75 ÉVES A FORINT • 75 ÉV • 75 TÖRTÉNET
A papírgyártás iparosodása, az úgy nevezett „síkszitás” papírgépek megjelenése után John Marshall 1826-ban találta fel az eguttőrt, angolul dandy rollt. A könnyű eguttőr henger palástja drótszitából készül, és a síkszitán haladó nedves papírpép felületén gördül, enyhén tömörítve, átnézetét javítva, miközben kiszorítja belőle a vizet, és lehetővé téve, hogy belenyomja a vízjelet. Ebben az esetben a henger palástjához rögzített formára alakított fémidomok, drótok rendszerének lenyomata eredményeként jelenik meg a kész papírokban a vízjel.
a legtöbb bankjegyre jellemzően – részletgazdag, árnyalatos, pozicionált vízjelet tartalmaz. A pénzjegyen alkalmazott nyomat már úgy lett megtervezve, hogy a vízjelmező számára szabadon lett hagyva a bankjegyen egy terület. A vízjelekben ugyanazoknak a történelmi személyeknek a portréja jelenik meg, akik egy-egy címlet grafikájában is visszaköszönnek. A portrék a két legkisebb címletet leszámítva a címlet közepe felé fordulnak, az ötszázason és a kétszázason a testükkel befelé állnak, de a fejüket kifelé tartják, mind a vízjelen és a nyomaton.
A legrészletgazdagabb, árnyalt vízjeles bankjegypapírok hengerszitás papírgépeken készülnek. Ebben az esetben a fémhálóból szőtt hengerpalást alakú lap képző szita oly módon van meghajlítva, hogy a felülete a világos vízjelterületeken kifelé domborodik, a sötét részeken befelé. Ez a módszer már sokkal látványosabb vízjelek kialakítását is lehetővé teszi és éles kontrasztú vízjelképeket eredményez. Az új magyar forint bankjegyek a második világháború után, a magyarországi hiperinflációt követően 1946 augusztusában kerültek hivatalos forgalomba. Az értékálló pénz bevezetésére nagy szükség volt a gazdaság stabilizációja miatt. Az új bankjegyek szőnyegvízjeles papírra készültek. A szőnyegvízjel kifejezés abból fakad, hogy viszonylag apró vízjelképek szőnyegszerűen a papír teljes felületén kerülnek elhelyezésre. A korabeli bankjegyekben a vízjel ornamentikus elemeken kívül kalligrafikus „MNB” feliratot és a Diósgyőri Papírgyár védjegyét, a makkos tölgyfaleveles címert tartalmazta. A szőnyegvízjel ismérve még, hogy a vízjel nem egy bizonyos megadott pozícióban van elhelyezve, így helyzete eltérő az egyes bankjegyeken, továbbá a teljes papírfelületet kitölti. Ez a bankjegy azonban nem volt hosszú életű. Forintbankjegy ezt követően 1947. február 27-én került kibocsátásra, ezúttal azonban már vízjel nélkül. Ez a bankjegysorozat több címletkiegészítésen és címerváltáson esett át, de vízjelet egyik esetben sem tartalmazott. Az 50 évvel későbbi, 1997-ben bevezetett forintbankjegy sorozat már – nemzetközi viszonylatban 87
Az 1000 forintos vízjele és a legújabb sorozatban a vízjel az értékjelzéssel
2014-ben a bankjegysorozat ismét megújításra került. Ezekben a magasabb biztonsági szint érdekében több új biztonsági elem kapott helyett. Tekintettel arra, hogy a bankjegyek mérete nem változott, a vízjelek pedig változatlanul akkor a legszemléletesebbek, ha nem kerül rájuk nyomat, a bankjegyeken elhelyezett vízjel mérete csökkent. A könnyebb azonosítás, illetve a megújulás jegyében a vízjelkép mellé szintén a vízjelkészítés technikájával bekerült új vízjel elem, az értékjelzés. Az értékjelzés markáns világos vízjelként nehezíti meg a bankjegyhamisítók életét. Napjainkban már nem csak a papíripar alkalmazza a vízjel megnevezést. Ugyanezt a kifejezést használják a digitális technikában, jeltovábbításban vagy a nyomdaiparban is bizonyos védelmi, vagy azonosító elemekre, melyeknek célja hasonlít a papíripar által használt vízjelre.
