett a hadviselés áldozatául, és később visszaérkezett Magyarországra. A második világháború egyre kedvezőtlenebbé váló fordulatai miatt a pengő fokozatosan veszített értékéből, majd e folyamat végén minden idők egyik legnagyobb hiperinflációja bontakozott ki Magyarországon. Ekkor került kibocsátásra a világon valaha kiadott legnagyobb címletértékű bankjegy, a százmillió bilpengős, amely 100 trillió (azaz 1020 -on) pengőnek felelt meg. A háborút követő pénzügyi stabilizáció az új fizetőeszköz, a forint 1946. augusztus 1-én történt bevezetésével vette kezdetét, majd a hazai bel-és külpolitikai események ismét fordulatot vettek. A szovjet típusú tervgazdálkodás bevezetésével – 1947 nyarától – a bankrendszert rövid idő alatt átalakították: a kereskedelmi bankokat és takarékpénztárakat felszámolták, a bankrendszert egyszintűvé tették, a jegybank addig magánkézben levő részvényeit pedig államosították. A Magyar Nemzeti Bank lett – a jegybanki funkciók betöltése mellett – az egyetlen kereskedelmi bank is: vezette a gazdálkodó szervezetek számláit, hitelt nyújtott nekik és gyűjtötte betéteiket, érvényesítette az állami devizamonopóliumot. 51
Korabeli fotón a jegybank Alpár Ignác (1855÷1928) tervezte épülete
2001-ben sor került az európai uniós normáknak megfelelő, új szabályozási környezet kialakítására, a jegybanktörvény az árstabilitás elérését és fenntartását nevezte meg, mint az MNB legfontosabb célját és feladatát, amely napjainkban is érvényes. A jegybank csupán e cél veszélyeztetése nélkül támogathatja – a rendelkezésére álló monetáris eszközökkel – a mindenkori kormányok gazdaságpolitikáját. Helyzeténél fogva a Magyar Nemzeti Bank a hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó intézmény, adatokat gyűjt és szolgáltat is, valamint felügyeli a bankrendszer pénzügyi stabilitását, továbbá felelős a pénzforgalmi infrastruktúrák és a készpénzellátás zökkenőmentes működéséért. A modern jegybanktörvény a Magyar Nemzeti Banknak függetlenséget adott, mert a közgazdasági elméletek és a történelmi tapasztalat egyaránt azt mutatják, hogy a jegybank csak így lehet képes a célját hatékonyan és fenntartható módon elérni.
